Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Bíró Friderika: Búcsú a parasztságtól-A hagyományos paraszti életfonna felbomlása két zalai faluban
86 Bíró Friderika S azt nem sajnálta, hogy amiért maga egy életen át dolgozott, amiért a szülei is gürcöltek, az mostan az államé tesz? Hát mér haj az? Búcsú a földtől MÜLLER J ÓZSEF Nem búcsúzott el a földjeitől? En? Almonnyi se szeretek róla. Almodnyi se. Akkor se, hatvanban se? Nem? Almonnyi se szeretek a régi idükrü. Mennyi földjük volt, Józsi bácsi? Mennyi földünk? Tizenkét hold. Szép birtokunk vót nekünk, minta birtokunk vót, igen. Szép birtokunk vót, de én nem féltem tiile. Maguk vásároltak is földet vagy csak amit örököltek, az volt? Ha, ha, vettünk is. A feleségemét eladtuk Zalaszombatfán, vettünk helette. Erdejük is volt? Volt, volt, egy hold érdünk. Nagyon szép érdünk vót. Azt se sajnálta? Hát, azt még legjobban. Hát, nem nagyon. Hát, ugye kelleni kellett volna, mer szükségünk vót a fára, de azt lehet vennyi, tudja. Azt lehet vennyi. A maga éiseinek több földje volt, mint magának vagy éppen annyi? Vagy kevesebb? Őseimnek...? Nem, nem vót kevesebb, sőt inkább szaporodott. Szereztünk. Szóval nem volt se kevesebb, se több. Nem, olyan egyfurmán vót. Hát, én amennyit ráemlékszem, tizenkét hold vót. A beszolgáltatási idii alatt fölemeltik, fölszorozták tizenhat holdra. Száztizenhat aranykoronájuk vót beszolgáltatást idii alatt. Száztizenhat aranykoronájuk vót. Maga szerette a földet? Szerettem. Miért? Jövedelem vót belüle, meg megszoktuk. Tudja mi a megszokás? Amit megszok az ember, azt szereti. Na és miien könnyű tiile megválni? Sokan azt kérdezik éntülem, hogy Lendvahegyen vót nagyon szíp szölünk, én nem sajnálom? Egy cseppet se. Én nem sajnálom. Józsi bácsi, melyik parcelláját vagy melyik darabját szerette a legjobban ? A f öldeknek? Vót nekünk egy igen szép réterik itt a f öldek közt. Az vót legszebb parcella. Gyönyörű rét vót. Nagyon sok szériánk termett rajta. De nézze, mégis megélünk mi anélkül. És tudja, amikor én a téeszbe dogoztam, éntőlem egy rokon azt kérdezte valamikor, mikor fenn a Gosztonyi hegyen szüreteltünk. Azt mondja: sógor, a téeszbe vezetü szerepet tölt be. Maga mindig odd van a termeliiszövetkezetbe, azt mondja: hát hogyan? Én erre azt feleltem neki, hogy nekem megvan mindennap a százhúsz forint. Százhúsz forintom megesik. De miér? Nem azér, hogy munkaegység, hanem amit én kaptam jutalékot, szénát, takartam bőven, úgy, hogy tarthattam állatot. Mer vót ám azér tekintély, aki dógozott rendesen. Azt mondta egy ember a feleségemnek, hogy a rendes ember nem ér ilyenkor dógozni a termelőszövetkezetbe, mikor odahaza izs van munka, mondtam neki, mondd meg annak az embernek oda is akkor köll elmennyi, amikor szüksíg van rá. Kazalt raknyi. Ami a legszigorúbb munka vót a széna, a szalmakazal lerakás. Amikor hazaértem csupa korom vótam a portú. De mégis megszoktam, megszoktam. FEHÉR LAJOS Lajos bácsi, az egyéni gazdálkodásban, míg nem volt a téeszben, a szabadságot vagy a vagyont szerette jobban? Szabadságot? Igen, azt hogy szabad volt, nem volt lekötve másokhoz vagy pedig a vagyont szerette jobban? Há, mind a kettiit szerettem. Vagyont is szerettem. Mennyi földje volt, Lajos bácsi? Tizenöt hód. Ebbéli mennyi volt a maga öröksége? Az mind az enyím vót, A feleségének nem volt? Dehogynem. Az is má mind az én nevemen vót. Maguk vettek is földet? Vettünk, hogyne. Mikor elosztoztunk, csak öt hód vót apámmal. Aztán akkor kaptunk igenyelt földeket, öt holdat, szóval törlesztenyi köllött. Szerette a földet, Lajos bácsi? Mer az termelt, az adta a kenyeret. Mer, ha nem dógoztunk vóna, nem tudtunk vóna megényi. Sok parcellában voltak a fódjei? Ez vót a baj. Nadrágszíjba. Az a tizenöt hold, mer tizenöt vót. Szántó mennyi volt? Úgy felezs vót. Fele szántó, fele rét vót. Erdejük is volt? Vót, itt ez a kiserdő. Harminckét helen vótak a földek. Jézus, sok, rengeteg! Ja, még az is nem a mi határunkba vót. Hanem ? Vót a gáborjánházi határba, a szijjártóházi határba, a reszneki határba, akkor itten fólöttenk, meg abba. Nehéz vót. Vót, kinek egybe vót, de az enyím több helen vót. Mivel művelték, lovakat igáztak vagy teheneket? Má lovakat, késübb lovakat. Korábban teheneket is igáztak? Azt is. Csak a tehenek vótak igázva, meg vót egy lovam. O, bajozs vót az nagyon.
