Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Megyri Anna: Egy utazó fényképész, Tömöry Ferenc (1834-1890 körül). Adatok a zalai fotózás történetéhez
232 Megyeri Anna őrzi a Nemzeti Múzeum Történeti Fotótára.5 1976-ban került a Göcseji Múzeum leltárába egy ismeretlen, bár karakteres megjelenésű fiatal férfi portréja, akinek méltóságteljes tartása, a korra jellemző, magyaros ruházata érdemel figyelmet. A kép hátlapján szombathelyi verzó, rajta kézzel írt 1866. évszámmal.6 (1. kép) A jeles zalai köznemesi család hagyatékából került hozzánk a Malatinszky Lajost, feleségét és gyermekeit ábrázoló felvétel, hátlapján szombathelyi verzóval. (2. kép) Malatinszky 1862-1867 között főszolgabíró volt Zala megye tapolcai járásában.7 Csertán Ferenc őrzi Zalaegerszegen azt a Kerkápoly Mórról készült felvételt, melyen feleségével és Magda nevű kisleányával látható. A hátlapon olvasható felirat szerint szintén Tömöry Ferenc szombathelyi fényképész készítette az 1860-as években.8 A közismert Szigethy család vegyes képeket tartalmazó fotóalbumába ragasztva is fennmaradt néhány, korszakunkban készült fotográfia. Egyikük egészalakos, kettős portré: Kováts Vendelt és feleségét, Rákóczy Juliannát ábrázolja. Kováts Vendel 1796-ban született Szabaron, iskoláit elvégezve katonáskodott. 1840 őszétől Zalamegye várnagya, azaz börtönigazgató lett, Zalaegerszegre költözött a megyeháza mögötti szolgálati lakásba. 1848 szeptemberében vadászcsapat szervezésébe kezdett, majd a forradalmat követően továbbra is a megye szolgálatában maradt. Felesége a türjei rendház tiszttartójának leánya, Rákóczy Julianna. Az idős házaspár 1866 körül ülhetett a fényképész lencséje elé.9 (3. kép) A Klosovszky Márton szobafestőt, feleségét és két gyermekét ábrázoló fotográfián (4. kép) érdekesebb számunkra a széken ülő kisfiú. Klosovszky Ernő (1860-1953), aki felnőve jeles, elismert iparosa lett a városnak, a 20. század elején a zalaegerszegi ipartestület jegyzőjeként ismert.10 2008-ban került a Göcseji Múzeum gyűjteményébe Tömöry Ferenc több fotója dr. Juhász Miklósné, Ujlaky Margit ajándékaként. A fotográfiákat két öreg, vizitkártya méretű (6,5x10,5 cm-es) képek tárolására alkalmas albumban őrizte." A kisebbik albumban még érintetlen sorrendben találhatók a fotók, míg a másodikban, főként a végén, kivettek jó néhány darabot, az idők során újabbakra cserélték ki. A család számára nagyrészt ismeretlen embereket ábrázolnak a képek, többük hátlapján még a kortársak írták fel a készítés évszámát, vagy annak nevét, akit ábrázolt. Nagy örömmel bukkantam rá közöttük a számomra akkor már ismerős Tömöry névre, sőt portréjára (5. kép) és kézjegyére is. íme a kép: a fiatal férfi magyaros öltözéket visel, rövid, gallér nélküli, karcsúsított szabású felsőkabátot, sálszerű nyakkendőt, szűk, oldalán csíkkal szegett nadrágot és ráncos szárú csizmát. Műtermi környezetben láthatjuk, a többi, általa készített fotón is megfigyelhetjük ezt az elrendezést. A háttér semleges, a kép jobb oldalán drapéria lóg, mellette nagymintás terítővei letakart kisasztal áll, előtte egy széken foglal helyet a modell, ez esetben a fényképész, aki az asztalon lévő könyvekre könyököl. Kezében feltehetően valamiféle íróeszközt tart. Az asztalon egyéb kellékek is láthatók: üvegbúrás petróleumlámpa, ceruzatartó és két figura: egy páncélos vitéz és egy kerámia őz. A kép hátlapján drapp alapon fehér és barna szalagfonatokkal, virágokkal keretezett medaliont ábrázoló nyomat, benne „Emlékül Tömöry Ferencz 1865” ajánlás olvasható.12 (6. kép) Az albumok a tulajdonos édesanyja, Grész Malvin révén anyai nagyapja, Grész Károly hagyatékából maradtak Ujlaky Margitra. Jelentős, nagy múltú zalai család az övék. Grész Károly édesapja Joannes Griesz néven anyakönyvezve, 1812-ben született Perlakon. A grázi egyetemen szerzett orvosi diplomát, Csáktornyán (ma Cakovec, Horvátország) telepedett le, feleségül vette Printz Franciskát. Grész János (7. kép) Zalavármegye főorvosa volt 1867-1872 között, majd tiszti főorvos 1882-ig.13 Egyik fia, Grész Ernő a Csáktornyái, majd a győri tanítóképző intézet tanára, később igazgatója lett. Ernő teológiát végzett, több helyen tanított, legtovább Székesfehérvárott, évekig szerkesztette a Vasárnapi Újság Egyenleg rovatát.14 Károly fia 1842-ben született, Varasdon (ma Varazdin, Horvátország) érettségizett, 1861 októbere és 1862 augusztusa között a Festeticsek Csáktornyái uradalmában gyakorlatban tett szert gazdatiszti ismeretekre.15 Ezt követően Bezőbe (ma Bezovce, Szlovákia) került gróf Apponyi György birtokára intézőnek, ott nősült meg. Felesége, Kummer Karolina16 révén került birtokába a kaszaházi malom. A család ma is őriz egy ruhásszekrényt, amely Apponyi nászajándéka volt gazdatisztje számára. (8. kép) Grész Károly 1908-ban hunyt el, 35 évi házasságot követően özvegye és 10 gyermeke búcsúztatta. Még életében adták el a malmot Bőhméknek, mert a család tönkrement egy váltó aláírása miatt. Egerszegen vettek házat az akkori Csány (ma Mártírok) utcában. Az öt leány közül Malvin tanító, Irma tanár lett - a 20. század elején Zalaegerszegen a polgári leányiskola nagy tiszteletnek örvendő igazgatója -, Ilona a postán, Paula hivatalban dolgozott, Elza zongoratanárnőként oktatta a diákokat, a legkisebbik leányra maradt a háztartás. Végül mindenüket egyetlen unokahúgukra, az 19lóban született Ujlaky Margitra hagyták, aki a számára nehéz ötvenes években nem gondolhatott hagyatékuk teljes megőrzésére. A roppant bájos, a gyűjtés idején friss emlékezetű, 90 esztendős hölggyel és családjával hosszú évek óta tart kapcsolatunk, s apránként kerültek a Göcseji Múzeumba tárgyak, dokumentumok és képek, főként azok, melyek nem kapcsolódnak szorosan a család történetéhez.17
