Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Tanulmányok Asbóth Sándorról - Cs. Lengyel Beatrix: Asbóth Sándor ikonográfiája
100 Cs. Lengyel Beatrix László Károly ekképpen írt a képek keletkezéséről: „Gould junius 22-dikén érkezett Konstantinápolyból, Makk forradalmi tüzérezredessel inas-álöltözetben, ki szerepét a legpompásabban vitte. [...] Gould Walter amerikai festész Virginiából, Berzenczey szobájában közszemlére kitette az általa itt egy hónap alatt készített arczképeket, melyek ezek voltak: ... /Kossuth (életnagyság) Batthyány Kázmér, Perczel Mór (miniatűr), Wiszóczky (életnagyságú mellkép) Szulejmán (miniatűr). [...] A hatodik egy félben levő mű, melyen 26 ”*33” vásznon a következő személyek voltak, csak vázolva, de már is híven találva, ú.m.: Ihász, Berzenczey, As bóth, Németh, László, Waigli, Wagner, Grechenek, Török, Kalapsza, Fráter, Specsek, Acs, Cseh. Ezen 14 arczkép, mint Kossuth környezetét képezők arczképe, egy tojás- dad koszorúalakba volt helyezve, melynek közepébe jött volna Kossuth arczképe. A képet a nevezett 14 egyén rendelte meg 2500 piaszterért (250frt), a kép a megrendelők tulajdona maradván a másoltathatási kizárólagos joggal. Szándékunk volt ezen szépen kiállítandott képet Lajos napján Kossuthnak adni kutahiai emlékül. Mi ezzel Kossuthot meg akarván lepni, szándékunkat vele nem közlöttük; de az tudtára eset, s létesítése ellen kifogásul csak mostam pénzeden állapotunkat vetette fel, hozzá adván, hogy Londonban is fogunk majd akadni oly szives festészre, ki az emigránsok iránti részvétből ingyen fog bennünket lefesteni. S akkor kinyomatásából szép ősz- szeget nyerhetünk. Ez ellen nem szólhattunk, de később, minthogy kéz alatt megtudtuk, hogy Kossuthnak a kép elkészülése ellen tulajdonképpen azért van kifogása, mert arról némely hű emberei kimaradtak, mint a többek között Bíró Ede Meyerhoffer és Karádi (az ő gyermekei nevelője): azért felment hozzá Ihász, és nevünkben kinyilatkoztatta, hogy nézetünk szerint ez politikai és nem családi kép lévén, Karádinak benne helyét nem láttuk: de ha ő kívánja, nézetünket akaratjának alárendelve, azt is beleszúrjuk, a másik kettő pedig már elmenvén, le nem festhetők. Erre ö tűzbe jőve, mondá: „ nem akarom, hogy ez a kép a világ elé menjen, de ha az urak szavamra nem hallgatnak, ám tegyék. ” Ezen tiltakozás után a festész azt mondván, hogy ő a képet 70 frtért nekünk hagyja, a még hátra levők ültek neki. Mikor ez megtörtént, azt mondta, hogy a képet elviszi és kinyomatja. Ez ellen tiltakoztunk s azt mondánk neki, hogy vagy a képet hagyja nálunk pénzért, vagy elvihetésére Kossuthtól nyerjen engedelmet. Erre őfelment Kossuthhoz Berzenczeyvel s attól válaszul azt nyerék, hogy: mivel a képen olyanok is vannak, kiknek hűségéről nincs meggyőződve, kiadatását meg nem engedheti. A festész szavát adta, hogy Kossuth megegyezése nélkül azt ki nem adja; mint be nem végzett művet itt ugyan nem hagyja, hanem magával elvivén, azt kidolgozza s emlékül tartja. - A kifogásos egyének közöttünk kik legyenek, bizonyosan nem tudjuk. ... Julius 26. 1851. A víg kedélyű kis szőke festész minden képet becsomagolva, búcsút vett tőlünk s elment Konstantinápoly- ba, azokat ott kidolgozandó, és mint mondá, Kossuth képét életnagyságban egész magasságban lemásolandó. [...],no Másik fontos forrásunk Perczel Miklós naplója, aki így emlékezett az eseményre: ,, Június 23-án. Walter Gould nevű amerikai érkezett ide, meglátogatott, festő. Az internáció fejeit akarja festeni, úgy látszik, pusztán privát látogatás. Jóravaló embernek látszik, csak olaszul beszél, azt sem sokkal jobban, mint mi, de ha törve is, tűrhetően foly a beszéd. Július 22-én. Gould, az amerikai festő elkészítette képeit. Móric és Batthyány igen rosszak. Oly bárgyú kifejezést adott nékiök, hogy legjobb ismerősük sem tudná belőlük kinézni a hősöket. Kossuth tűrhetően van találva, de proporciói hibásak, s valami túlvilági színezete van. Wysocki jó, Szolimáné igen jó (...) Walter Gould munkássága, valódi szerepe a török- országi utazáskor, angol és olasz kapcsolatai, s a képek további sorsának részletes kutatása és művészettörténészi leírásuk még várat magára. Már az amerikai emigráns élet emléke az a dager- rotípia, amelyen Asbóth kissé oldalt fordul és szembe néz. (2. kép) Haja oldalt elválasztott, bajusza hosszú, szakálla borotvált. Nyaka körül körbecsavart sötét nyakkendő látható, egysoros gombolású kabátot visel, lehajtott gallérral. Valódi dagerrotípia felvétel, fordított állású, hatodlemez.12 Ismeretlen, feltehetően amerikai dagerotipista készítette, talán New York-ban, 1855. május 29-én,13 amit a dagerrotípia bársonyára tűzött cédulán (amely már bizonyosan 1910-ben a dagerro- típiához tartozott) található szöveg: Alexander Asboth, New York Máj. 29. 855. alapján készítési időnek feltételezhetünk. A dagerrotípia 1910 nyarán vásárlás útján került a Nemzeti Múzeumba. Gróf Kreith Béla, az 1848-49-es ereklyemúzeum létrehozója több más tárggyal, köztük pl. Ruttkayné Kossuth Lujzát és Kossuth édesanyját ábrázoló dagerrotípiákkal együtt 300 koronáért adta el a gyűjteménynek. Mai leltári száma: 1232/196114 A valódi dagerrotípia ezüstözött rézlemezre készült direkt pozitív, ahol a kép ezüstösen csillog, és csak bizonyos szögből nézve élvezhető. Egyedi kép, a valóság tükörképét mutatja, az oldalak felcserélődnek. A 83x71 mm nagyságú, 4,1 mm vastagságú lemezen található kép 90x80 mm ovális keretezésben, üveg alatt, virágmintás, bordó bársonnyal bélelt, préselt, bőrt utánzó, fedőlapján barokkos díszítéssel ellátott papírtokban van. A kép és tokja állapota jelenleg átlagosan jó. A képen körben a paszpartu mentén emulzió gyűrődés és bámulás jele figyelhető meg keskeny csíkban. Installációja jellegzetesen amerikai, az ötvenes évek közepére jellemző, ami megerősíti a tokban található feljegyzés
