Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Kunics Zsuzsa: Gabona piacz-Főtér-Erzsébet királyné tér-A nagykanizsai Erzsébet tér kiépülése, története a dualizmus időszakában

ZALAI MÚZEUM 18 2009 267 Kunies Zsuzsa Gabona piacz-Főtér-Erzsébet királyné tér A nagykanizsai Erzsébet tér kiépülése, története a dualizmus időszakában A város létrejöttében döntő szerepet játszó észak­déli irányú bécsi- légrádi és kelet-nyugati irányú pécsi­varasdi utak kereszteződésében létrejött tér nem csak a középkorban, ma is Nagykanizsa főtere. A 16. század végén itt húzódott a mezőváros közel négyszög alakú erődített területe. A keleti palánkfal maradványai a Vasemberház (Erzsébet tér 1.) pincéjében kerültek elő, a tér északi oldalán 2006-ban végzett megelőző régé­szeti feltárás során a városfal északkeleti sarok­bástyájának cölöpsorát és a falat övező árkot tárták fel a régészek. 1 1690 után a török kiűzését követő városi újjáépítés időszakában ugyanitt, a középkori város egykori területén alakult ki az új városmag. Az 1753. évi „Belsőségek birtok-íve 1' a feljegyzett 14 utca között „Piarczi utca"-ként említi a főteret és főutat magába foglaló városközponti területet. Az utak kereszteződésében kialakult-a heti piacoknak, s a piactartási privilégiumnak köszönhetően országos vásároknak helyt adó-nagyobb térség körül maga­sodtak a kialakuló városképet meghatározó első hivatali épületek. A piactér délnyugati sarkán, a Kis­kanizsán keresztül Varasdra tartó állami út mentén épült fel a Harmincadosház, a későbbi Sóhivatal, szemben vele a Városbíró háza (a „megyei ház"), a délkeleti sarkon a nagy kiterjedésű postaház. A 18. század közepén az uradalmi épületek közül is kettő itt kapott helyet: a csaknem teljes déli oldalt elfoglaló, uradalmi tisztviselők lakásainak és bol­toknak helyt adó, később Vasemberháznak nevezett épület; az északnyugati oldalon pedig az uradalmi kvártélyház (a későbbi Zöldfa szálló). A közelben épült fel a városháza és a városi ispotály. A tér déli területén állt a város szégyenoszlopa, melyet 1758-ban a Felsőtemplom előtti térre szállítottak át. Helyére az Inkey Boldizsár által a „város díszére" Grázban készít­tetett Szentháromság szobor került. 1869-ig díszítette a teret, mikor a piarista gimnázium elé, az akkor Sétatérnek hívott későbbi Eötvös térre helyezték át. 2 A hivatali és uradalmi épületek mellett a tér keleti oldalán a görögkeleti hitközség építkezett: 1793-ban szentelték fel Szent Miklósról elnevezett kápolnájukat s a plébánialakot. A nagyobb kiterjedésű középületek mellett a 19. század első felében sorra épültek a városi polgárok, kereskedők lakásainak és egyben üzleteinek, ven­déglőknek, szállóknak, kávéházaknak helyt adó házai. Ludovicus Nagy 1828-ban megjelent munkájában a „várost ékesítő épületek" között felsorolja a főtéren álló görögkeleti templomot, a postát és a sóhivatalt is. Összesen 762 városi házról számol be. 3 A Stephan Bajomi megyei mérnök által 1822-ben készített, posta-, kereskedelmi utakat és fontosabb köz­épületeket feltüntető térképen „Piartz" néven szerepel a tér. A „Kinyorany Posta Háza" felirattal s kürttel jelzett postaház, a „K. Sóó Hivatal" és a „Vámház" mellett „Ser Ház és Boltok" néven tünteti fel a Vasemberházat, mellette „Mészár székek"-kel. A téren ekkor álló magánházak közül összesen négyet jelölt meg: a keleti oldalon a „Benzian"- házat (később Erzsébet tér 17.), vele szemben, a tér belsejében a „Kolompár Ház"-at, északon „Schwartz Hirschler" néven a későbbi 14-15. számú házat, s a déli oldalon a „Löveinstein zsidó" feliratút. 4 A korszak jellegzetes­sége, hogy városrendezési terv, szabályozás hiányában még a belvárosban is minden rendszer nélkül sora­koztak egymás mellett a házak, közöttük nagyobb beé­pítetlen telkek, foghíjak voltak. Bizonyos azonban, hogy több épület állt már a téren, de a rajzoló megyei mérnök nem tartotta fontosnak megjelölni őket. A belváros és a tér jellegzetes épületei ekkor még a végoromfalas emeletes, ill. földszintes és az emelt pad­lásterű földszintes házak voltak. A külföldi utazók jelentős gazdasági, piacközponti szerepének elis­merése mellett elmarasztalóan, „csúf házhalomként" írják le a települést, „sikátorokról", tervszerűtlen, gir­be-gurba mellékutcákról számolnak be.

Next

/
Thumbnails
Contents