Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Bíró Friderika: Búcsú a parasztságtól-A hagyományos paraszti életfonna felbomlása két zalai faluban
Búcsú a parasztságtól 89 Szegín feleségem idehaza maradt a két gyermekkel, s amikor én megtudtam, jött haza szegín szántáshu vagy mibü, megszületett a kis leányom, két táviratot kaptam egy nap, hogy jöjjek haza, nagyon beteg a feleségem, meg a kislány Nem engedtek haza. Akkor tessék mondani micsoda érzézs ez? Az idegesség, hogy meg nem ölt. Nem sok jót tudunk mondanyi. Nem sok jót tudunk, sajnos. Most, ha legalább még hátrább élnék tíz évet, akkor azt mondanám, hogy nem cserélnék meg az Eszterházynek a vagyonáve. Az Esterházynak a vagyonáve. Nem cserélnék. Még, ha tíz év lenne. Hátha lesz még tíz év Tudja, én nagyon soknak tanulságot tudnék adni. Ügy nálunk, mint mindenhol nagyon sok az alkoholista. S tudja, azt mondják énnekem, hogy sokáig élek. Lehet azon segíteni. Vigyázzunk magunkra. Hát olyan nagyon különlegesség nem kell. Jó paraszt koszt. Sokan azt mondják, mér tartok tehenet? Hát nekem ez egy milyen jó szórakozás. Amikor reggel felébredek, az az elsü, megnézem a tehenemet. Este addig le nem fekszem, megnézem a tehenemet. Meg amikor má borjazásra készül, bizon legnagyobb részben ott vagyok. Ott vagyok mellette. Ez az öröm. De, hog y miér? A család kedviér. Meg hát az egy nagyon jó élmény az embernek, amikor valamivel foglalkozhat. Mer foglalkozás nélkül élni nem lehet. Meg azér Jóska, mikor három-négy tehenet fejtünk az a három négyezer forint minden hónapon, mikor meggyütt a csarnokba. Az sokat jelent, egy havi keresetet jelentett (Müller Józsefié). Józsi bácsi nagyon szépen köszönöm. Mi is köszönjük a szórakozást? A három részlet azokból az interjútípusokból való, amelyekben a választ adók szinte csak a kérdések egyszerű megválaszolására törekedtek, saját gondolataikról, érzéseikről, véleményükről keveset tudtunk meg. A néprajzos többször is érezheti úgy, mintha „tankönyvet" olvasna, hiszen ismert gazdasági- és házimunkákról, szokásokról, babonákról hallunk, vagy éppen a nagycsaládi életforma szakirodalomból megtanult, klasszikus formái elevenednek meg előttünk, régi és újabb gyűjtéseinkből jól ismert válaszok hangoznak el. Tudjuk, a próbaképpen bemutatott interjúrészletek, a többi interjúhoz képest is, adalékok csupán (ezúttal azért közöljük ezeket, mert az interjú-alanyok Zala megyeiek). Korántsem adnak választ azokra a nagy horderejű kérdésekre, amiket kötetünk az interjú-anyag egésze és a levéltári források alapján, benne a történész összefoglaló tanulmányával szeretne majd prezentálni. A beszélgetésekből nem „szűrődik" át a válasz: mennyire „rázta" meg a három idős ember egyéni és családi életét, a falu, a közösség sorsát a „nagy váltás". Úgy tűnik, megváltozott életük legnagyobb eredményének családjuk boldogulását, az anyagi körülmények javulását tekintették. Földjeik, állataik, szerszámaik elvesztése, 10-20 év multán úgy érezték, a valóság és a propaganda hatására, hogy a nagy fordulat mintegy megkönnyebbülést jelentett számukra. Mindhárman a közösen végzett munkákat, a közös ünnepeket szerették legjobban, ezekre gondolnak a legszívesebben. A régi hagyományos paraszti életre vonatkozó kérdéseinkre kapott válaszokból csak sejteni lehet, hogy kimondatlanul is, talán még megmaradt bennük valami abból a közösségi érzésből, abból a láthatatlan összetartó erőből, ami nemzedékről nemzedékre ott munkált a családok, a faluközösségek, a falu társadalmának az életében. S amit aztán belőlük, a lelkekből kimosott a „modern" idő. S amivel többek között, a tervezett tanulmány és az összegyűjtött interjúk együttese ugyancsak foglalkozik majd. Jegyzet 1 Für Lajos 2008-ban „Búcsú a parasztságtól. A paraszti életforma fölbomlása" címmel OTKA pályázatot nyert. A pályázat feltételeit a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum biztosítja. 2 Részlet az OTKA pályázat kutatási tervéből. 3 A témára vonatkozó ismertebb szakirodalmi müvek: Balogh Sándor Pölöskei Ferenc (szerk.): Agrárpolitika és agrárátalakulás Magyarországon (1944-1962). Bp., 1979; Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon. 1945-1956. Békéscsaba, 1992; Erdmann Gyula (szerk.): Paraszti kiszolgáltatottság -paraszti érdek\'édelem, önigazgatás. Gyula, 1994; Für Lajos: Búcsú a parasztságtól. In: Hol vannak a katonák? Történelmi esszék. 169-203. Debrecen, 1988; Nagy József: A paraszti társadalom felbomlásának kezdetei 1945-1956. Bp., 2009; Orbán Sándor: Két agrárforradalom Magyarországon. Demokratikus és szocialista agrárátalakulás 1945-1961. Bp., 1972; Orosz István-Für Lajos—Romány Pál (szerk.): Magyarország agrártörténete. Bp., 1996; Szakács Sándor: A népi demokratikus agrárfejlődés kezdetei Magyarországon. 1945-1948. Bp., 1971. Zalai vonatkozású írás: Béres Katalin: Egy zalai kis falu. Ozmánbük az 1950-es években.. In: Zalai Múzeum 16. 239-247. Zalaegerszeg, 2007. 4 Merevény = egészen (régies kifejezés). 5 Für Lajos beszélget Fehér Lajossal. 6 Balluszter. 7 A legépelt szövegek többsége hűen tükrözi a zalai nyelvjárás régies elemeit. A legtöbb esetben azonban a gepelők nem tudták követni az eredeti szöveget. Ilyenkor az irodalmi nyelvet használták.
