Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Horváth László: Kora vaskori település Letenyén
Kora vaskori település Letenyén 133 3.4. Természettudományos vizsgálatok4 3.4.1. Archeobotanikai vizsgálatok „A zalai autópályás ásatások egyik legjelentősebb termés és gyümölcs adata a 072. sz. Letenye - Egyeduta régészeti lelőhely 168 db-ból álló, veremben (10. objektum) raktározott közönséges mogyoró (Coryllus avellana) szenük lelete. A jelentős szénhidrát és fehérje tartalmú mogyoró kálium, cink, mangán tartalma kiemelkedő, télen jól tárolható és minőségét megfelelő tárolás esetében több éven át megőrzi. Az archeobotanikai adatok azt bizonyítják, hogy a mezolitikumtól kezdődően kiemelkedő jelentősége volt a mogyoró termésének a különböző közösségek táplálkozásában.” írja a jelentés. Ezt ki kell egészítenünk azzal, hogy a Keszthely-Vadaskert kora vaskori temetőjének egyik sírjából is ismerünk mogyoró leletet (GYULAI 1996, 133). A lelőhelyről csupán 17 db kora vaskori mintát sikerült anthrakológiai vizsgálat alá vetni, melyek megoszlása a következő: Boróka {Juniperus) 1 db, Fűz/nyár {Populus/ Salix) 1 db, Juhar (Acer) 1 db, Kőris (Fraxinus) 1 db, Prunus-féle 2 db, Tölgy (Quercus) 11 db. Az alacsony mintaszám a statisztikai kiértékeléshez szükséges határt nem éri el, ezért csak a Zala megyei lelőhelyek összesített, kronológiai kiértékelésébe vonták be a lelőhely faanyagát (NÁFRÁDI 2011, 71, 17. melléklet). Ezen kívül a lelőhelyről összesen 32 patics-minta (14 kg) került vizsgálat alá. Apaticsok szépen kiégtek, egy részükben pelyva-, szár- és levélmaradványokkal, melyek termesztett gabona-féléktől származhatnak. 3.4.2. Archeozoológiai vizsgálatok Rendkívül kevés, összesen 17 db állatcsont került elő a kora vaskori objektumokból (9. és 20. obj.). Az anyag töredékessége miatt ezek közül csak 9 volt faj és vázrész szerint meghatározható. A többi 8-ról csak azt lehet mondani, hogy nagy- vagy kistestü állatok maradványai voltak. A meghatározható csontanyag egésze csak háziállatok maradványaiból áll. Egyetlen vadállati leletet, de még agancs töredéket sem tartalmazott. Szintén hiányoznak a lovakon kívül a madarak, háziszámyasok maradványai, csakúgy, mint a halak többnyire kisméretű csontjai. Ezek oka a kis mennyiségű leletanyagban kereshető. A csontleletek alapján felállított gyakorisági sorrend a következő: szarvasmarha-kiskérődző-sertés. Csak az első kettő életkora állapítható meg: mindkettő még fiatal, juvenilis példány volt, a szarvasmarha esetében 1-3 év közötti, míg a kiskérődzőnél kb. 9 hónapos-2,5 éves. A sertés életkora nem állapítható meg. A kis mennyiségű leletanyag nem ad lehetőséget további elemzésre, állatállományt nem reprezentál. 3.4.3. Kőeszközök A Letenye-Egyeduta (072.) lelőhely kora vaskori objektumaiból összesen 17 db kőeszköz, vagy annak töredéke került felszínre. Öt objektumból kerültek elő ezek a leletek, objektumok szerint a következő megoszlásban: 10. obj.: 4 db kvarcit kavics és 1 db közepesen finom szemű homokkő (?) őrlőkő töredék; 16. obj.: 1 db csillámpala őrlőkő 2 töredéke; 20. obj.: 2 db kvarcit kavics töredéke és 1 db kvarcit kavics ütőkő, valamint 1 db homokkő őrlőkő töredéke; 31. obj.: 3 db kvarcit kavics és 1 db töredék; 68. obj.: 2 db csillámpala őrlőkő töredék és 1 db gránit, vagy gneisz (?) őrlőkő töredék. 4. Kora vaskori lelőhelyek Zala megyében (20. kép) Az utóbbi években, elsősorban a beruházásokat megelőző régészeti feltárásoknak köszönhetően, Zala megyében ugyancsak - az ország más részeihez hasonlóan - valamelyest nőtt a kora vaskori lelőhelyek száma is. Jelenleg 18 lelőhelyről van tudomásunk a megyében.5 Azonban ez a gyarapodás nem olyan mértékű volt, hogy megváltoztatta volna a korábban kialakított képet, amely szerint ezen a területen az egyik központot a Zalaszántó- Tátika feltételezett földvára, az alatta lévő halomsír-mezővel, és a Keszthely-kömyékén sűrűsödő lelőhelyek jelzik. Ez az utóbbi koncentráció talán az egykori fenékpusztai balatoni átkelőhely fontosságára utalhat (HOR- VÁTH 1994, 104; 2001,14). A Zalaszentiván-Kisfaludi-hegyen az újabb ásatások megerősítették a véleményt, hogy a magaslati, erődített település a kora vaskorban is jelentőséggel bírt (SZÁRAZ 2002,535; 2010,128), s így ez a lelőhely képezheti a másik kora vaskori központot a mai Zala megyében. Néhány évtizeddel korábban Dél-Zalában csak Szepetnekről volt tudomásunk kora vaskori lelőhelyről, és azt is terepbejáráskor találtuk (HORVÁTH 1994, 104). Az M7 és M70 autópálya zalai munkálatai során csupán két újabb lelőhely került felszínre a térségből, az egyik a jelen tanulmányunk tárgya (Letenye-Egyeduta), a másik pedig a félig már elszántott eszteregnyei hamvasztásos temető. Ez a kisszámú növekedés meglepő volt annak ismeretében, hogy a Mura túloldalán, a jobb parton a délkelet-alpi Steyer- csoport (Kleinklein-Martijanec-Kaptol) gazdag lelőhelyei váltak ismertté az 1960-as évektől (DOBIAT 1980; VINSK1-GASPARINI 1987; GABROVEC 1999, 156-157, 161-162). A goricani halomsírok csak 2 km-re vannak légvonalban a letenyei településtől (VINSKI-GASPARINI 1974) és az egyik névadó, a martijaneci tumulusoktól is csupán 22 km a távolság (VINSKI-GASPARINI 1961).
