Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Farkas Tamás: Zalaegerszeg küzdelme a vasútért (1865-1890)
Zalaegerszeg küzdelme a vasútért 251 ként délután az Arany Bárány vendéglő kaszinó helyiségében 80 fős bankettet rendeztek.70 A sajtó tavasszal már tudni vélte az átadás időpontját is. Március 30-án „biztos forrásból” való értesülésre hivatkozva 1890. augusztus 18-át, a király születésnapját közölték a megnyitás dátumaként.71 Az első vonat, „»Jenő gőzös« [...] április 17-én vonult be délelőtt 11 órakor felkoszoruzva városunkba a pályaudvarhoz. A vonattal jött be az itt állomásozó vasúti mérnöki kar is. Nagyon természetes, hogy a nálunk szokatlan vendégnek számos szemlélője és bámulója akadt. ”72 A boba-jánosháza-sümegi vasúttársaság július 13- án tartotta gyűlését Sümegen, ahol kimondták az egyesülésüket a „dunántúli vicinális vasutak” társaságával. Ezzel a tervezett Pozsony-Szombathely, az Ukk-Csák- tomya, a Boba-Jánosháza-Sümeg és a Sümeg Tapolca helyi érdekű vasutak közös igazgatás alá kerültek. 1890 júliusában az úgynevezett „Turódi puszta alatt”73 bevágást készítettek az építők, amikor nagy mennyiségű mamut és egyéb őskori csontmaradvány került elő. Amint az esetnek híre ment, rögtön látogatók jelentek meg a helyszínen. Július 8-án Széchenyi Béla gróf is megtekintette a helyet, sőt ,, több darab leletet magával el is vitt”.14 A kereskedelemügyi miniszter végül október 15-re tűzte ki a „műtanrendőri” bejárást. A két napig tartó ellenőrzést délelőtt 9 órakor Csáktornyáról indulva kezdték el.75 1890. október 19-én a Zalamegye címlapján babér- koszorúba foglalt dátummal jelent meg. Ezen a régóta várt napon történt meg az Ukk-Csáktomya vasútvonal átadása. A lap vezércikke hűen tükrözte az esemény jelentőségét. „Az ige megtestesült! A várva-várt napnak hajnala meghasadott! Ami után éveken keresztül oly epedve sóvárogtunk, megvalósult! [...] Megérhettük megnyitását ama vasútnak, mely hivatva van sajátos viszonyainál fogva jó ideig háttérbe szorult városunknak új lendületet adni! Hivatva van vármegyénk iparát és kereskedelmét emelni, kulturális érdekeit előmozdítani, a megye lakosainak új kereseti forrást nyitani, vagyo- nosodását megteremteni. ” Az átadás napja különös izgalomban találta Zalaegerszeget. A várost alaposan feldíszítették a nagy napra. Zászlók és virágfüzérek voltak mindenütt, a fehérképi utca vasútállomás felőli végén pedig diadalkapu állt. Rajta középen az államcímer, jobbról a megye, balról a város címere. A Baross Gábort éltető felirat mellett az állomás felől az „Isten hozott!”, a város felől pedig az „Isten veled!” felirat volt olvasható. A lakosság már kora reggeltől izgatottan várta a magas vendég megérkezését. A miniszter különvonata „mozsarak durrogása között” 11-kor ért Zalaegerszeg állomására. A város nevében Kovács Károly polgármester köszöntötte. Az állomásról a megyeházára 80 lovasfogat szállította a résztvevőket. A megyei hatóságok a vármegyeház nagytermében tisztelegtek a miniszternek. Jelen volt valamennyi állami hivatal tisztviselői kara, a város képviselőtestülete, a honvéd huszár tisztikar, valamint a város minden iskolájának tantestülete is. Az ünnepi ebéd után délután fél négykor indult tovább a küldöttség. A fellobogózott vonat este fél hatkor ért Alsólendvára. Ott a tűzoltózenekar játszotta el a Himnuszt. A miniszter nem tudott a városban időzni, ám a lendvaiak népünnepélyt tartottak az erre a célra megszavazott 200 forintból. Muraszerdahelynél a vonat megállt a szépen kivilágított Mura híd előtt. A miniszter nagy érdeklődéssel szemlélte meg a vonal legérdekesebb műtárgyát. Ennek érdekességét az adta, hogy helyi érdekű vasútnál először alkalmaztak hídépítéshez vasbetont. A költségeket ezzel jócskán sikerült csökkenteni, a pillérek erejét viszont még növelte is ez a megoldás. Este hétkor érkeztek Csáktornyára, majd visszafelé megálltak Nagykanizsán, ahonnan a neves vendég vonata negyed tízkor gördült ki az állomásról és indult a főváros felé.76 Összegzés 1888-ra dőlt el ténylegesen, hogy megvalósulhat a zalai megyeszékhelyet is érintő helyi érdekű vasút. Zalaegerszegnek viszont most egyedül annyi törzsrész- vényt kellett biztosítania, mint korábban a Szentiván- Egerszeg tervnél az egész érdekeltségnek. A város eny- nyi pénzt, 110 000 forintot nem tudott kigazdálkodni, így nem maradt más megoldás, mint az újabb kölcsön felvétele. Az ambiciózus városvezetés, élén Kovács Károly polgármesterrel, több fejlesztési tervvel is foglalkozott. Ezek közül kétségtelenül a vasút volt a legnagyobb és leglátványosabb. A város megyeszékhely mivoltának erősödését is várta az új vonaltól. Szerencséjükre magas szinten találtak támogatót: Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi, majd később kereskedelmi miniszter személyében. Baross mint Deák Ferenc nagy tisztelője rokonszenvezett Zala megye fejlesztési törekvéseivel. Minden bizonnyal ennek a jól megalapozott szimpátiának köszönhette a megye azt a rendkívüli támogatást, hogy a törvényben előírt 35 %- os törzsrészvény-hányadot 30 %-ra mérsékelték. A miniszter ezzel adta a legnagyobb lökést a vasút ügyének. Enélkül a segítség nélkül a vasút újra a sikertelen tervek számát gyarapította volna, és ezt a kortársak is pontosan érzékelték. Amint a korabeli sajtóból kiderül, értékelték is. 1889-90-ben aligha volt népszerűbb ember és politikus Zalában Baross Gábornál. Ezt kiválóan bizonyítja a városi képviselőtestület 1890. november 12-én tartott rendkívüli közgyűlésén született következő indítvány: „ Kovács Károly polgármester indítványára a képviselő testület indítatva azon hálától a mellyel O Nagymél-
