Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Cseh Valentin: Egy elfeledett zalai köznemesi család, az Ormándiak
Egy elfeledett zalai köznemesi család az Ormándiak 223 nyolcadára kiírt perre. Ezért a király 1511. november 27-én meghagyta a kapornaki konventnek, hogy idézzék perbe az Ormándiakat, ha nem adják ki Ormándi Mihály lányának Dénesfalvai László feleségének, Ilona asszonynak és unokájának, Szecsődi Tarródi Bertalan feleségének, Veronika asszonynak a nekik Ormándi Mihály után járó javakat. A történelem ismételte önmagát, mert Ormándi János és Ormándi Pál ekkor sem volt hajlandó erre, ezért újból perbe idézték őket. Azonban 1512. december 8-án alsólendvai Bánffy János familiárisaként22 annak fiaival, Ferenccel, Zsig- monddal és Antallal, továbbá több másik nemessel és számos jobbággyal rárontottak Kanizsai Lászlónak a Zala megyei Gyanolc és Esztergenye birtokaira, ahonnan 1300 aranyforint értékben 35 ökröt és egyéb holmit vittek el. A Bánffy János vezette csapat mintegy 130 főt számlált a források szerint. Az országbíró Kanizsai László panaszára vizsgálatot rendelt el, amelynek lefolytatásával a kapornaki konventet bízta meg, akik az országbíró 1513. január 29-én, Budán kelt levelére válaszul azt írták, hogy a panaszt megvizsgálták és az igaznak bizonyult, s a panaszban nevezetteket megidézték 1513. március 21-éré az országbíró elé.23 Az Ormándi Mihály leányának, Ilona asszonynak és unokájának, Veronikának járó nászajándék, hitbér és leánynegyed miatti pereskedés még 1520-ban is folyt. Ekkor Báthori István nádor meghagyta a kapornaki konventnek, hogy küldje ki hites emberét, hogy annak jelenlétében a nádori ember Ormándi Jánost és Ormándi Pál fiát, Ormándi Istvánt24 megidézze néhai Ormándi Mihály leánya, Ilona asszony és unokája, Veronika asszony ellenében. Ormándi János egy 1521. május 22-én kiadott oklevélben25 is szerepel, amelyben Báthori István nádor megidézi társaival együtt Török Ambrus és társai ügyében. A család vagyoni vitái a későbbiekben is meghatározták az Ormándiak mindennapjait. 1522-ben egy Ormándi István és János között folyó per következtében határjárást rendeltek el Isebor településnél a szomszédos birtokosok jelenlétében, mert a pervesztes Ormándi István birtokát elkülönítették, és kétharmad részt a nádornak, egyharmad részt Ormándi Jánosnak, a per nyertesének akarták statuálni zálog címén; de Ormándi István egyik familiárisa ezt kivont karddal megakadályozta. E tettéért urát, Ormándi Istvánt a nádori prezen- cia elé idézték 1522. augusztus 30-ára.26 Valószínűleg az előző évi sérelmek is szerepet játszottak abban, hogy 1523-ban Ormándi István özvegy Ormándi Jánosné, Ilona27 asszony ormándi kúriájára tört jobbágyaival, és az asszonyt karddal megkergette. Nyilván ennek az ügynek a folytatása volt 1524-ben, hogy Ormándi János (feltehetően a korábban említett Ormándi János fia, hiszen a családban gyakori a János név) kérésére Szapo- lyai György szepesi ispán, Zala vármegyei királyi bíró a vármegye kapornaki gyűlésén tudatta, hogy Ormándi István hatalmaskodási28 ügyben idézték meg.29 Ugyancsak Szapolyai közléséből tudjuk, hogy az özvegy nevében döbrétei Farkas János intézkedett.30 Az 1520-as, 1530-as években több változás történt az Ormándiak birtokviszonyaiban: előbb Szapolyai György 1525-ös ítéletlevele értelmében a kapornaki konvent kiment Ormánd, Lak, Isebor és Pacsa birtokokra, hogy Korotnai Péter, Ivánczi Mihály és özv. Ormándi Pálné Margit asszony ellenében zálog címén birtokaikat ákosházi Sárkány Mihálynak lefoglalják. Majd II. Lajos (1516-1526) királynak jelentette a kapornaki konvent, hogy Lak, Semjénmelléke és Ormánd birtokokba Sárkány Mihályt ellentmondás nélkül beiktatták.31 Pár év múlva, 1528-ban Ormándi Gábor adott el 3 hold szántóföldet 31 forintért Töttösön Töttösi Benedeknek.32 A család legfontosabb birtoka ebben az időben még mindig Ormándon és Lakon volt. Ormándon 1531- ben az Ormándi család két tagjának 8 portája, ezeken 2 szegény jobbágya volt, és 3 elhagyott jobbágytelekkel is rendelkeztek, míg Ormándi Gergelynek Pacsán volt egy portája. Az évtized végén a család vagyona újabb birtokkal gyarapodott, hiszen Ormándi István331. János királytól Egyházaspacsa teljes birtokába az ösz- szes tartozékokkal és haszonvételekkel minden királyi jogba beiktattatott.34 Majd az év közepén, 1539. június 16-án Ormándi János 20 forintért elzálogosította Pacsa, Isebor, Horváti és Búberek birtokait minden tartozékaikkal (malmokkal, hegyjogokkal) Ormándi Istvánnak és rokonainak, és vállalta azt is, hogy Ormándi Istvánt és rokonait a visszavásárlásig minden jogtalanságtól megvédi. Erről a Szent Üdvözítő Egyház kapornaki konventje egy oklevelet is kiadott az ott megjelent Ormándi János kérésének megfelelően.35 Viszont a család tagjai - különösen Ormándi István és János - birtokügyeik mellett már jó ideje egyéb tevékenységgel is felhívták magukra a figyelmet. Ormándi István és János36 1 541-ben többekkel együtt alsólendvai Bánffy István, Zala vármegye főispánjának37 familiárisaként rátört Deli Tamás és fia Péter isebori nemesi kúriájára, s az elrabolt 6000 forint értékű ingóság mellett foglyul ejtették Deli Tamást is, akit Lenti várába hurcoltak.38 Ugyanebben az évben január 25. körül Ormándi István és János - alsólendvai Bánffy István megbízásából Barkóczy Jób és Dénesfalvi László fegyveres szervitorok39 segítségével - kirabolták kolgyari özv. Bankó Imréné Piroska Kolgyár-beli nemesi kúriáját, és onnan 80 forint készpénzt, ruhát, lovakat, ökröket, más jószágokat, szalonnát, sajtot, s egyéb élelmiszereket és használati tárgyakat 300 forintnyi értékben vittek Lenti várába. E tettük miatt Nádasdy Tamás országbíró évek múlva, 1548. november 27-én kiadott egy idézést a személyes jelenlét bírósága elé,
