Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Balogh Jánosné - Horváth Terézia: Katolikus egyházi alkalmak jelölése a rábaközi viseletekben

ZALAI MÚZEUM 18 2009 55 Balogh Jánosné Horváth Terézia Katolikus egyházi alkalmak jelölése a rábaközi viseletekben

1 A rábaközi módosabb helységekben, különösen a mezővárosokban-közülük legelőbb Csornán, majd Szanyban, később Kapuvárott-az egységesen magyarnak és egységesen római katolikusnak tekinthető népesség a XIX. század elejétől kezdve feltűnően díszes, színes, helyi jellegű öltözködést alakított ki, gyári és kisipari termékek fokozott felhasználásával. A világi és egyházi nagybirtok megszabta korlátok miatt ingatlanát tovább bővíteni nem tudó gazdag parasztság kultúrkincse lett itt a népviselet, amelynek legjellegzetesebb, legművészibb, legkifejezőbb változatait templomi és egyéb egyházi alkalmakkor hordták. A nevezett helységekben a 19. század végétől kezdve megtelepedő női szerzetesrendek, apácák által működtetett iskolák erősítették a parasztok vallásosságát, ami többek közt megnyilvánult a viseleti kifejező eszközök-kelme, szín, forma, díszítmények, önálló jelölő elemek és mindezek összekombinálásakelléktárának sokoldalú kiaknázásában, aminek a segítségével árnyaltan utaltak mind a vallásos egyéni élet folyamán, mind az egyházi év menetében sorra kerülő közösségi alkalmakra. Néprajzi gyűjtőútjaimon az alkalmak öltözékbeli jelölésének bőséges készletét tudtam föltárni az 1960as években Kapuvárott. Összehasonlító adalékokat gyűjtöttem Csornán és Szanyban is.-Kapuvári, több helyen is publikált ismereteimet tovább bővítette Lackovits Emőke évkönyvcikke, a csornaiakat Szalontay Judit megjelent dolgozatai, a szanyiakat Molnár Terézia kéziratos földolgozása. Nyugat-európai divattörténeti és népviseleti háttérismereteket főként Martha Bringemeier tanulmánykötetéből nyertem. A Máriakultusz öltözködésbeii vetületéhez a „Mariazell és Magyarország" című kiállítás katalógusa sok tanulsággal szolgált.

2 Az egyéni élet korszakainak és a vallásgyakorlathoz kapcsolódó egyszeri eseményeinek jelölése az ünnepi öltözéken A Rábaközben a keresztelőjére minden újszülöttet, a család vagyoni helyzetétől függetlenül, értékesebb kelméjű és különösen „cifra" ruhadarabokba öltöztettek. A római katolikus hit szerint a megkeresztelt egyén az első szentség által új emberré, az Egyház tagjává válik, megszabadul az áteredő bűntől, és ennek jeléül a templomban fehér ingecskét fektetnek a frissen megkeresztelt kicsinyekre. A „fehér ruha" már a 17. században keresztelési kellék volt a magyar szertartásrend, az esztergomi rituálé szerint. A római katolikus és a bizánci egyházban a hét szentség közül a keresztség színértéke a fehér, a tisztaság jelképe. Otthonról vitt kelléke lehet a szertartásnak a keresztelő takaró, amelynek szerepét a legtöbb falusi közösségben akármilyen ünnepélyesebb kendő, asszonyi fejkendő, fátyol betölthette. A takaró fehér volta viszonylag új igény, új divat jele. A papnak a keresztelés elején violaszínjár bent a sekrestyében, amely a kereszténységben a bűnbánat szimbóluma, ez esetben a mindenkivel veleszületett eredendő bűnre utal, amelytől a keresztség old föl. A pap aztán a szertartás során később kint a templomtérben a keresztkútnál fehér stólát ölt. Talán erre rímelt a kapuvári keresztanyák-többnyire fiatal lányok vagy fiatal asszonyok-fehér ruhája. Az egyházi irányítás fontossága az öltözködésben már akkor nyilvánvaló volt, amint az élet későbbi menetében is. Az elsőáldozásnak, az Oltáriszentség első vételének eseményét Kapuvárott a kisfiúk kabátja mellére tűzött „áldozási bokréta" mutatta, amelynek egyik változatát (1910 és 1930 között) mirtuszt utánzó viasz ágacskákból kötötték csokorba, másik formája (1920 és