Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Kostyál László: Kisfaludi Strobl Zsigmond síremlék-szobrászata
282 Kostyál László karokat szabadon hagyó, deréknál összefogott ruhát s könnyű vértet viselő középkori harcos ül, két kezével lábai között letámasztott kardját fogja, oldalra forduló arca a messzeségbe réved. Erőt sugárzó alakjának megmintázása kifejezetten expresszív érzetet kelt, aminek révén a helyét a szobrász jól sikerült művei között kell kijelölnünk. A fentieken túl meg kell említeni két, a többitől, és egymástól is eltérő típushoz tartozó síremléket. Az egyik Festetics Géza budapesti alpolgármesteré (Kerepesi temető), a másik az első világháborúban hősi halált halt Széchenyi Alajosé (Nagycenk). A Festetics-emlék magasabb posz- tamentumra helyezett, oldalán faragott füzérdísszel s babérkoszorúval ékes római szarkofág, amely mellett elgondolkozó, erőtől s tettvágytól duzzadó, életnagyságú antik hérosz áll, jobb kezében a szarkofágra helyezett pálmaággal. A másik plasztika Széchenyi kváderkövekből rakott, egyszerű mauzóleuma (vagyis esetében épített síremlékről van szó) homlokzati oromzatát díszíti, s voltaképpen nem különbözik a szokványos hősi emlékművektől: középen kereszt áll (felirata: „Keresztben az üdv”), egyik oldalán haldokló katona, a másikon térdre borulva, lehajtott fejjel gyászoló nőalak. Külön vonulatot képeznek a portrékat hordozó síremlékek. Ezek közül a művész feleségének síremléke (Farkasréti temető) kívánkozik az első helyre, amelyet csodálatos szépségű, hátrahajló fejű, csukott szemű női márvány büszt koronáz. Mellszobor idézi fel az elhunytat Jevgenyij Ljutyikov hősi halottnak a Kerepesi úti temető szovjet parcellájában lévő nyughelyén. Az elhunyt arcmását több alkalommal domborműves portré örökíti meg, így Szüry Dénes (Farkasrét), Kállai Miklós (Balatonfűred), Halmay Zoltán (Farkasrét), Rózsahegyi Kálmán (Farkasrét) vagy Dinnyés Lajos (Dabas) síremlékén. Közülük a többit bő négy évtizeddel megelőző Szüry-sírdombormű (1911 k.), valamint a velük gyakorlatilag egykorú Kállai Miklós portré-relief utal az elhunyt színészi, illetve írói foglalkozására (előbbin a portretírozott Hamletnek öltözve koponyát tart a kezében, utóbbin pedig íróasztala mellett ül, tollal a kezében), a többi csupán az arcvonások visszatükrözésére törekszik. Bizonyos mértékig a foglalkozást attribútummal jelző portrékkal rokonítható egy, a Kerepesi temetőben lévő gyermeksír (felirata csak így említi az elhunytat: „Lacika”), amelynek terrakotta domborművén Strobl ruhátlan, nyilazó kisfiút mintázott. Előzménye Adolf Hildebrand (1847-1921) Amazon-triptichonjának (München, Neue Pinakothek) jobb szárnyán lévő, hasonló alak. Az önfeledten játszó gyermek ábrázolása az ártatlanság jelképe mellett az elhunyt ifjú kedves játékát is megjeleníti. A művész életművében fennmaradtak terv szinten ismert síremlékek is. Egy részük konkrét személy (Bartha Károly, Ady Endre, Rózsahegyi Kálmán) síremlékéhez készült, másik részük valószínűleg csupán a „megrendelhető” kategóriába tartozott. Négyet közülük csupán irodalmi említés szintjén ismerünk, bár az Ady-síremlék tervéről fotóval is bírunk, erről egyértelmű a szabadkőműves tematika alkalmazása.10 Számuk akár nagyobb is lehet a felsoroltaknál, hiszen több, itt nem említett kisplasztikájáról gyanítható, hogy sírszo- bomak szánta őket, és bár a hagyatékban ez nem került jelzésre, módosított változatuk temetői felállítása ismeretes. Kisfaludi Strobl Zsigmond síremlékei kapcsán le kell szögezni, hogy nem síremlékkészítő volt, hanem olyan reprezentatív szobrász," aki különböző jellegű és típusú síremlékeket díszített a megrendelő által igényelt módon. Síremlékei nem csupán azért nem mutatnak egyéni karaktert, mert Strobl szobrainak klasszikus stílusa és ebben az esetben témaválasztása is a megszokott (és elvárt) trendhez illeszkedik, emellett pedig gyakran a megrendelők által igényelt, olykor zavaros szimbolikát valósítja meg, hanem azért sem, mert típusuk is sokféle. Nem minden esetben illeszkednek teljes mértékben a felvázolt fejlődési folyamathoz, azonban összességükben mégis visszatükrözik azt. Jól érzékelhető, hogy a művész sírszobraira, -dombormüveire eltérő hangsúlyt fektetett, több alkalommal egészen sematikus, semmitmondó alkotások kerültek ki a keze alól, míg más esetekben feltűnő a műgondra való törekvés. Bár fo müvei többnyire nem e műfajban születtek, néhány jelentékeny alkotása mégis a terület hangsúlyos művészévé emeli.
