Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Kriza Ildikó: A fekete holló - A Hunyadi ballada-kör Arany János költészetében
A fekete holló 173 hangot minden Arany-kutató hangsúlyozta. Greguss Ágost, Riedl Frigyes, Barta János, Keresztury Dezső, Németh G. Béla és mások feltétlenül egyetértettek abban, hogy a társadalomban és magában Aranyban meglévő konfliktusélményt legjobban a balladák jelenítették meg. 8 Riedl Frigyes írta: „Remekmű akkor keletkezik, ha valamely nagy tehetség megtalálja a tehetségének leginkább megfelelő műfajt és tárgyát." Majd ehhez Barta János hozzátette: „Azt a műfajt és tárgyat kell megtalálni, amely kora életviszonyaiból természetesen sarjad ki." 9 Arany balladaköltészetének első jelentős korszaka a Nagykőrösön töltött időkre esik, ekkor születtek a híres történeti balladái. Ide tartoznak lényegében a Hunyadi-ciklus legszebb darabjai. Visszatérő tudósi vélekedés szerint a szabadságharc miatti érzelmek késztették balladaírásra, de valójában a költő keveset vall arról, hogy mi fordította figyelmét a ehhez a műfajhoz. Az 1850-es években a bűn és bűnhődés, a tehetetlenség és a tenni akarás dilemmái terhelik. A filológusok felhívják a figyelmet arra, hogy ekkor fordítja a Sir Patrick Spens skót balladát, és ekkortól kezdve változik meg a balladaalkotási stílusa is. Balladáiban a természeti kép és a lélekrajz, a külső és belső világ egymással szoros kapcsolatot alkot, és a szaggatott eseményközlés helyébe került párbeszédek tömörsége a népballadák zártságához hasonlít. 10 A magyar népmondák, történeti múltat idéző események csak éppen hitelesítő hátteret jelentenek az újonnan született balladák esetében. így van ez a Hunyadiakról szóló ciklus esetében is. A nagy és nehéz érzéseket nem lehet mindig szavakba önteni. A Hunyadi-ciklus első és legmívesebb darabja az V. László 1853-ban a történelmi tematikájú balladák első szakaszában keletkezett. Hunyadi László haláláról, az adott szó megszegéséről, a király pusztulásáról, a gyermek Mátyás visszatéréséről szóló történéseket éppen csak sejteti. Itt mutatta meg Arany, mi is a ballada, a műfaj, amiről azt mondta: „nem a tényeket, hanem a tények hatását az érzelemi világra fejezi ki" ... „nem kell a történet, csak egy-egy emlékeztető szó, hogy követhesse az érzelmek fordulatait." Nem egyszerű hatásvadászat a párhuzamos szerkesztésű V. László, amikor az egymás melletti események szinte versenyeznek, és a villanásszerűen megjelenő történések lerántják a leplet, hogy a hallgató tisztán lássa a kételyek közt hánykolódó királyt, és megtudja ki lesz majd a győztes. Tulajdonképpen nemcsak a bűntudat miatti beteg lelkiállapot rajzolódik ki az V. Lászlóban, hanem a remény is, hogy a zsarnokság nem maradhat fenn örökké. Ez a vers szorosan kapcsolódik a Hunyadiak történetéhez, bár Arany ekkor még nem jelzi, hogy a ciklushoz szánta volna. Olyan speciális történelmi tárgy áll a középpontban, amely az Arany-balladák fő jellemzője. A mű centrális kérdése lett a zsarnokság leleplezése, bár nem közvetlenül, hanem áttételesen. Arany már a kezdő soroktól balladai megoldással él: a népköltészet, főleg a népdal sajátosságaiból kiindulva előbb egy témához illő természeti jelenséget választ, a dühöngő vihart. Utána az ahhoz kapcsolódó feszült lelkiállapotot, az ígéreteit be nem váltó László király lelkiismeretfurdalását. A víziósorozat az elmúlt idők történéseire utal, ami közvetlenül a szolgával való dialógusban jut kifejezésre. Riedl Frigyes úgy véli, ez az igazi balladai hang, a gyors, feszes, sokszor homályos, háromszereplős forma. 1 1 Mi jól tudjuk, hogy a gyötrődés végeredményben egészen a főszereplő, a király haláláig tart, sőt még azt is hihetjük, ez az oka a halálának. A természeti képek, mint emberi cselekvések jelennek meg, amelyek révén a vélt vagy valós dialógusok egymásutánja teremt sajátos epikai feszültséget. Ez más, mint a drámai feszültség, amely elsősorban a dialógusokban bontakozik ki. V. László vívódásának körülményei objektívnak tűnnek, hiszen „Minden perc egy halál," és „Ha zörren egy levél, poroszlót jőni vél". A vélt és valós jelenségek párhuzamba állítása a bűnös lélek vergődésére vetít fényt. A vihar látomásként jelenik meg: Sűrű setét az éj Dühöng a déli szél, Jó Budavár magas Tornyán az érckakas Csikorog élesen. Ezzel szemben a valóság: Ki az? mi az? vagy úgy Fordulj be és alugy Uram László király: A zápor majd eláll. A szenvedő királyt, a bujdosót, akivel ott van „a gyermek, a fogoly", mégsem sajnáljuk, és amikor a biztosabbnak vélt cseh földön „hüs cseppekkel" kínálja „a hű cseh", az úgy „enyhít, mikép a sír". A feltételezést bizonysággá teszik az utolsó sorok, mert: „Cseh földben a király, / Mindég is ott marad". Aztán rögtön hozzáteszi: „De visszajö a rab...!" 1 2 A lélek vívódása nem a jellem gazdagodását hozza elénk, hanem az egyre fokozódó süllyedést a jogos halálig követi. Ez nem a népballadák tragikuma, hanem a bűnös lélek szenvedése, a bűnök miatti bűnhődés igazságossága. A történelem ismerete, a kiemelten közölt szavak csak nekünk, magyaroknak szóló üzenete hoz számunkra feloldást. A negatív vonások halmozása, a pozitív vonások hiánya mutatja a király embertelenségét, meg a visszavárható rab reményt adó hírét. A ballada nekünk, magyaroknak készült. A történelmi tényeket mi ismerjük. Tudjuk, hogy a király
