Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Bíró Friderika: Búcsú a parasztságtól-A hagyományos paraszti életfonna felbomlása két zalai faluban

Búcsú a parasztságtól 87 Melyik földjét szerette legjobban ? Melyik darabot, melyik parcellát? Amelyik közel vót. Azok jobban is termettek? Hogyne. Az ember tudta rendesen trágyázni. Többet trágyázta? Ja, ja. De, aki messze vót, má a reszneki határba, meg a szijártóházi határba, mer a feleségem, szijártóházi vót, annak a birtokát abba a határba kaptam meg. Azt má nem. Mit szeretett jobban az állatokat vagy a földet? Hát, úgy nagyon mindeniket szerettem, de hát úgy különösen egyiket se, hogy nahát most csak az állatokat szeretem. Mert voltak olyan parasztok, akik csak az állatokat szerették. Ja, vót, aki csak az állcdot. Az én nagybátyám, az az öreg. Szóval az állatokat az etette. Úgy nagyon kaszányivaló munkát nem tudott. Inkább az (diatokkal dolgozott? Mer annak köllött vóna a gazdának lennyi, mer az a legidüsebb, de hát szóval az az állatokat etette. Úgy szokott lennyi, hogy amit tyúkok tojtak, azt a felesége, a kontyos ángyi, annak a pénze is vót az, az eladta, meg hasznáta, meg el szokta lopnyi. Összeszedte, aztán elvitte, eladta. Ja, ja. S ilyenkor a maga édesapja mit szólt? Mérges volt? Mérgezs vót. Még akkor élt az én bátyám is, Oroszországba halt meg, má akart hazgyünni akkor, az is szokott tojcist összelopnyi, meg szoktak búzát is, eladnyi. Hányban halt meg a bátyja? Pontosan nem tudom. Lajos bácsi, vissza tud-e emlékezni arra, hogy amikor hatvanban itt megalakult a téesz, akkor mit érzett, amikor a földjeit bevitték a közösbe? Ne azt mondja, amit most gondol, hanem amit akkor érzett! Hát, nem tetszett. Megmondom őszintén, nem szerettük. Mer arra gondoltunk, mer hat fogat ás szokott egy köz lennyi. Mer nagyon vízálló vót a talaj. Osztán hát most összevernek, nem terem ottan, megöli a víz. S a saját földjét nem sajnálta, hogy be kell vinni? Sajnátam, de hát szóval nem úgy lett, ahogy gondúttuk. Akkor hogy gondolták? Hát, szóval így törtint. Hát erre nem lehetett gondúnyi. De rossz érzés volt, nem? Rossz. Hát sok nem akarta vállalnyi, oszt egy kicsit megbotozták. Volt ilyen is? Vót, vót. Magát is? Nem, nem. Nem mondom. A, én mindjár, jöttek ide, aláírtam, osztán, mer tudtam, hogy itt má hiába, mentsíg nincs. Nem izétem semmit, jóba lettek énvelem. Lajos bácsi, amikor már aláírta, s amikor már a téesz megalakult, nem ment és nem búcsúzott el a földjeitől, a parcelláktól? Nem ment el utoljára megnézni? Dehogy mentem! Nem? Nem, nem. Nem mentem a szijártóházi határba, meg a reszneki határba elbúcsúzni tőlük. Nem, nem. Az állatokat is be kellett adni, ugye? Egy maradt adtak ám érte. Aki beadta. Az állatokat se sajnálta? Azt sajnáltam. A lovat. A lovat. Elment hozzá megnézni? Itt vót a téeszbe, hogyne. Megsiratta? Áztat meg. Itt vót a szomszédnak az istállúja, most üres, oda kötöztük be, ott alakítottak a téesznek egy lovas istállút, ott vótak, aztán a fiam szokta etetnyi, szóval az gondozta. Kocsizs vót. Mi lesz ezzel a faluval, Lajos bácsi? Hazajött a tehén. Ja, akkor be kell kötnyi. Ki őrizte? Van egy csordás. Van egy csordás? Falubeli? Födönti a virágot, nem? Majd én behajtom. Mindjá bekötöm. Búcsú a falutól, az életformától TÓTH JÓZSEF Az utóbbi 30 évben, megváltozott-e az élete? Jobb lett-e, vagy rosszabb, mint azelőtt volt? Hát, jobb nem lett, mert idősebb is voltam, dolgozni úgy nem tudtam, meghát mondom, nem sokáig dolgoztam én. Csak aztán meg az volt a legnagyobb hiba, mikor a termelőszövetkezet megalakult, kezdtünk bent dolgozni filléreket fizettek csak, meg dekaszámra búzát, nem ám mint most, 60-70 Ft munkaegység van naponta. Az ugye szép, meg aztán zsákszám hordják a búzát, akkor meg dekaszám adták. Szegény volt a termelőszövetkezet is. Később gyarapodott. Építkeztek mindenfélét, istcillókat, házakat építettek. Akkoriban még a téesz-marhákat etettem a saját istállómban, de csak filléreket fizettek érte. Szegényebbek lettek? Szegényebbek lettünk, mert ugye azt mondjuk, jól van, először új gazdák voltak, nem volt se annyi épületük mennyi kellett volna, se pedig a nép nem akart a munkához hozzáfogni. Hát ez nagy hiba volt ám. Az emberek ma jól élnek? Hát igen, az biztos, hogy jobban, mint ezelőtt 50-60