Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

Régészeti és néprajzi tanulmányok - Redő Ferenc: Lakóházak Sallában

144 Redő Ferenc Ez a helyzet megnehezíti a családi közösségre alapozott lakóház definíció érvényesítését, ami azt feltételezte, hogy a család anyagi ereje szabja meg az épület dimenzióit. Ha ugyanis igaz az, hogy az I. Constantinus dinasztia alatt, a 310-es években állami kezdeményezésre épül meg a villa publica és ez éleszti újra az életet a városban, akkor az is valószínű, hogy az új telepesek elhelyezkedése sem volt teljes egészében magánügy. Erre utal az S és H mh.-en talált épületegyüttes (8. kép 2 „a"). Ezek a munkahelyek a villa publica tőszomszédságában, attól E-ra vannak és az itt emelt épületnek a főfalai a villa publica falaihoz hasonló szélességüek voltak. Ugyanakkor kisméretű, korlátozott használatú hypocaustumai nem mérhetők a villa publica több teljes padlót melegítő fűtőrendszeréhez, a kis téglából épített tűzhely csak családi szükségleteket elégíthetett ki.

7 Az is elgondolkodtató, hogy a villa publica bővítésekor ezeket az épületeket egyszerűen meg lehetett semmisíteni. A széles falalapozó árkokból az építőanyagot az utolsó kőig kitermelték és törmelékkel töltötték vissza. Csak a keskenyebb falak maradtak meg az aktuális talajszintig. Nyilván ezek nyersanyagai nem képeztek értéket. A H mh.-re eső házrész egy központi udvar köré épített épületszerkezetet mutat, melyet az ÉK-i oldalon futó ÉNy-DK-i irányú út határol. Ez aperistyliumos elrendezésű házrész DK felé egy ún. hosszú házas épületrészben folytatódik az S mh. területén, amelyet csak azért merünk az előzővel együtt ábrázolni, mert a két épületrész fűtőcsatornája azonos formában és technikával épült. Sajnos a két épületrész között a mai város egy utcája húzódik, ezért a kettő közötti területet nem tudtuk megásni. Az ábrán feltüntettünk még egy épületet az Y5 mh.ről („6"), mert ez analógiája lehet az S mh. hosszú sorházának. A sorházak — 'Reihen-Grundriss' (ZS1DI 2008, 259-260) — lakóház mivolta kérdéses véleményem szerint. Ez a háztípus lehet ugyan igénytelenebb családi otthonok sora, ahogyan azt a boronavázas korai épületeknél tapasztaltuk, itt azonban nem találunk tűzhelyeket. Az Y5 mh. hosszúháza alakilag megfelel ugyan az ilyen épületeknek, Sallában elfoglalt helyzete azonban inkább valamilyen hivatalos használatra utal. Egészen közel fekszik a folyó átkelő-pontjához, szinte az utolsó ház a vízpart előtt és legszélső helyiségében szokatlanul sok pénzérmét találtunk. A IV. sz.-ban épült a T3 mh.-ben talált ház is (8. kép 1). Módos emberé lehetett. Terrazzo padlót és nagy felületü padló- és falfűtés nyomait találtuk benne. Bár az alaprajz nem teljes, ami látható belőle az az eddigiekhez képest egyedi. Ez az épület meglehetősen távol esik a villa publicától és a főúttal sincs közvetlen kapcsolata. D felől szomszédos vele a TI mh. már tárgyalt épületeinek IV. sz.-i rétege. Találunk IV. sz.-i épületnyomokat az X mh.-en is (1. kép). Itt csak nagyon kicsi szondát nyithattunk, de benne padlófűtéses, kétperiódusú ház kisebb falszakaszai voltak. Ezek alaprajzi következtetéshez nem elegendők. Az AA mh. még távolabb esik a központtól és a kis szondában gyakorlatilag egy rövidke falszakasz észlelhető, amelyből semmiféle alaprajzi következtetésre nincs lehetőség. Mégis megemlítjük, mert az átlagos helyzethez képest feltűnően sok festett vakolat származik innen. Ezek a vakolatok színesek, de geometrikus, vagy figurális dísz nem látható rajtuk. Minden esetre arról tanúskodnak, hogy az út mentén a központtól távolabb is voltak még nívós lakóépületek a városban. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a Kr. születése utáni évtizedekben létrejött auxiliáris tábor vicusáról egyelőre nincs adatunk. A Kr. u. 85 körül megindult polgári fejlődés viszont rendkívül erőteljes volt, a folyó átkelőjénél pezsgő élet alakult ki. Iparosok, kereskedők boronaházai üzlethelyiségei épülnek a főút és a rá merőleges mellékutak, sikátorok mentén. Jellemző a központi udvar köré szervezett kis helyiségek alkotta lakóépület. A viszonylagos konjunktúra nyilván elősegítette a betelepülést is, de az új lakók között sokan szerény anyagi lehetőségek között érkeztek. Ezek számára a központtól valamivel távolabb közös használatú blokkház épült, amelyben helyiségenként egy-egy háztartás helyezkedett el. A Hadrianus alatt városi rangra emelkedett településen megindul a kőépítkezés is, de a boronaházas technika is tovább él. A városkép meghatározó eleme a főútvonal, amelynek mentén laza, kertvárosi szerkezetben épülnek a tartományi átlagnál nem gazdagabb, közepes méretű és komfort fokozatú kőből, vályogból épült lakóházak.

8 A velük együtt létező boronavázas épületek igyekeznek hasonló szerkezetben utánozni a kőépítkezést.

9 A szolid életszínvonalat biztosító fejlődés dinamikája ugyan már a provincia közigazgatásának átszervezésével, a tartomány főútvonalainak átértékelődésével megreked, a végső döfést a markomannok betörése jelenti. A Severusok uralkodása alatti pannóniai virágkor csak a limes mentén érvényesül és Sallában csak néhány évtizedre tudja reaktiválni az életet. Az ekkor épült lakóházak gyengébb minőségűek a korábbiaknál. Úgy tűnik, csak a romokból gazdálkodhattak a lakók. A III. sz. közepére elnéptelenedik a település. I. Constantinus alatt költöznek újra vissza az elpusztult városba az emberek. E korszak épületeinek minősége meglehetősen egyenletes, sőt, egyenletesen jó. A Severusok korában emelt, újrahasznosított törmelékből opus spicatum technikával épített vékony falakhoz képest ezek a házak stabilak, kőből épültek és újdonság, hogy viszonylag sok helyen alkalmaznak építőtég-