Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

A Kisfaludi Stróbl Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2009. november 3-án rendezett emlékkonferencia előadásai - Tóth Antal: Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrai a Magyar Nemzet Galériában

Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrai a Magyar Nemzet Galériában 71 Gyűjteményünkben tehát a szobrász portréművészete nagy darabszámmal és jól van képviselve. Nem véletlen, hogy Kisfaludi Stroblnak a Szobrász és modelljei címmel rendezett centenáris kiállítása 1984-ben erre a gazdag házi anyagra, mint bázisra épült. O kitűnő portretistánk volt. Bárkit is mintázott meg, remekül ragadta meg a modell karakterében a személyiségjegyeket és ezekhez reprezentatív adjusztálást készített, a realista ábrázolást okos mértékkel, jó ízléssel összekombinálva a dekórummal, hogy az ábrázolt társadalmi rangját is érzékeltesse. Hiszen mint Angliában a főrendek és a királyi ház tagjai, az angol szellemi élet kiválóságai közé feljutó, körükben alkalmazott szobrászt, itthon is a társadalom felső rétegeinek képviselői, családok, társadalmi egyesületek, közintézmények, cégek stb. foglalkoztatták, rendeltek nála példaadó tagjaikról portrét, amelynek divatjával a társadalmi reprezentáció elemi igényeit szolgálták ki. Kivonatosan felsorolok néhányat a gyűjteményünkben őrzött kiválóságokból: Almási Balogh Elemér, Bernáth István, Leveldi Kozma Miklós, Görgey Artúr, Gundel János, Klein Gyula, Pallavicini György őrgróf, Pékár Gyula, Petrovics Elek, Pogány Móric, lord Lothermere, Sebestyén Károly, Wo Ifner József stb. Ezeket jó kvalitású és egymással egyenértékű müveknek tartom. Ami magasan kiemelkedik kvalitásával, az a fiatalkori Kabos Endre (1910) és Bokros Károly (1913) portré. Erezhető rajtuk a karakter hü viszszaadásán túl a hildebrandi teóriákhoz igazodó tömörítő formaképzés összekombinálva a szecessziós szemlélet széprajzúságával. Kisjáludi Stroblnak volt érzéke a múlt század első évtizedeiben mások által is kutatott formaproblémák iránt. O is részt vett a Schiffer-villa dekorálásában. Négytagú reliefének figurái a formaképzésükkel tökéletesen illeszkedtek ebbe a magyar szecesszió létrehozta páratlan Gesamtkunstwerkbe. Gregersen Baby lezser eleganciával ülő alakjában egy másik lehetőségét villantotta fel kapcsolatáról, ízesüléséről a kortárs szobrászathoz. Párdarabjait Ligeti Miklós szobrai között találjuk meg. További új klasszicista és szecessziós müveit, a Fürdés (Vagy Fürdő) előtt (1911) és Finálé (1911) címűt, az Országos Szépművészeti Múzeum vásárolta meg szinte elkészülésük pillanatában, a Dávidot fi 911 ) meg a Fővárosi Képtár. Soruk kiegészül a Bandázskötőkkel (1924), amely 1973. évi szerzemény. E tárgyak jelentőségét mutatja, hogy állandó kiállításunk nélkülözhetetlen exponátumai, akárcsak Vedres Márk, Fémes Beck Vilmos, Beck Ö. Fülöp, Ferenczy Béni, na és nem utolsó sorban Sámuel Kornél ugyanabból az időszakból származó művei. Ez a decens szépművüség és kimódoltság azonban nem sokáig kötötte le a szobrász érdeklődését. Már a Fürdő előtt c. szoborban is a következő évtizedben alkotott műveire egyre határozottabban jellemző természetes, életszerű pozitúra, erőteljesebb testiség érezhető. Folytatásukat az a ragyogó, kicsattanóan feszes húsú aktsorozat képezi, amelynek darabjai a Guggoló leány (1915), A gyík (1921), A kis makrancos ( 1921 ), Liliom ( 1922), Lábát törlő asszony ( 1922), Strandoló (1923), stb. Itt Zalaegerszegen láthatók, mi sajnos egyiknek sem vagyunk a birtokában. Bár lehetnénk! Ugyanis a művész ezeket a fehér márványból kivitelezett müveit, nyilván a kelendőségre való tekintettel, megsokszorozta, újra faragtatta, esetenként méret változtatással. Megcáfolva ezzel azt a hiedelmet, hogy a kőben és márványban kivitelezett szobor garancia a tökéletes egyediségre, szemben a bronzöntvényekkel, amelyek kontrolált (és a megkívánt, de rendszerint nem megvalósított, sorszámozással ellátott) példányszámban sokszorosított egyedi tárgyak. Ezek az eredetinek minősülő márvány másolások mostanában egyre gyakrabban tűnnek fel a műpiacon, ahol Róna József huncut, incselkedő faun figurái mellett milliós nagyságrendű csúcs árakon kelnek el. A nemes anyagú ismétlések mellett terrakottában is számtalan példány készült belőlük. Egyik részük már az 1930-as években, majd a Képcsarnok által az 1960as és 70-es években gyártva és olcsó árfekvésű, de jó műalkotásként özönével terjesztve. Kénytelenek vagyunk emiatt azzal a Kisfaludi Stroblra nagyon jellemző dologgal is foglalkozni, hogy ő páratlan adottsággal rendelkezett mind maga, mind művei menedzseléséhez, és a szerencse is a kezére játszott, például abban, hogy Vorosilov marsall felfigyelt íjászára, amelynek a Gellért hegyi felszabadulási emlékmű megrendelését köszönhette és a továbbiakat, például a Kossuth szobrot, hogy csak a legismertebbekről szóljak. Azt, hogy az új rezsimben kiemelten elfogadottá és foglalkoztatottá vált, alapvetően a véletlenül keletkezett szovjet pártfogásnak köszönhette, amellyel ő olyan természetességgel volt képes élni, mint korábban az angol kapcsolataival. Elképesztő alkalmazkodó készség, simulékonyság nyilvánult meg ebben, amely persze csak irigyeket szült körülötte. Meglepőnek tartom, hogy Aradi Nóra a Szocialista képzőművészet történetéről írott könyvében nem említi a Gellért-hegyi emlékművet, sem alkotóját, de a másik, a jelképek enciklopédikus feldolgozásában igen, mert a pálmaág motívumnak vannak tipológiai előzményei. A Galéria birtokában az életnagyságú Reggel (1924) van, amely az aktsorozat záró darabjának tekinthető. Saját célirányos múzeumi vásárlással került hozzánk 1968-ban, olyan áron, amennyiért ma a nyers kövét sem szállítanák be az országba.