Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Nagy Zoltán: A keszthelyi Festetics Uradalom gazdaságainak háztartási dongás faedény szükséglete hagyatéki leltárak tükrében
A keszthelyi Festetics Uradalom gazdaságainak háztartási dongás faedény szükséglete hagyatéki leltárak tükrében 221 árából következtetve elhasznált sajtárokról lehet szó, belőlük mindössze 7 darabot találunk. Moslékos sajtárból viszont 23 darab fordul elő az inventáriumokban. Egy adat disznóetető keményfa sajtárról tudósít, a többi 22 darab csak a funkciót jelöli. 10-30 xr-t érő áruk mögött kisebb, használt edényeket sejthetünk. Fürdőkád A leltárakban mindössze 1 darabot találunk belőle 1847-ben a német származású keszthelyi Lichtenwallner Ferenc ács, gazdag polgár házában. Fa abroncsosfürdőkádját ekkor 2 ft 30 xr-ra becsülték. Vatalé, csobolyó A hagyatéki leltárakban 18 darabot találunk belőle, mely a nem bortároló edények 2%-át teszi ki. A kis % akós hordók között is találunk hasonlókat, egy esetben egy kis vatalé hordó, 12 itzés, 10 itzés, 8 itzés, fertályos pálinkás hordócska a megnevezése. A Néprajzi Múzeum gyűjteményében a Zala megyei Köveskálról gyűjtött csobolyónak népi neve vatallér, 6 3 de még a Dörgicséről való kulacsot, csutorát is így nevezik. 64 A nagykanizsai múzeumban lévő példányok elnevezése ezektől is eltérő, mivel a Nagyenyedről származót bucskának, palacknak, míg a Beleznáról valót barilct névvel illették. 6 5 A Magyar Néprajzi Lexikon megállapítása, 6 6 illetve az újabb kutatások szerint: 6 7 „a csobolyó dobra emlékeztető dongás faedény, amelybe a mezei munkásoknak vizet szállítanak és tárolnak. Mérete változó. A kis csobolyó 5-6 literes, a nagy 15-20 liter űrtartalmú. Hengeres oldalán egy vagy két füles donga található, amelybe szíjat, láncot vagy zsineget kötnek, hogy a kis csobolyót a kapanyélre, a nagyot a szekérlőcsre akasztva szállíthassák. ... A Dunántúlon vatalé szó alakváltozatai használatosak az edény megnevezésére. ... Erdélyben légely, légény, légei és a budulló, budonka szóval gyakran inkább hordócska forma vizes, tejes faedényt jelöli." Pápai Páricz szótárában 68 a csobolyó kis kézi hordócska, melyben a mezei munkások ivóvizet szoktak magukkal vinni és tartani. Néhol vatalé a neve. A Czuczor-Fogarasi szótárban a palack kap értelmezést hasonló módon, szerinte: „Némely vidéken, például a Székelyeknél annyi mint kulacs. Baranyában és Sziget vidékén csobolyóforma faedény, mely kerek sajt formájú lapos szokott lenni." 6 9 Köpülő Az inventáriumokban 14 darabot találunk belőle, mely a nem bortároló edények 1,5%-át adja. A puhafából készült vajrázó edény neve köpülő, köpülő kanna, egy különös alakváltozatát pedig hordó köpülémek hívják. Fejősajtár A hagyatéki leltárakban 22 darabot írnak össze belőle. Fejő séfő, fejőke, fejő zséter, fejő sajtár és fejő kanna néven szerepel, változatos elnevezése e kis területen külön figyelmet érdemel. Az elnevezés sokszínűsége okán elképzelhető, hogy újítással van dolgunk. Egy adat szerint a konyhában a helye. Dongás edény, 1829-ben fa- és vasabroncsos változatát együtt találjuk. 7 0 Ara 6-12 xr között változik, ami azt sejteti, hogy puhafából készül. A gazdaságokban általában 1 darab van belőle. Jegyzet * A címben szereplő edénytípusok 1987-ben írt Kádármesterség néprajza című doktori disszertációm egy fejezetének lábjegyzetekkel ellátott részletét takarják, a dunántúli árszabások adatait, valamint a bortároló kétfenekü hordók, borászathoz szükséges edények (szüretelőkád, bocska, bortölcsér, kármentő, borfejtősajtár, mustmérőedény, bortöltőkanna, borhűtőedény szőlőhordócsöbör, puttony, bormérőasztal) és a mérőedények közül a köböl, mérő, molnárvéka adatsorait mellőzve. ' Alsózsid, Csesztreg, Diós, Egregy, Fenékpuszta, Gyenesdiás, Keszthely, Meszesgyörök, Rezi, Sármellék, Szántó, Tomaj, Vállus, Vashegy, Vidonya-Szöllős, Vonyarc, Zsid. 2 A Magyar Országos Levéltárban és a Zala Megyei Levéltárban az 1970-80-as években feltárt hagyatéki leltárak fénymásolati gyűjteménye melynek gyarapításában magam is részt vettem-a Néprajzi Múzeum Ethnolgiai Adattárában találhatók. A múzeum forráskiadványsorozatának, a Fontes Musei Ethnographiae 1-2. kötete (1. 1711-1820, II. 1821-1849) Benda Gyula szerkesztésében és közreadásában A Keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai címmel 1988-ban és 1995-ben jelent meg összesen 175 inventáriumot közölve. A teljes anyagfeltárás azonban lényegesen nagyobb volt ennél, hiszen 1987-ben készített A kádármesterség néprajza című, máig közöletlen doktori disszertációmban 300 osztálylevélhez kapcsolt hagyatéki összeírást, becsüt, licitációt, tekintettem át. A jelen dolgozatban felhasznált inventáriumok közül így mindössze húsz (10%) azonos a forráskiadványban szereplőkkel. A szűkre szabott terjedelem miatt e dolgozatban a feltárt inventáriumok bortároló, borászati és gabonamérő edények elemző leírását éppúgy mellőznöm kell, mint a dunántúli 17-18. századi limitációk e tárgyra vonatkozó adatait.
