Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Haász Gabriella: Zala gyermekek táboroztatása a Balatonnál az 1970-1980-as években
272 Haász Gabriella A közösségek működése Az úttörőmunka megtervezése, feladatok elosztása a csapatban, rajban, őrsben Foglalkozások, sport és kulturális programok tervezése és lebonyolítása Az 1970-es évek elejétől, amikor a képzés színhelye Balatongyörökre került át, a meglevő és a még kialakítandó helyiségek kapacitását és a bővíthető eszköz- készletet kihasználva, a foglalkozásokat hatékonyabbá lehetett tenni. Célravezetőnek ítélték a kevesebb elméleti, előadó programot, és az egyéni vagy kiscsoportos (beleértve az őrsi szintet) aktivitást igénylő foglalkozástípusok számát növelték meg. A viszonylag hosz- szú, iskolai órák sorára emlékeztető délelőtti sávot már régóta lazították, megszakították dalok és játékok tanulásával, ezekhez járult a több gyakorlati, öntevékeny munka.64 Már Balatonedericsen is szerepelt a beszélgetés és a forgószínpados foglalkozás. Később egy-egy téma feldolgozásánál komplexen alkalmazták az immár jó technikai háttérrel biztosított szemléltetést, beszámolót a tapasztalatcserével, szituációs játékokkal. Az űttörőmunka tervezése témánál a gyerekek naplót, faliújságot, forgatókönyvet terveztek és írtak, tábori újságot szerkesztettek, pl. 1988 nyarán. A tanultak kipróbálására adtak alkalmat az akadályversenyek, túrák, vetélkedők, melyeket a rendezvény- és programszervezés, lebonyolítás gyakorlására maguk a diákok állítottak össze. A vezető pedagógusok felismerték, hogy a képzési és szabadidős programok ilyenfajta összekapcsolása eredményesebbé teszi a képzést. A kötött program ellenére pedig az öntevékenység, önálló programkészítés is megvalósult az általános tábori célkitűzések közül.65 Bár a gyerekek meghatározott képzési céllal érkeztek a táborba, a nyári szezon lehetőségeit, amennyire belefért a keretekbe, szerették kihasználni. Az üdülőtábor programelemei közül az egész napos kirándulás helyett csak fél napos fért bele, a sport- és szórakoztató versenyeket, a közösségi játékokat és a búcsúest tábortüzét azonban mindenhol megtalálhatjuk. A tábor eredményességéről néhány szezonban az utolsó napon elvégzett kérdőíves felméréssel győződtek meg a tanárok. 1980-ban pl. a gyerekek minden programot, a képzés elemeit is beleszámítva, fontosnak tartottak, a legemlékezetesebbnek pedig a túrát, kirándulást tartották, a legjobban az esti rendezvényeken érezték magukat. Több szabadidőt szerettek volna a képzési órákon kívüli sávba - kérésük végül meg is valósult.66 Néhány évvel később, mint láttuk, a két részre osztott képzési időszakot egyesítették, és 1987-ben a teljes délután már szabadprogramként szerepel az általános napirendben.67 A táborvezetés a kötött program lazításával együtt új ötleteket vetett be, az ismert, megszokott szabadidős foglalatosságok mellé, köré. Az 1988-as képzőtumu- sokban a tábori olimpiát rendszeresen jelmezes, sporttörténeti bemutatóvá változtatták, a szöuli nyári olimpia alkalmából. Rá egy évre, az iskolai úttörőtáborozás utolsó szezonjában pedig, amikor a turnusok hossza már csak 8 nap volt, az egyik, július végi képzésnek teljes egészében játékos történelmi keretet adtak: „Mátyás király udvara” címmel.68 A tábor tisztségviselői korabeli rangokat viseltek, rajok helyett rendeket alakítottak, és a napiparancsokat, a keretprogrammal együtt a tábor egészének megfelelő királyi udvar törvényeiként hirdették ki. Minden sportesemény, túra és esti közös program a XV. századi miliőt, divatot és szokásokat idézte, így a korról játékos formában történeti ismereteket szereztek a gyerekek. Ezzel a fajta tematikus, átfogó keretprogrammal a vezetőképző tábor a vele egyidejű üdülőtáborokat is felül tudta múlni. Utóélet Az 1980-as évek végén a balatonedericsi ifjúsági és a balatonberényi gyermeküdülőben még sor került az esedékes nagyobb felújításra, hamarosan azonban, a rendszerváltozással, átalakult a táborozási gyakorlat. Az úttörőszövetség 1990-től nem vett részt az iskolások tömeges nyaraltatásában. A megyei tanács tulajdonában maradó táborokat és az egykori KISZ-tábort a Zalai Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány kezelte tovább, szervezte a turnusokat: a kedvezményes árú férőhelyekre az iskoláknak külön kellett pályázni, és a csoportok mindegyike hozta a saját programját. Az átfogó, egységes, olcsó tömegüdültetés megszűnt. A meglévő létesítményekre alapozva mindegyik helyszín megmaradt üdülőnek, ifjúsági tábornak, és egy kivétellel ma is így működnek. Gyerekek, fiatalok már az egész országból érkeznek. Az 1990-es évek elejét nem élte túl a legnagyobb, a balatonberényi üdülő, és a keszthelyi városkörnyék balatongyöröki faházas tábora sem. Ezeket eladták és lebontották. A folytonosságot viszont csaknem töretlenül képviseli Nagykanizsa város tábora, mely a tanácsi korszak után az önkormányzat tulajdonában maradt. Az általános iskolák néhány évente egymást váltva felelősek a kezelésért, így a tanárok és a diákok egyaránt magukénak érzik az intézményt, a korhoz alkalmazkodó programkínálat és a megőrzött hagyományok közepette. Köszönet illeti a cikk megírásához nyújtott segítségükért a szóbeli adatközlőket: Benedek Miklóst, Béres Katalint, Büki Erzsébetet és Gasparics Beatrixot.
