Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Haász Gabriella: Történeti emlékhelyek felmérése Keszthely környékén

Történeti emlékhelyek felmérése Keszthely környékén 263 a határok pontos meghúzásakor az útvonaltervbe az 54 településből így már csak 47-et vettünk fel. A falvankénti munka során az 1982-es állomány volt az alap: a még meglévő emlékhelyeket újra ellenőriztük, a rajtuk bekövetkezett változásokat (szimbólumok, táblák eltűnése vagy ellenkezőleg, visszahelyezése) figyelembe véve. Az eltűnt objektumok sorsáról információkat gyűjtöttünk. A komplex történeti-néprajzi, autós bejárások a falvak minden utcájára, különös alapossággal a temetőkre, helyenként a faluhatárra, szőlőhegyekre is kiterjedtek, így olyan, a témába vágó emlékeket is találtunk, amelyek már 1982-ben is megvoltak, de akkor kimaradtak az adatsorból. A helyszíni dokumentálásnál folytattuk a korábbi módszereket: a pontos külső leírás a síroknál és a kereszteknél is szükséges volt, a fekete-fehér fotókon kívül néhány kiemelkedő darabról színes dia készült. A legutóbbi időszakban párhuzamosan már digitális géppel is dolgoztunk. A nagy gyűjtőterület, az anyagi lehetőségek korlátozottsága, valamint az emlékanyag változásai miatt a bejárás még nem zárult le. A felmérések során 40 települést fotóztunk végig, az objektumokat is egyenként leírva. További 6 faluban részleges adatrögzítés volt, s csupán egy falu maradt ki teljesen az eddigi útvonalakból. Mindez azonban nem jelenti a munka végét, mert a legújabb emlékhelyek és áthelyezések miatt most épp 5, már egyszer bejárt és dokumentált falut kell újra felkeresni. Megállapítható, hogy a 47 településből egy sincs olyan, ahol legkésőbb 2000-ig ne létesült volna történelmi emlékhely, illetve a temetőben ne lenne jelzett síremléke valamely, legalább helyileg elismert, kiemelkedő személyiségnek. Összesen 234 olyan falusi objektumról vettem fel 2009-ig leírást, adatokat, amelyek a kutatómunka történeti részéhez tartoznak. Ebben benne vannak a már lebontott, megszüntetett emlékművek, táblák is, a köztéri, pusztán díszítő funkciójú szobrokkal, plasztikákkal viszont nem foglalkoztam. Ha tartalmuk szerint csoportosítom őket, és nem a gyűjtési útmutatóban felsorolt szobor, emlékmű, emléktábla, oszlop, fa, síremlék, stb. azaz típusok szerint, akkor a már említett Veszprém megyei definíció a kiindulási pont. Egy emlékhely, tárgya szerint lehet nemzetközi, országos jelentőségű; regionális vagy adott szakterülethez kapcsolódó; végül helyi jelentőségű. E szintek mindegyikéhez tartoznak történelmi események és személyek emlékei. A „legfelső" szintről lefelé haladva a külső szemlélőnek egyre több kiegészítő szóbeli közlésre vagy háttérkutatásra van szüksége ahhoz, hogy megállapítsa: az adott emlékhely kiről-miről szól, és miért fontos egy település számára. Az eddigi felmérések alapján felvázolható ez a szintekre tagolt, vertikális rendszer, kitöltve a legfontosabb, jellemző emlékfajtákkal. I. szint 1. Nemzetközi vagy országos jelentőségű történelmi esemény felidézése, részben hivatalos, állami ünnepekhez kötődően: I. világháborús emléktáblák, emlékfák/emlékoszlopok, emlékkeresztek, emlékmüvek. I-II. világháborús emléktáblák, emlékművek (emlékparkkal). II. világháborús tabló, emléktáblák, emlékművek. (Szovjet hősi, felszabadulási emlékművek.) 1848-as centenáriumi emléktáblák, emlékművek. 1848-as 150. évfordulós emlékhelyek, esetleg egyesítve a centenáriumival. Millecentenáriumi emlékhely. Szent István-szobrok, emlékmű. Allamalapítási, millenniumi (2000) kopjafa, emlékkő, emlékmű, mindezek részben külön emlékparkba helyezve. Rákóczi Ferenc-szobor (a szabadságharc 300. évfordulójára). 1956-os kopjafa, emlékmüvek. Komplex emlékhelyek: 1848-világháborús, 1956-os emlékmű; világháborús-1956-os emlékművek; millenniumi-1956-os emlékmű, parkkal; (ős)történeti emlékpark. A legtöbb személyes vonatkozást hordozó világháborús emlékhelyek valamelyik típusát minden faluban megtaláltuk. Noha az I. világháborús áldozatoknak szóló, május végi „Hősök napja" az utóbbi években hivatalosan újra megünnepelhető, a kegyeleti jelleg miatt inkább halottak napján kerülnek középpontba, akár köztéren, akár temetőben állnak. Alkalmasak voltak rá, hogy az 1980-as évek második felétől ezekre helyezzék el a II. világháború áldozatainak tábláit. A rendszerváltás itt tehát gyakran arculatváltást hozott-még azzal is, hogy a szocializmus évtizedei alatt eltávolított, oszlopdíszítő korona visszakerülhetett (Ohíd). Máshol a kiegészítés helyett külön emlékjelet kaptak a II. világháborús katonák. Új emlékmű kellett azokba a falvakba is-együttesen mindkét háborúnak-ahol addig semmi sem volt, legfeljebb táblákkal jelzett emlékfák vagy oszlopok. A március 15-i önkonnányzati vagy iskolai megemlékezések, koszorúzások természetes helyszínei az 1848-as emlékművek. A centenáriumi avatási dömpinget a 150. évfordulón követte egy másik. Amint a „Szabadságharc emlékei Zalában" kötet is mutatja, új elemként tűnnek fel a helybeli honvédek, nemzetőrök nevei az emléktáblákon, személyesebbé téve az ünnepet. Az október 23-i ünnepségek számára emlékpark,