Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)
A Kisfaludi Stróbl Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2009. november 3-án rendezett emlékkonferencia előadásai - Nagy Ildikó: Kisfaludi Stróbl Zsigmond önéletírása mint művészettörténeti forrás
Kisfaludi Stróbl Zsigmond önéletírása, mint művészettörténeti forrás 19 ben közölt domborművek. Mind az építtető Schiffer Miksa, mind az építész-tervező Vágó József szabadkőműves volt, és Kisfaludi Stróbl - aki 1910-ben ígéretes pályakezdőnek számított - akár ezen a vonalon is kapcsolatba kerülhetett a megbízóval. Egy alapos élet-interjú nagyon sok információt felszínre hozhatott volna még, árnyaltabb képet kaphattunk volna arról, hogy mely évtizedekben milyen társadalmi rétegből kerültek ki a szobrász megrendelői, és hogy az az egyetlen stílusváltás, mely éppen 1910 táján következett be munkásságában, összefügghet-e ezzel. 1910-től érezhetően fordulat következett be az életében. A főváros felkérésére Szentgyörgyi Istvánnal és Sidló Ferenccel közösen részt vett az új művésztelep kijelölésében a Százados úton, ahol mindhárman mütermes lakást kaptak (1912). Pályájuk több ponton is találkozott. 1924-ben őket, hármukat kérték fel tanárnak a Képzőművészeti Főiskolára, együtt kaptak megbízást az Országos Levéltár számára készítendő történelmi lovascsata kompozíciókra, és kiegészülve Pásztor Jánossal ők készítették a négy ún. Irredenta szobrot ( 1921 ). A megbízások és pozíciók alapján joggal mondhatjuk, hogy a két világháború közti periódus hivatalos, reprezentáns szobrászai lettek. Szentgyörgyi 1938-ban, Pásztor 1945-ben meghalt, Sidló és Stróbl élte túl a világháborút, sorsuk azonban ekkor gyökeresen ellentétes irányba fordult. Mindkettejük műterme elpusztult. Sidlónak soha többé nem lett új műterme, teljesen mellőzve, a legnagyobb nélkülözések között halt meg 1954ben. 8 Stróbl megkapta Ligeti Miklós egykori műtermét a Stefánia úton, és 1945 után a korszak emblematikus szobrásza lett. Minek köszönhetően? Közvetlenül természetesen annak, hogy ő készítette el a Gellért-hegyi szovjet katonai emlékmüvet, de valójában az Angliában elért népszerűségének. Stróbl Éva visszaemlékezése szerint Vörös Jánosnak, a debreceni ideiglenes kormány honvédelmi miniszterének volt a javaslata, hogy készüljön egy hősi emlékmű az elesett szovjet katonák emlékére, és ő kérdezte meg Stroblt, hogy elvállalná-e? A megbízáshoz természetesen az orosz város- és katonai parancsnokságnak is hozzá kellett járulnia. Az oroszok kikötése az volt, hogy az emlékművet olyan művész készítse, aki külföldön is ismert, és aki nem párttag. Puskin nagykövet (aki tudott angolul) feladata volt, hogy nyomozza le Kisfaludi Stróbl személyét, és az oroszoknak imponált, hogy a szobrász jó kapcsolatban volt az angol királyi családdal, és mintázta a trónörökösnőt. 9A történet további részletei Pótó János kutatásaiból ismertek. 1 0 A Stróbl visszaemlékezésében foglaltakat tehát annyiban módosítanunk kell, hogy Vorosilov marsall figyelmét valószínűleg felhívták az íjász szoborra, nem magától fedezte fel. A megbízást nem esztétikai, hanem presztízs szempontok vezették, és ez a történelmi helyzet ismeretében nagyon is hihető. Annak ellenére, hogy az önéletírás éppen negyven évvel ezelőtt jelent meg, sok művészre vagy eseményre vonatkozóan ma is fontos forrás. így például a Körmendi Frim testvérekről, akik közül Jenőt mintázni tanította, akárcsak a műgyűjtő Nemes Marcellt. Meghökkentő kettejük bizarr vacsorájának leírása, amelyen Nemes Marcell Rákóczi Ferenc díszruhájában, föveggel a fején, karddal az oldalán, sarkantyús csizmában jelent meg. Mintha a millennium körüli évek támadtak volna fel az 1920-as évek végén egy müncheni palota ebédlőjében. Felemlít alig ismert művészeket, így pl. Mester Jenő szobrászt, akinek a hagyatéka tavaly került elő külföldön, vagy a műkereskedő és életművész Brummer Józsefet, aki óriási karriert futott be New Yorkban, részben valóságos, részben az üzemi szinten gyártott hamis afrikai plasztikák révén." Megtudjuk, hogy Kisfaludi Stroblnak köszönhetjük Lord Rothermere ajándékát, Habsburg Mária, vagyis Magyarországi Mária királyné értékes arcképét a Szépművészeti Múzeumban. Provenienciájára ma is Kisfaludi Stróbl közlése az egyetlen forrás, azt azonban senki sem tudja, hogy az 1935-ös adomány miért csak 1954-ben került be a múzeumba, mégpedig az elnöki tanács titkárságáról. 1 2 Olvashatunk a könyvben Plányi Ervin festő és Gárdos Aladár szobrász haláláról, Léderer Ervin műgyűjtő és felesége megmentéséről, egy nagyon megrázó történetet Karlovszky Bertalanról és László Fülöpről, és így tovább. Művészek írók, politikusok, katonák sora vonul el előttünk, akik közül egy döbbenetes történetet szeretnék kiemelni: Hátszegi Ottóét. O mind a szobrásznak, mind vejének, Visy Lajosnak régi és benső barátja volt. Hátszegi a könyvben tolmácsként jelenik meg a Zamercev tábornok által rendezett vacsorán. Zárójelben Stróbl megjegyzi, hogy „Hátszegit később elfogták, és a Szovjetunióba vitték, ahonnét Vorosilov marsallhoz intézett kérésemre engedték haza 1953-ban." 1 3 Hát ez vaskos naivitás. Hátszegi történetét önálló fejezetben dolgozta fel Tabajdi Gábor és Ungváry Krisztián az Elhallgatott múlt című könyvében. Vezérkari tiszt volt, többszörös vívóbajnok, olimpikon, világbajnok, szófiai és ankarai katonai attasé. Kulcsfigurája a kiugrási kísérleteknek, aki 1944 novemberében átrepült a szovjet csapatokhoz, és magával vitt számos dokumentumot. 1945 tavaszán az NKVD letartóztatta, 25 év kényszermunkára ítélték. 1955 szeptemberében térhetett haza, de nem rehabilitálták. Itthon vívóedzőként dolgozott. A határátlépés után azonnal beszervezték a kémelhárításhoz, de mert nem bíztak benne, nem kevesebb, mint hét ügynököt állítottak rá. 17 éven át tartott ez a macska-egér harc, míg 1972 nyarán kizárták. Mielőtt bárki is elítélné őt, idézném a Tabajdi - Ungváry könyv néhány sorát: „Bár az eseményekbe csupán véletlenül került, rettenetes árat fizetett azért, hogy tisztessé-
