Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

A Kisfaludi Stróbl Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2009. november 3-án rendezett emlékkonferencia előadásai - Wehner Tibor: „E szobrokon sokat és nagy szeretettel dolgoztam." Kisfaludi Stróbl Zsigmond hősi emlékmüvei

28 Wehner Tibor tollas csendörkalapot, hanem honvéd-csákót visel. így menekülhetett meg a bontástól és az eltűnéstől, és áll­hat napjainkban is kissé átalakítva eredeti helyén Bu­dapest ezen I. világháborús emlékmüve. 1943 Kecskemét Az alföldi város központjában, a Katona József té­ren, a Katona József Színház épülete mellett húzódó parkban áll a 38-as MoUinary-Keeskeméti gyalogezred első világháborús emlékmüve (17. kép). Amiként a bu­dapesti Városmajorban, itt is dombormű és térbe állí­tott szobor, a fal-architektúra és a plasztika együttese jelenik meg frontális nézetre komponáltan. A menete­lő katonákat megjelenítő mészkő dombormű előtt, a fal elé állítva két mészkőbe faragott alak: egy idős, vál­lán cifraszürt viselő magyar paraszt és egy serdülő le­gényke áll, akik lelkesülten tekintenek a négyes sorok­ban vonuló dombormű-katonákra, azt sugallva, hogy a múlt - az öregség - és a jelen - a várakozásteljes fia­talság - boldogságának záloga a hadba vonuló katonák önfeláldozása és hősiessége. Tiszaderzs, Tarcal A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszaderzs köz­ségben áll a Kisfaludi Strobl-életrajzokban nem sze­replő azon obeliszk, amelyen egy lovasrohamot megje­lenítő bronz dombormű a szobrászi dísz ( 18. kép). Ke­letkezéstörténetéről, felállításának időpontjáról nincse­nek adataink, mint ahogy a feltehetően 1939-ben ké­szített, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tarcalon el­helyezett, Füredi Richárd által kivitelezett Hősi emlék­mű történetének felderítése is a további kutatásra vár. A Kisfaludi Stróbl Zsigmond által alkotott, a két vi­lágháború között a magyarországi köztereken elhelye­zett emlékmüvek futó áttekintését összegezve a kö­vetkező konzekvenciák vonhatók meg: a megrende­lői kívánalmaknak és a korszak elvárásainak engedel­meskedve a művész csak ritkán szabadulhatott ki az emlékmű-sablonok szorításából, igazi szobrászi meg­oldásokra elvétve ragadtathatta magát. Műveit aka­démikus felfogás, naturalisztikus előadásmód, hero­ikus hangvétel, nosztalgiával keveredő hamis pátosz, és bizonyos esetekben szellemi tisztázatlanság jellem­zi. Kisfaludi Stróbl hősi emlékműveinek hátterében is ugyanaz a zavar munkál, mint kortársaiéban, s aminek eredőit Sinkó Katalin A nemzeti emlékmű és a nemze­ti tudat változásai című tanulmányában így interpre­tálja: „A századfordulón, majd a két világháború kö­zött felállított nemzeti emlékművek jelentős részét ter­helik ... irracionális elemek. Az uralkodó rétegek nem tudtak igazán szembenézni a történelem által felvetett problémákkal: a társadalmi feszültségekkel, a nemze­ti, nemzetiségi, nemzetközi kérdésekkel. A józan poli­tikai cselekvés helyett az irracionalitás világába utal­ták a megoldást: a nemzet kálváriájára csodaszerüen bekövetkező feltámadás reményét sugallva és a ma­gyar nemzeti nagylét utópiáját szuggerálva önmaguk­nak és a tömegeknek egyaránt." 2 1 A gondolati-eszmei tisztázatlanság miatt és mellett számos formai problé­ma is zilálttá teszi ezt a köztéri alkotáscsoportot: a mü­vek térbe-illesztése számos esetben rendkívül proble­matikus, átgondolatlan, s a kompozíciós rendet általá­ban uraló központi obeliszk, illetve hangsúlyosan meg­határozó fal súlyos térszervezési zavarokat éleszt: egy szabad térbe helyezett emlékmű nem zárhatja ki magá­ból a teret. A tizenhat hősi emlékmüvet, illetve az élet­művet szemlélve az önmotívum-átvétel, illetve az ön­idézet, az önismétlés érdekes jelensége is regisztrálha­tó. Mindezen végkövetkeztetések azonban csak elha­markodottaknak minősíthetők, vagy csupán adalékok lehetnek: a hiteles, művészettörténetileg megalapo­zott megállapítások megfogalmazásához a teljes élet­mű széleskörű feltérképezésére és alapos feldolgozá­sára lenne szükség. Jegyzet 1 Kisfaludi Stróbl Zsigmond: Emberek és szobrok. Buda­pest, 1969. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. 91. p. 2 I. m. 74-84. p. 3 I.m. 91. p. 4 Az 1974-es zalaegerszegi, a Göcseji Múzeum és a Ma­gyar Nemzeti Galéria által közösen rendezett Kisfaludi Stróbl Zsigmond-kiállítás katalógusa csak futólagosan foglalkozik az emlékmüvekkel. A zalaegerszegi Kisfaludi Stróbl Gyűjtemény 1981-ben megjelent katalógusá­nak életrajzi áttekintése csupán egy hevenyészett felso­rolást ad közre „Az 1920-as és az 1930-as években in­tenzíven részt vett az országszerte felállított hősi emlék-

Next

/
Thumbnails
Contents