Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Solymosi József: Asbóth Sándor amerikai emigrációja és kapcsolata Kossuthtal 1851 és 1860 között
66 Solymosi József gadásán és köszöntésén - a többi emigránshoz hasonlóan -jelen volt, féléves előadókörútjára azonban már nem kísérte el.3 A fegyvergyár működtetése Kossuth — aki ekkor már Washingtonban tartózkodott - 1852. január 5-én kelt levelében azzal a feladattal bízta meg korábbi szárnysegédét, hogy egy hordozható nyomdát küldjön a törökországi Konstantinápolyba Cesare Parrini részére. Külön felhívta Asbóth figyelmét, hogy a küldeményről senki ne tudja, hogy Kossuth küldi. Felkérte továbbá, hogy szerezzen be a részére egy újabb nyomdagépet ugyanazon az áron, mint a korábbit.4 Ez a levél és a benne közölt utasítás minden bizonnyal összefüggésben volt Kossuth tervével a magyarországi szabadságharc újrakezdéséről, amely török földről, a Balkánról indult volna ki. Ez a feladat volt Asbóth első Kossuthtól kapott megbízatása, amelyről tudunk. Más kérdés, hogy a nyomda Konstantinápolyba érkezéséről Kossuthnak még október 23-án sem volt tudomása, és Asbóthtól tudakozódott annak küldési körülményeiről, hogy utána kérdezhessen a helyszínen.5 Kossuth a közelgő felkelésre hadianyagokkal is fel akart készülni, így az előadókörútján gyűjtött összegek terhére fegyvervásárlásokra és önköltségen működő hadiüzemek létesítésére határozta el magát. Egykori szárnysegédét, a továbbra is New Yorkban tartózkodó Asbóth alezredest két hadiüzem megszervezésével bízta meg. Az üzemek felállításában Asbóth segítője volt egy másik emigráns: Ihász Dániel honvéd alezredes6 is. A gyárak megszervezésére 1852 tavaszán a New York város közelében található Moringville-ben, valamint a Hoboken melletti Weawertownban, a gróf Dembinski Teodor,7 lengyel származású emigránstól bérelt farmokon került sor. Előbbi lőszergyárként (puskapor, töltény és kartács gyártására), utóbbi szíjgyártó üzemként kezdte meg működését. A Moringville-i üzem vezetésével Waagner Gusztáv őrnagyot8 bízták meg, a golyóöntő gépeket pedig Siegel János tüzér százados9 helyezte üzembe ugyanitt. Az üzem további fontosabb munkatársai a következők voltak: Fokner József alezredes,10 számvivő, Haubold őrnagy," gazdasági intéző, Mayerhofer János őrnagy,12 aki a kísérleteket vezette, és Lichtenstein Lajos hadnagy,13 aki nyomdászként kezelte a hordozható nyomdát, melyet Kossuth utasítására Konstantinápolyba küldtek, majd egy újabbal pótoltak.14 A szíjgyártó üzem alapításának körülményeit levelezésükből részletesen ismerjük. Kossuth 1852. február 16-án, Cincinnatiben adta ki első utasítását a Weawertownban működtetendő szíjgyártó üzem megszervezésére, de azt még ugyanaznap újabb utasításig felfüggesztette. A feladatot Asbóth kapta, aki a március 7-én megérkező végleges utasításra, egy heti szervezés után, március 14-én megindította a termelést. Asbóth március 21-én kelt levelében jelentette a fentieket, és kérte Kossuth utasítását arra vonatkozóan, mit gyártsanak elsősorban a gyárban, mert eddig csak hámos szerszámok készültek ágyús lovak számára. Ugyanezen levél mellékleteként elküldte a weawertowni gyár március 13-án kelt üzemi szabályzatát, az ugyanaznap kelt, Dembinski Teodor gróffal kötött szerződését, a szíjgyártó üzemben alkalmazottak névsorát, az üzemparancsnokhoz, valamint Dembinskihez írt március 14-i leveleit, valamint több, március hónapról szóló költségkimutatást. A gyár parancsnoka, Csomortányi Lajos őrnagy15 mellett Mohor Mihály százados16 technikai igazgatói, Waigli Vilmos százados17 pedig számvivői feladatokat látott el. Az alkalmazottak egytől egyig volt honvédtisztek, vagy a honvédseregben szolgáló katonák voltak. Személyük gyakran cserélődött, létszámuk a március 14-i és 28-i kimutatás szerint összesen nyolc fő, április 17-én pedig tíz fő volt. A kiadott üzemi szabályzat előírásai szerint a szíjgyártó üzemben katonai fegyelem uralkodott. A munkaidő reggel 7-től 12-ig, valamint délután 1 órától 5 óráig tartott. A munka esti befejezése után egy óra katonai oktatást és gyakorlatot tartottak. A Dembinskivel kötött szerződés szerint a bérbeadó nem csak a területet, de a munkásoknak járó ellátást is biztosította.18 A weawertowni üzemben a Mohor Mihály százados által tervezett tölténytáska-típust gyártották, melyet a két üzem vezetőiből alakult gyalogsági felszerelési bizottság választott ki, és hagyott jóvá kisebb módosításokkal. A szíjgyártó üzemben a tölténytáskán kívül szuronytokok, derékszíjak és puskaszíjak, valamint lószerszámok készültek. Moringville-ben azt is kipróbálták, hogy az amerikai vagy a magyar módszer szerint gyártott kartácsok alkalmasabbak-e a hadi célokra. A kísérlet eredményeként kiderült, hogy a magyar rendszerű kartácsok válnak be jobban. Kossuth Amerikából való távozásáig, azaz 1852 nyaráig egyébként az üzemekben összesen 365 220 töltény és tíz láda szíjalkatrész készült. Az elkészült hadfelszerelési cikkek elhelyezésére Asbóth a brooklyni Atlantic Dockban bérelt raktárt. Itt helyezte el a hadinyomtatványok gyártására szánt, már említett hordozható nyomdát, valamint a Kossuth által nagyobbrészt Gustavo Sacchi fegyverkereskedőtől vásárolt 7500 fegyvert. Ez a fegyvermennyiség - Kossuth néhány egyéb ugyancsak hadieszközökre kiadott előlegével együtt - mintegy 36 000 dollárba került, amelyre az előadókörúton befolyt adományösszegekből (85 000 dollár) tellett. Rendelkeztek még kilenc láda különféle fegyverrel, és a munkák során használt különféle kellékekkel és szerszámokkal.19 Amerikai előadó és pénzgyűjtő körútja után Kossuth július 14-én visszautazott Angliába. Az Egyesült Államokban maradó megbízottai - köztük Asbóth Sándor - továbbra is vitték a napi
