Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Várdy Béla: Asbóth Sándor az amerikai emigrációban a magyar szabadságharc és az amerikai polgárháború között
ZALAI MÚZEUM 20 2012 57 Várdy Béla Asbóth Sándor az amerikai emigrációban a magyar szabadságharc és az amerikai polgárháború között1 Asbóth Sándor (1810-1868) honvéd alezredes és később amerikai altábornagy a negyvennyolcas emigráció egyik legérdemlegesebb és legszimpatikusabb egyénisége volt. Ennek ellenére még vele kapcsolatban is elterjedtek bizonyos feltevések és hiedelmek - különösen az 1850-es évekkel kapcsolatban - amelyek nem mindenben állják meg a helyüket. A jelen tanulmány Asbóth Sándor 1850-es évekbeli működését igyekszik összegezni, értékelni és helyére tenni. Amerikából nézve úgy tűnik, hogy Asbóth Sándor életének három nagy ciklusa volt. Az első az amerikai emigrációját megelőző három évtizedet fogja át, melyhez születése, gyermek- és diákkora, mérnökösködése, a magyar szabadságharcban betöltött szerepe, valamint a két éves törökországi száműzetése (1810-851) tartozik.2 Élete második ciklusa Amerikába érkezése és az amerikai polgárháború kitörése közti tíz évet öleli át (1851-1861). A harmadik ciklus pedig az amerikai polgárháborúban való szerepe, illetve a háborút követő diplomáciai tevékenysége, mint az Egyesült Államok argentinjai nagykövete (1861-1868).3 E három ciklusból az első és a harmadik ciklusra jelentős forrásmunkákkal rendelkezünk. Elég részletesen ismerjük Asbóth szerepét és érdemeit az Al-Duna szabályozásában, a magyar szabadságharcban, az amerikai polgárháborúban, valamint a polgárháborút követő diplomáciai szolgálatában. A szabadságharcot honvéd alezredesként, az amerikai polgárháborút pedig amerikai brigádtábornokként, illetve címzetes altábornagyként fejezte be.4 1864-ben súlyosan megsebesült, s nyugdíjba vonulását követően Argentínába ment amerikai nagykövetnek. Ott is halt meg 1868-ban, de földi maradványait 1990-ben visszahozták Amerikába, ahol a washingtoni Arlington Nemzeti Temetőben helyezték végső nyugalomra.5 A fenti két ciklussal szemben, Asbóth életének második periódusára vonatkozólag főleg csak találgatásokra, feltevésekre, és részben tévesnek bizonyult adatokra vagyunk utalva. Ezek a téves adatok azonban szinte szentírásként terjedtek szét a magyar világban, és nagy körítéssel kerültek feltálalásra még komoly magyar tudományos munkákban is. Ez történt annak ellenére, hogy ugyanezeket az adatokat hiába keressük az amerikai tudományos irodalomban. Mint általában közismert, Asbóth Sándor valódi hazafi volt a magyar szabadságharc idején, és mérnökkari alezredesként került török száműzetésbe. A török birodalomban két éven át Kossuth szárnysegéde volt. Onnan csak 1851. szeptember 10-én szabadult Kossuth társaságában, akivel együtt indult el a Dardanelláktól az Egyesült Államok felé a Mississippi nevű amerikai hadihajó fedélzetén. De mivel Kossuth egy rövid angliai kitérőt is beiktatott amerikai látogatásába, útjaik rövid időre elváltak. Asbóth már 1851. november 10- én megérkezett New York-ba az említett Mississippi hadihajón. Kossuth azonban csak két héttel később ért amerikai partokat a Humbolt nevű gőzös fedélzetén: december 4-én Staten-szigetre, december 6-án pedig New York város kikötőjébe érkezett. A következő két hét folyamán a magyar száműzöt- teknek hatalmas ünnepségekben volt részük, mely ünnepségek alatt Asbóth Sándor állandóan Kossuth mellett volt. Azt követően azonban nem kisérte el az egykori kormányzót arra a hat hónapos amerikai körútra, melynek keretében az egykori magyar kormányzó meglátogatta az Egyesült Államok Mississippi folyamig terjedő részének minden valamirevaló városát, Uj-Angliától le egészen a Mexikó-öböl partján fekvő New Orleans városáig. Ez alatt az idő alatt Asbóth New York-ban maradt, ahol Kossuth utasításait követve fegyvervásárlásba és tölténygyártásba fogott. A cél az volt, hogy a magyar emigráció hadifelszereléssel is fel legyen készülve a mindannyiuk által várt újabb magyar szabadságharcra. Ennek a fegyvervásárlásnak és fegyverkészítésnek a lebonyolítását a magyar emigráció jeles történésze, Jánossy Dénes (1891- 1966), a következőképpen ősz
