Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Perger Zoltán: Asbóth Sándor a magyar szabadságharcban (1848–1849)
34 Perger Zoltán Bégához való visszautazását. Mindezeken túlmenően tudomására hozták, a jövőben a minisztériumban kívánják alkalmazni a csatornái osztálynál, ezért csak ideiglenes megbízást kapott a Bégával kapcsolatos ügyek intézésére.16 Van még egy érdekes vonatkozása Asbóth pesti tartózkodásának: István nádorhoz intézett június 13-i folyamodványában kérte, hogy amennyiben a pesti állással kapcsolatos igényei nem teljesíthetőek, úgy a seregben szeretne alkalmazást a „hadi mérnöki osztálynál”.17 Ezek szerint Asbóthban először 1848 nyarán merült fel, hogy katonaként szolgálja hazáját. Mivel azonban állást, vagy legalábbis állásígéretet kapott a minisztériumban, egyelőre maradt civil pályán. Asbóth az események közben sem feledkezett meg a Bégáról: ez ügyben is kérte a nádor támogatását. István nádor - júniusl7-én - Széchenyi figyelmébe ajánlotta a mérnököt.18 Széchenyi augusztus 5-én utasította ennek nyomán Zelenka Lajost a vonatkozó tervek Fest Vilmosnak, a csatornái műszaki osztály főmérnökének való átadására, hogy Asbóth javaslatát el tudja bírálni.19 Zelenka augusztus 22-i válasza szerint ő már korábban átadott több tervet Festnek, a többit szívesen kiadja Fest nyugtatványa ellenében.20 Fest november 5-én jelentette, hogy Zelenka olyan terveket küldött át, amelyek régiek, nem Asbóth javaslatára vonatkoznak, így nem tudja elbírálni azt. Még annyit tett hozzá, hogy mivel Asbóth terve 1846-ban már be volt terjesztve a nádorhoz, a tervek vagy a nádori levéltárban vagy Bécsben vannak, ahol szintén elbírálták már azokat, esetleg a volt Helytartótanács levéltárában.21 December 4-én derült ki, hogy a tervek már 1846-ban Bécsbe kerültek, ahonnan nem érkeztek vissza.22 Ezzel a Béga szabályozásának kérdése a szabadságharc idejére le is zárult. Asbóth fizetésének felvétele után visszatért a Temesközbe.23 Augusztus végén ismét felmerült benne, hogy belépjen a seregbe. Fest Vilmos szeptember 5-i felterjesztésében háromezer forintot kért a Béga töltéseinek kijavítására, azzal a megjegyzéssel, hogy Asbóth azon kérelmét, „ melly szerint azon esetre, ha az általa javaslóit nagyobbszerű munkálatok24 még egy időig nem kezdetnének meg, a táborba szállhatási szabadságért esedezik”, nem támogatja a csatorna rossz állapota miatt.25 Úgy tűnik, Asbóthban az események hatására megerősödött a vágy a haza fegyveres szolgálatára. Egyelőre azonban kénytelen volt a Bégánál maradni. Szeptember 21-re készítette el a Béga-csatomán a következő évre szükséges költségek előterjesztését. Fest Vilmos november 1-jén azzal a megjegyzéssel terjesztette fel a költségkimutatást, hogy a töltések rossz állapota miatt fontosnak tartja a szükséges összeg folyósítását.26 Október 10-én következett be a fordulat. Az ezen a napon kezdődő események hatására vált Asbóth a szabadságharc aktív résztvevőinek egyikévé. E napon Georg Rukavina báró altábornagy, temesvári vár- parancsnok — az uralkodó október 3-i manifesztuma alapján - kiáltványt adott ki, amelyben felmondta az engedelmességet a magyar országgyűlésnek, kihirdette Temesváron az ostromállapotot, és az ellenszegülőket hadbírósággal fenyegette. Kezdetben Temesváron nem lehetett tudni, törvényesen cselekszik-e az uralkodó manifesztumára hivatkozó Rukavina. Az október 10-e utáni napokban történtek azonban nem hagytak kétséget. A vármegyeháza és a városháza elé ágyúkat, majd 16-án katonákat állítottak. A középületekről levették a magyar zászlókat, és császári zászlókat tűztek ki a helyükre.27 Október 23-án a temesvári közgyűlés kimondta a nemzetőrség lefegyverzését, és ezentúl a közgyűlések is megszűntek, a haditanács, valamint a megyei és helyi vezetőségből alakult Comité átvette az uralmat a város fölött.28 Október második felétől pedig elkezdték letartóztatni a hazafiakat: november 8-ig mintegy negyven embert fogtak el.29 Asbóth egy ideig még kapcsolatban állt a minisztériummal: október 16-án és 17-én küldte fel jelentéseit Halden József mérnök fizetése ügyében, valamint további 500 forintot kért a berzavai kiadások fedezésére.30 Hamarosan azonban megszakadt a kapcsolat a külvilággal.31 A letartóztatások sorában Asbóth november közepén következett. Hogy közvetlenül mi volt az elfogatóparancs kiadásának oka, nem tudjuk. Bogma István már november 8-án ezt jegyezte naplójába: „Asbóth befogva”?2 Ám Asbóthnak 16-án, Ó-Teleken kelt, Fest Vilmosnak szóló jelentése szerint „ ép az órában ” sikerült 14-én elmenekülnie, „midőn a bitor hazaáruló katonai parancsnokság a gyalázatos Comitéval egyetemben ” el akarta fogatni.33 A két adat között hat nap eltérés van. Bogma István vélhetően csak egy rémhírt jegyzett fel naplójába, a sorozatos letartóztatások közben terjedhetett el a hír Asbóth lefogásáról. Mindenesetre ez is mutatja, hogy Asbóth letartóztatása már egy ideje a „levegőben” volt. Talán ő maga is készült rá, és ezért tudott elmenekülni, mikor 14-én valóban el akarták fogni. Asbóth menekülése után Szentmihályra ment, hogy a csatornái intézethez tartozó két hajót, az anyagszertárral, valamint az intézet pénzéből az ott tartózkodó Heisze János ellenőrnél lévő 2000 forintot megmentse, de a csatorna helyi személyzete tervét nem támogatta, így egyedül ment tovább még azon az éjszakán egy kisebb hajón. Másnap az intézet, valamint Asbóth személyes vagyonát a személyzet, Heisze János vezetésével a temesvári haditanács számára lefoglaltatta, vagyis az ellenfél oldalára álltak, Asbóthot pedig gyakorlatilag nincstelenné tették.34Asbóth november 16-án találkozott Vukovics Sebővel, a Délvidék fökormánybiztosával, és közölte vele elképzelésit: egyrészt az államnak és a saját magának okozott kár - mintegy 8000 forint -ellentételezéseként javasolta
