Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Bíró Friderika: Búcsú a parasztságtól-A hagyományos paraszti életfonna felbomlása két zalai faluban
84 Bíró Friderika Búcsú az ünepektől FEHÉR LAJOS A családi ünnepeket megtartották? Hát, szóval a vasárnapot, meg többféle ünnepet azt megtarthatták, elmentek templomba, vagy még én is elmentem. Melyek voltak a legszebb ünnepek, amikre visszaemlékszik? Húzsvét, karácsony, mert olyankor jobb készítésű étel vót, oszt az ember annak örüt. A nagycsaládban a karácsonyt hogyan ünnepelték? Hát csinyátak illen fenyüfát. A maga gyerekkorában is volt fenyőfa? Hogyne, ja, ja. Osztan akkor szalmát izs szoktak ruhába bevinnyi az asztál alá. Ezt miért csinálták? Hát, ugye a Kisjézus szalmán feküdt, aztán azé. Arról nem hallott, hogy a szalmára aztán rászórták az asztalról lehullott ételmaradékot és szétosztották az állatok között? De, hogyne, vót hogy szóval marháknak is szoktak annyi. Es azt vajon miért? Azt nem tudom, hogy miér. Úgy szokták az eliideink, öregek, aztán akkor ük is úgy szokták. De most má kiment a divatbú. Maga melyik ünnepet szerette a legjobban? Húzsvétot. Miért? Szoktak hoznyi ajándékot a keresztanyák. Milyen ajándékot kaptak? Szóval tojást. Izének mondták, pompos. Az micsoda? Kalács. Kemencében sült kalácsot? Kemencébe sült. Pomposnak hívtuk. Ezt kapták a gyerekek húsvétkor? Ja, akkoriban nem adtak pénzt, akkoriban az én gyerekkoromba csak tojást. Szépen ki volt cifrázva? Vót ollan is, meg hát fehérrel, mind nem vót cifrázva, csak vót köztük ollan hímes tojás. El tudná mondani, hogy milyen hímek voltak rajtuk? Nem, nem. Ollan viassze szokták meghúzógatnyi azt a cifrát, vagy virágot, vagy ha valamit akartak rárajzolni avval meghúzogatták, aztán akkor úgy főzték meg. Ezekhői a szokásokból már nem él semmi? Nem, nem. Tojást szoknak festeni. Ugyanolyan régi mintával? Ja, meg hát új mintákat is. Ez egy katolikus falu, ugye? Katolikus. Volt körmenet is? Feltámadási körmenet? Hogyne, hogyne. De, hát akkor még Jugóba vót a templom. Hol? Dobronnek. Nem messze, egy óra járás gyalog. Odajártak ünnepekkor templomba? Itt a faluban sohasem volt templom? De, szóval Gáborjánházára épütt ez a revíziós templom. Ez mikor épült? Még én esztergátam oda a kórusra azokat a lusztereket. 6 Húszonfölü. És addig Dobronakba jártak? Az egy magyar falu volt? Magyar falu, csakhogy a szerbek eljöttek idáig, mikor elüször Hittek, akkor minket is elfoglaltak. De késübb aztán megálltak, visszaadták, no, hát az erdübe itt a határ. Idehozták egészen a község határáig, ahogy ménk. Ott az országhatár Tizennyolcban jöttek ide. Tizenkilenc, húszban. Mikor a Trianoni béke volt. Akkor. És földjük nem maradt odaát? Csak a szölii, más nem. És azt egészen a két háború között lehetett művelni? Átjártak? Egy darabig lehetett. Meddig, nem tudja? En pontosan ezt nem tudom megmondanyi. Mert aztán negyvenegyben visszakerült ez a rész. Azelőtt is át lehetett mennyi igazolvánnyal, akinek vót. Nekünk izs vót. Mehettünk. De most negyvenöt után már nem lehetett átmenni? A második világháború után? Ja, igazolvánnyal úgy át lehetett mennyi, de mán hasznányi a birtokot nem lehetett. Akinek onnan innefelö vót, itt maradt, ami nekünk ott vót, ott maradt, nem kaptunk érte. Soknak a szőleje innefelü vót, Tenkühegyen, szóved Magyarországon. Hor\'átok jöttek oda. Nekünk meg Lendvahegyen vót. Nem kaptunk semmit érte. Búcsú a kisüzemtől FEHÉR LAJOS Lajos bácsi, előbb azt mondta, hogy Lendvahegyen volt szőlőjük? Itt a határ. Oda jártunk akkoriban. Ott vót a szölünk. Az ott is maradt. Olyan hodná (egy holdnál) is több vót a szölii. Meg a pince. Amikor már nem mentek át, akkor újabb szőlőt nem vettek itt a közelben, Rédicsnél? Én nem vettem. Itt a határon vót szölii, közvetlen a határon. Azt ki köllött vágni. Hát ugyan a munkát megfizették. Osztón hát én ezzel fizetve vótam, hát én nem
