Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Kurucz György: Az Asbóth család és Keszthely: Asbóth János keszthelyi tanári és uradalmi tiszti tevékenysége, 1801–1818
12 Kurucz György Részeire az Országnak el-széljedett Gyermekeit még egyszer kívánja öszve gyűjteni. ”6 Nincs okunk kételkedni abban, hogy Festetics György ne járult volna hozzá alkalmazottja elutazásához, annál is inkább, mivel az Asbóth által először jegyzett „georgikoni relatio” szerint a tangazdaságban nem volt elmaradás.7 Ezt követően Asbóth a Directiónak szóló augusztus 31-i jelentésében pedig arról számolt be, hogy a távozó Pethe Ferenctől teljes egészében átvette a Georgikon iratait.8A Directio és a georgikoni tangazdaságot irányító tanárok viszonya azonban távolról sem volt ideális, ezért meg kell vizsgálni a „georgikoni tisztség” azaz Asbóth mint vezető tanár, valamint a Directio egymáshoz való viszonyát. Ez azért is lényeges, mivel adott esetben a Directio vezetőjének alárendeltje volt a Georgikon ökonómia professzora, illetve a Georgikon tangazdaságát a többi Festetics uradalomhoz hasonlóan, egy nagyobb gazdálkodási szervezet részének tekintették. Mindamellett azt is figyelembe kell vennünk, hogy Pethéhez, Asbóthhoz képest a Director, vagyis Piestyánszky Ignác nem rendelkezett olyan széles körű műveltséggel, előképzettséggel, külföldi tapasztalattal, mint ők. Márpedig ez a tény kellő okot szolgáltathatott az emberi kapcsolatok megromlásához, ami természetesen az adott intézmény működését is negatívan befolyásolhatta.9 Nem kerülhető meg ez esetben a tisztek és a georgikoni tanárok fizetésének összevetése sem, hiszen a különbségek jellemző módon szintén konfliktusok forrását képezhették. Mint korábban láthattuk, Asbóth 250 forint körüli éves késmárki tanári fizetése nagyjából egy falusi evangélikus lelkész évi jövedelmi szintjének felelt meg. A Georgikon ökonómia tanára, aki egyúttal a tangazdaság tiszttartója volt, az 1800-as évek elején 400 ft készpénzt, továbbá 200 ft értékű deputátumot (16 akó bort, 24 köböl búzát, 20 köböl rozsot, és 12 öl tűzifát) kapott. Mindehhez hozzászámíthatjuk még a tiszteket megillető marhatartás (földesúri legelőn) jogát, ami Asbóth esetében az 1800-as évek elején 3 db állat volt. Piestyánszky Ignác fizetése azonban messze meghaladta Pethe vagy Asbóth fizetését. A Director Piestyánszky 1200 ft, míg a Directio tagjai közül Nyitray Pál inspektor 1000 ft, Horváth Ferenc plenipotentiárius 900 ft éves fizetést kapott.10 Mindemellett Asbóthot uradalmi tiszti lakás is megillette, ahol családjával társadalmi állásának megfelelő körülmények között élhetett.11 Gyermekeit természetesen a keszthelyi iskolákba járatta, s egy 1812-ből fennmaradt jelentés szerint a később Festetics ösztöndíjával bécsi katonai iskolába járó Lajos fia eredményes zeneiskolai előmenetelt mutatott.I2A rendelkezésre álló források alapján azonban leszögezhetjük, hogy Asbóth a hierarchizált birtokigazgatásban alkalmazott személyek autoritását kezdettől elfogadta. A Directióhoz intézett egyik első felterjesztésében ezt olvashatjuk: „A minapi rendelése szerint a T[ekinte]tes Directiónak bé küldöm az ide zárt válogatott kertek mivelését egy áltáljában és a Gyümölts- fák termesztését különössen tárgyazó könyveknek lajstromát... méltóztasson [Festetics] vagy ezen lajstrombéli, vagy más ne talán még jobb könyvek közzül nékem — szoros időmhez képest — egynehányot ki válogatni, s azoknak olvasása, használása végett kegyessen kezeimhez szolgáltatni. ”13 Ettől függetlenül azonban, ahogyan előde, Pethe Ferenc, úgy Asbóth János is a korábbi hagyományos módszereket kiiktató racionális gazdálkodási elvek (vetésforgó, bérmunkások alkalmazása, új borászati, egyéb technológiai módszerek alkalmazása stb.) képviselőjeként azt a benyomást kelthette a Directio tagjaiban, hogy a többi uradalom termelését felügyelő Directio - élen Piestyánszky direktorral - nem rendelkezik kellő szakismerettel. Hogy ez a jelenség valóban feszültségeket eredményezett, egyértelműen kiolvasható az Asbóth és Kozina György, a Georgikon másik tanárának rendkívül visszafogott soraiból: „Egyáltáljában alázatosan esedezünk a T[ekinte]tes directiónak ne légyen olly mostoha feltétellel a Georgi- konbeli Tisztség eránt, mintha az akár mikor arra az oktalan szemtelenségre és háladatlanségra tudna vetemedni, hogy másoknak bölts tanátsait, s elöljáróik parantsolatjait megvetné, s hogy ne vetettessen, a T[ekinte]es közönséges Gazdaságbéli Director Urnák nagy esmeretét és tapasztalását meg nem tudná voltaképpen betsülni, vagy nem akarna hasznára fordíttani, ha azok akár keményebb parantsoló, akár kegyessebb útmutató hangon a Tisztséggel közöltéinek... ”14 Az Asbóth és Kozina György által jegyzett 1802. augusztus 6-i jelentés tárgyszerűsége, illetve az abban foglaltakat figyelembe véve, a tangazdaság működésével szemben sem Festetics, sem pedig a Directio nem emelhetett kifogást. „A Georgikon gazdaságát jó renddel folytatni és az időnek némely kivált a tavasziakban való fogyatkozásait iparkodásink és szorgalmatosságunk által helyre hozni igyekezünk. Most nevezetesen az őszi magnak való cséplésben, a szántásban és boronálásban, a magvas lóher és lucerna kaszálásban, a sarju gyűjtésben, a kis szakaszok második és rész szerint harmadik kapálásában, a tavalyi és idei len és kender kitörésében főképpen foglaltoskodunk. A szőlőnk a harmadik kapálás után bő és jó termést ígér... A selyembogár tojásokra a szükséges gondot fordítjuk. Mindféle marháink a három hónapos csikóval együtt kívánt állapotban vágynak, a birkáink három kis külön seregben legelnek. ” 15Amint arra korábban már utaltunk, a Georgikon az első években folyamatos eszközállomány-fejlesztést igényelt. Asbóth az 1802. augusztus 3-án kelt levelében többek között a georgikoni borászat érdekében a következő kérelmet terjesztette a Directióhoz: „A szüret is nem igen messze lévén alázatossan esedez a tisztség a T[ekinte]tes Directiónak méltóztasson a Georgikoni,
