Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)
Régészeti és néprajzi tanulmányok - Berdán Zsuzsanna: Krisna-hívők Somogyban. Értekezés Krisna-völgy társadalmi és gazdasági életéről
258 Berdán Zs nzsanna lapokon, vagy könyvekben nem találtam volna meg. Kicsit úgy tűnhettem, mint egy szociológus, aki statisztikai felmérést készít, de szó sem volt ilyesmiről. Krisna-völgyben elsősorban általános iskolai oktatás zajlik, az iskola épülete 2002-ben készült el, és a tavalyi évben sikerült akkreditálni az intézményt. Addig a gyerekek magántanulók voltak, a somogyvámosi, somogyvári és a környékbeli iskolákba voltak beíratva. 1996-ban, 2-3 kisdiákkal indult a tanítás, ők azóta már végeztek. A legnagyobb létszám 4-5 fő volt, de ez a generáció is felnőtt már. Most 4 kisgyerek van beiratkozva, ők 2-3. osztályosok, összevont csoport, és szeptembertől csatlakozik hozzájuk még egy fő. Ez már az a generáció, amelynek nagyobb része Krisna-völgyben született. Az előttük idejáró gyerekek még a szüleikkel költöztek ide. Tavaly és az azt megelőző években sok volt az újszülött, ők jövőre fognak óvodába menni, három év múlva pedig iskolába. Ez kb. 16 kisgyereketjelent, hároméves periódusban szétosztva. Az oktatási vezető számítása szerint 4-5 év múlva telik meg az iskola. Óvodájuk is van, legalábbis saját kereteik között működő gyermekmegőrző. Ottlétem ideje alatt is hallani lehetett a hancúrozó gyerekeket. Az idei évben terveznek indítani családi napközit, ez lesz a csana 2 4. Az itt élő tanárok/tanítók végzett pedagógusok, erre a kezdetektől fogva nagyon figyeltek. Csak hivatásos pedagógusok taníthattak, és az akkreditáció ezt most már meg is követeli. Az óvodánál ugyanígy, bár a csanánál nem előírás az óvónői végzettség. A 4-5 gyerekre 2 tanító, és egy igazgatónő jut, aki az adminisztrációt végzi, valamint néhány órát ő is tart. A kis létszám mellett, ugyanannyi adminisztrációt kell végezni, mint egy nagyobb iskolában. Lehet, hogy nem 200 rubrikát kell kitölteniük, hanem kevesebbet, de a papírmennyiség így sem kevés. A Krisna-völgyi iskola, mivel vallási intézmény is, vallási nevelést is ad. Sőt, a tantervi oktatáson túl nem csak a lelki nevelés jelent többet, hanem a biofarmnak köszönhetően több órát szentelnek a környezettudatos, önfenntartásra való nevelésnek is. Vannak kapcsolataik más iskolákkal, és van egy kislány, aki a faluból jár föl, mert a szülei Krisna-hívők. A tapasztalat azt mutatja, hogy a vallási vonal miatt a nem Krisna-hívő szülők nem gondolkodnak ebben a lehetőségben. A Nemzeti Alaptantervet pontról pontra be kell tartaniuk, de vannak kiegészítő órák, szakkörök, melyek színesítik a palettát. Vallási, önfenntartással kapcsolatos tárgyakon túl szanszkritot is tanulnak a gyerekek, mivel ez a vallási nyelv, erre fektetnek nagy hangsúlyt. Nagyon fontos az oktatásban, hogy nem csak elméletet tanítanak a gyerekeknek, hanem igyekeznek az erkölcsi nevelésben jelentősen előrehaladni velük, mert ezt nagyon fontosnak tartják egy olyan világban, ahol az erkölcs szerintük romokban hever. Próbálnak egyfajta példát mutatni arra, hogy mint ősi vallás képviselői, miként tudják biztosítani az oda járó tanulók számára, hogy megfelelő erkölcsi értékeket kapjanak. Krisna-völgyben a család, a közösség és az iskola értékrendje ugyanaz. Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek erre, a vezetők rendszeresen egyeztetnek családokkal, hogy a hármas stabilitás összehangolt legyen. A szanszkrit nyelv mellett a magyaron kívül még az angolnak van jelentősebb szerepe. A tanár is angol szakos, és sok szent írásuk csak angolra van lefordítva, melyeket használnak is. Szakkörök, szabadidős foglalkozások gazdagítják az oktatást. Az „Ügyes Kezek" olyan kézműves foglalkozás, ahol egyszerűbb tárgyakat tanulnak meg saját kezűleg elkészíteni. Beszélgetőtársamnak kedves emlék az a japalánc, melyet kisfia készített. Járnak a gyerekek biokertészetbe is, van saját kis kertjük, szoktak a tehenészetben segíteni, vagy kisebbnagyobb túrákat tesznek, megnézik Krisna-völgy növény és állatvilágát. Izgalmas éjszakai és hajnali túrák során bejárják a kialakított szent helyeket, felelevenítik a hozzájuk kapcsolódó kedvteléseket 2 5, történeteket. Az iskola finanszírozása jelenleg két oldalról biztosított. A jelentősebb rész a Völgy lakóinak a támogatása, az állami, kiegészítő támogatás az alacsony tanulólétszám miatt kisebb. Majd ha nő a létszám, az arány is biztosan változni fog. Az itt élők nem fizetésért dolgoznak, hanem a Völgy biztosítja pénzügyi hátterüket. Ez az önfenntartás alapja. A legtöbb pénz könyvosztásból folyik be, továbbá az ide látogató vendégek belépője révén, az itt fogyasztott ételek és a shopban vásárolt termékek árából. Természetesen mindez szabályos, céges keretek között történik. Esetenként előfordul, hogy egy bhakta külföldre költözik, és megengedheti magának, hogy többet adakozzon, de nem jellemző az „amerikai nagybácsi" típus. A legtöbb közösség, akár farmközösség, akár templomi, igyekszik az önfenntartás elvén működni. Debrecenben is ezt tapasztaltam, amikor megkérdeztem egy reggeli szertartás után, hogy ki hova megy dolgozni? Meglepő választ kaptam: „Nekünk ez a munkahelyünk." Persze van munka bőven a templom körül, nem azért csodálkoztam. Jó, és egyben irigylésre méltó volt belegondolni, hogy azok a kedves emberek reggeltől estig azért a közösségért és azért a helyért dolgoznak, amelyben és ahol a legjobban érzik magukat. Az innen kikerült fiataloknak több lehetőségük van. Többen végeznek középiskolát, szintén magántanulóként, majd néhányan a felsőoktatásba is bekapcsolódnak (pl. ELTE). A fő cél azonban az, hogy a Vaisnava Hittudományi Főiskola felé próbálják terelni a diákokat. Ezért is dolgoznak a középiskolai oktatásuk megvalósításán. Szeretnék, ha az óvodától a főiskoláig lenne egy saját felmenő rendszerük.
