Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

H. Csukás Györgyi: Az alsóörsi gótikus lakóház története

Az alsóörsi gótikus lakóház története 93 féltetős toldalékot elbontották, csupán a kerítésfalként funkcionáló, terméskőből rakott, vakolatlan oldalfalát hagyva meg. Elbontották a konyhából leválasztott kis dongaboltozatos kamrát. Az alapos kutatásokkal alátámasztott, példaszerű műemléki helyreállítás úgy mutatja be a fél évezredet megélt épületet, hogy annak tömege, alaprajzi beosztása, kőkeretes nyílászárói az építés korát idézik, kéménye, födémé, tetőszerkezete, vakolatdíszei viszont a 18-19. század átalakításait, felújításait mutatják. Az épület fennmaradásához fogható csoda, hogy építtetőit és egykori lakóit is sikerült azonosítania Lichtneckert András levéltárosnak, az Alsóörs-monográfia szerkesztőjének, aki a falu történetét a török kortól napjainkig feldolgozta.

1

0 Az épületről és lakóiról 2006-ban egy külön füzetet is megjelentetett Az alsóörsi török ház, a török bíróság és a Prépost család története címmel. Az építtetők azonosítását az alsóörsi Mórocza család megmaradt családi levéltára tette lehetővé, amely szép számmal tartalmazott törökkori iratokat is. Ezek bepillantást engedtek a végvidékek sorsát élő, magukra maradt falvak mindennapjaiba. Amíg a vármegyei és egyházi szervezet nem működött, a helyben maradottakat a szükség rákényszerítette arra, hogy ügyes-bajos dolgaikat maguk intézzék. így történhetett, hogy a tihanyi várkapitány nevében a falu bírája okleveleket állított ki ingatlanok adás-vételéről, csere- és zálogügyletekről. Számos más faluhoz hasonlóan Alsóörs is kétfelé adózott: fizette elmenekült földesurainak a járadékot, amit azok mérsékeltek, hogy a töröknek szolgáltatandó adót is teljesíteni tudják. A falu társadalma már a középkorban erősen tagolt volt: a veszprémi káptalan jobbágyai, zsellérei mellett az egytelkes nemes Prépost család és több címerleveles nemesi család lakta. Az oklevelekből kitűnően a jobbágyok bírája szedte a nemesi vármegyének az adót, míg a nemesek bírájának feladata a törököknek szolgáltatandó adó összegyűjtése volt. A vizsgált későközépkori udvarház „török adószedő háza" elnevezése ennek ismeretében egész más értelmezést nyert. Lichtneckert András az oklevelek alapján meggyőzően bizonyította, hogy a nemesek bírája funkcióban eljáró családok közül a Prépost család volt az, amelyik a vizsgált kúriát építtette és a 17. század végéig lakta. Megállapítását Rómer rajza is alátámasztja, amelyen az akkori tulajdonosok neve mellé a „Prépost-kúria" elnevezést is felírta. Mórocza Dániel is említést tesz az „úgynevezett prépost-udvarban" álló régi épületről 1876-os tanulmányában.

1

1 Ez akkor az épületnek még közszájon forgó elnevezése lehetett, noha a Prépost család az 1790-es évekre eltűnt Alsóörsről. Lichtneckert András a fennmaradt oklevelek alapján a ház birtoklástörténetét napjainkig tisztázta: miután a Prépost családnak az épületet birtokló ága férfiágon kihalt, a ház a leányág révén a Gál, Torma majd a Csepreghi családok kezére került. Az 1 858-es kataszteri térkép és a kataszteri iratok alapján özv. Csepreghi Sámuelné volt a ház tulajdonosa. (Ekkor a romos épületrész mögötti kert Mórocza Dánielé volt.)

1

2 1869-ben vásárolta meg a házat (illetve annak megmaradt déli részét) az a Guat Péter, akinek nevét az 1880-as felújításkor készült feliratos tábla is jelzi a bejárat felett. Guat Péter nevét és a felújítás idejét a bejárati lépcső pofafalának vörös homokkő fedkövébe is belevésték. Az összegyűjtött levéltári forrásanyag segítségével Lichtneckert András szemléletes képet fest a kisnemesi telkeknek az öröklés, osztozás során való elaprózódásáról, Alsóörs jellegzetes településképének kialakulásáról. A cserelevelekből, adásvételi szerződésekből, osztályos egyességekből kitűnik, hogy már a 17. században legalább két ház állt a Prépostok kuriális telkén, sőt egy házban öröklés révén többen is bírtak házrészt, porciót. A cserék, adás-vételek többnyire éppen azt célozták, hogy a család tagjai lehetőleg egy helyen vonják össze, lakhatóvá alakítsák a különböző helyeken, házakban örökölt porcióikat. Csak így értelmezhetők azok az esetek, amikor a Prépost nevű eladó házát két oldalról a vevő (ugyancsak Prépost) háza avagy házrésze határolta. A forrásokban olykor házról rendelkeztek akkor is, amikor nyilvánvalóan csak házrészről volt szó. A Prépost-házat délről nemigen határolhatta másik Prépost-ház a szintkülönbség miatt, csak abban az esetben, ha az ugyanabban az épületben lévő két lakrészt illették ház szóval. Erre egyébként több forrás is egyértelműen utal. Az öröklés, osztály, csere során készült forrásokból kirajzolódik, kik, hol, birtokoltak részt vagy jusst egy-egy kúriában, (ami az oklevelekben a nemesi beltelket, házülést éppúgy jelenthette, mint az azon álló hajlékot), azt azonban nem mindig árulják el ezek a szerződések, hogy ki hol lakott valójában. Egy 1752-ből származó oklevél szerint a leányágon birtokossá vált Gál család egyik tagja, Anna, aki Csepreghi Sámuel felesége volt, megvette Gál Imre, Gál István és Fábián Ádám felesége, Gál Rebeka házbeli részét is. (A vételnek ellene mondott Fejes Istvánné Torma Anna, akinek elődjét, Torma Istvánné Prépost Juditot 1701-ben Gál Imre gyermekeivel együtt iktatták be az alsóörsi kúriába.) Az 1757-es részletes lélekösszeírás mégsem Csepreghi Sámuelt és családját sorolja fel a szóban forgó házban, sőt, egész Alsóörsön nem írtak össze ekkor Csepreghi nevezetű családot. Csak később érvényesíthették tulajdonjogukat a Prépostok ősi kúriájában, ugyanis az 1757-es lélekösszeírás alkalmával még mindig Gáli János és Gáli Imre lakott abban 5-5 gyermekével. (Fábián Ádámot és nejét, Gáli Rebekát már