Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Horváth László: Kora vaskori település Letenyén
134 Horváth László Az újabb feltárások közül Zalában különösen a balatoni kerékpárút kiépítését megelőző fenékpusztai (telep és temető, Ha C2-Dl,2-3?) és az Alsópáhok határában, a 76. számú műút Hévízt elkerülő szakaszán, a Hévízdomb I. lelőhelyen végzett kutatás (Ha Dl-2 telep) zárult kiemelkedő eredménnyel (HORVÁTH 2012; TOKAI 2012). 5. Összefoglalás A Mura folyó egykori árterének partján létesült kora vaskori település feltételezésünk szerint egy kisebb falu, vagy majorság lehetett, amelynek nagyjából a felét sikerült feltárni az M7 autópálya nyomvonalán. A települési jelenségek (házak, vermek, gödrök, árok, „lepárló” gödör?) két kisebb teret vettek körül, földfelszíni épületeknek nem találtuk nyomát. Nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy a házak lakóépületek voltak-e, vagy csupán valamilyen munkavégzésre használták azokat. Az előkerült leletek típusa alapján a település lakói bizonyíthatóan (az előkerült tárgyak szerint) földműveléssel, gyűjtögetéssel, szövés-fonással foglalkoztak, az egyéb tevékenységekre utaló nyomok nem maradtak fenn. Kuriózumnak számít, ha igaz a lepárlással kapcsolatos feltételezésünk az egyik „égetőhellyel” kapcsolatban. A település objektumaiban talált hulladékok mennyisége rövídebb idejű használatról tanúskodnak. Lakói a szegényebb néprétegek közé, valamelyik közeli hatalmi központ kiszolgálói közé tartozhattak. A zömmel edénytöredékekből álló visszamaradt tárgyi emlékük között csak elvétve akadt „díszkerámia”, - ami ugyan természetesnek mondható, ha településről van szó, ahol döntően a házikerámiának kell dominálni - azonban feltűnően kicsi az aránya még így is. Ehhez tartozik az is, hogy csupán egy grafitos anyagú edénytöredék (61) és egy vörös festésű töredék (135) volt a leletek között. A legkiemelkedőbb leletegyüttes a ritka „agyagoltár” vagy „oromdísz” szarv-töredékei, melyek egykori elhelyezését nem tudtuk egyértelműen rekonstruálni. Néhány analógiája a keleti Hallstatt-kultúra északi (Bratislava, Szombathely, Vát) és déli részén is (Postela) ismert. Az edénytöredékek értékelése alapján a korai vaskori települést a Ha C2-D1 idején, annak Az edénytöredékek értékelése alapján a korai vaskori települést a Ha C2-D1 idején, annak megközelítőleg középső szakaszában, nagyjából a Kr.e. 7-6. század fordulója körüli időszakban létesítették. A kerámiák között van olyan, amelyik már inkább a fiatalabb periódusba sorolható. Az edényművességük jellegzetességei általában megtalálhatók a teljes keleti Hallstatt-kultúra területén, szinte uniformizált alakban, azonban néhány típusnál kimutatható a szorosabb kapcsolat a Sulm-völgyi és a déli, szlovéniai területekkel. Mindez nem meglepő a letenyei kora vaskori település földrajzi elhelyezkedését figyelembe véve. A Mura és a Dráva folyók ugyan határt is képezhettek egy-egy etnikai csoport, terület között, ugyanakkor azonban, mint összekötő víziutak is fontos szerepet tölthettek be a különböző vidékek közötti kapcsolatokban Jegyzetek 1 Ezen az úton is köszönetemet fejezem ki Kvassay Judit ásatásvezetőnek, hogy a lelőhely kora vaskori anyagának publikálási jogát számomra átadta. Ugyanitt szeretném megköszönni Soós Gábor rajzoló (ZMMI, Becsehelyi Ásatási Központ) munkáját, aki a tárgyrajzok legnagyobb részét készítette. Emellett néhány rajz a szerző munkája. Köszönetét mondok Hohl Zoltánnak (Thúry György Múzeum, Nagykanizsa) és Eke Istvánnak (MNM, NŐK), hogy az illusztrációk számítógépes szerkesztésében segítséget nyújtottak. 2 Az adatok ellenőrzése során Tankó K. összefoglaló munkájának katalógusában (TANKÓ 2005, 159-160) valószínűleg elírásból néhány pontatlanságot tapasztaltunk: például Aa (Miske 1908: pl. LXIE10) helyesen Ba típus; Aa (Gabrovecl987: pl. XXIII: 2) helyesen Ba típus; Ca (Miske 1908: pl. LX11 8) helyesen Ae típus; Ca (Dobiatl980: pl. 67: 5) helyesen Aa típus; Ca (Dobiat 1980: pl. 67: 7) helyesen Aa típus; Ca (Gabrovecl987: pl. XXI: 10) helyesen Aa típus; Ce (Dobiat 1980: pl. 54: 4) helyesen Ae típus; Cg (Fekete 1985: fig. 5: 1-3) helyesen Aa típus; Cg (Fekete 1985: fig. 20: 7-8) helyesen Ag típus. Az „A” típus gömbszelet alakú tálat, a „B” és a „C” típus pedig a tagolt tálakat jelenti, tehát nem elhanyagolható a különbség (TANKÓ 2005, fig. 1). Ezek a hibák alapvetően nem befolyásolják az adatokból levont megállapítások helyességét. 3 A véletlen úgy hozta, hogy nem sokkal ennek a publikációmnak befejezése előtt kaptam egy megbízást a Savaria Múzeumtól, hogy Nagy Marcella et al.: „Vaskori bronz kincs Ikervár határában - Megjegyzések a Hallstatt kori kultuszélet rekonstruálásához a régészeti- és természettudományos vizsgálatok tükrében” című tanulmányt lektoráljam, amely a Savaria következő számában jelenik majd meg. Nagy Marcella feltételezése szerint a váti, teljesen rekonstruálható „agyagoltár” lehetséges, hogy egy sírépítmény oromzatán helyezkedhetett el, és a Váton, valamint az Ikerváron előkerült kisebb „épületek” sírépítmények lehettek. 4 A zalai autópályás ásatások során összegyűjtött természet- tudományi anyag kömyezettörténeti vizsgálatát a Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszékén végezték el Dr. Sümegi Pál tanszékvezető egyetemi docens vezetésével. A munkában részt vettek: Dr. Rudner Edina Zita anthrakológus (Helsinki Egyetem), Herbick Katalin karpológus, archeobotanikus (Szegedi Tudományegye
