Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Müller Róbert: Guzsalyok és orsógombok Pannóniában
44 Müller Robert tehát feltűzték rá a húst, és úgy sütötték meg. Ez már csak azért sem lehet igaz, mert a köpüs végű darabok kivételével, amelyekbe beleerősíthettek egy fanyelet, nem lehetett volna megfogni az átforrósodott vasat, ha meg kellett forgatni vagy ha elkészült az étel (VÁGÓBÓNA 1976: 182.). Közben Sági K. egyértelműen állást foglalt, hogy ezek a hegyes vaspálcák guzsalyok voltak (SÁGI 1973: 293.; SÁGI 1980: 103.). Őrá hivatkozva utóbb R. Gottschalk is guzsalynak tartotta őket, megjegyezve, hogy ilyen eszközöket csak Pannóniából és Spanyolországból ismer ( GOTTSCHALK 1996: 486.). Bóna I. érdeme, hogy egyértelműen cáfolt egy másik elméletet, amely ezekhez az eszközökhöz is kapcsolódott. Bár már Dombay megjegyezte, hogy Pannonián kívül sehonnan sem ismeri ezt az eszközt (DOMBAY 1957: 290.), mégis egyik bizonyítéka lett, hogy a 4. század közepe táján, II. Constantius uralkodása alatt a Rajna-vidékről egy germán népesség telepedett meg Pannóniában (BARKÓCZI 1954: 39. 162. j.; SÁGI 1954.; PEKÁRY 1955: 19.; DOMBAY 1957: 319.; SÁGI 1960: 188.; Sz. BURGER 1963: 133. stb.), sőt a Halimbán és a Balatonberényben előkerült példányokkal együtt talált Licinius érmék alapján feltételezték, hogy ez a vándorlás már 20 évvel korábban a 320-as években megkezdődhetett (Sz. BURGER 1963: 133.; Sz. BURGER 1968: 96.; SÁGI 1973: 292.). Sági még a Keszthely-dobogói temetőről írott monográfiájában is fenntartotta nézeteit (SÁGI 1981: 103.). Ervelésének buktatóira az orsógombok kapcsán még visszatérünk, itt csak utalunk arra, hogy elképzeléseinek tarthatatlanságára már Bierbrauer is rámutatott könyvkritikájában ( BIERBRAUER 1984: 801.). 2 5 Nem volt meggyőződve arról, hogy ezek a hegyes vastárgyak valóban guzsalyként szolgáltak, és hiányolta, hogy csak sírokból kerültek elő, és nem ismert ez a lelet településekről. Nos, már Sági utalt arra, hogy a fenékpusztai erőd területéről vagy tucatnyi darab ismert (SÁGÍ 1960: 232.) ezek közül most kilenc darabot mutatunk be az 7. képen. A magam ásatásán, az északi erődkapu melletti toronyban talált bronzműves műhely leletei között volt két hegyben végződő, 23.8 és 24.8 cm hosszú eszköz, amelyeket lyukasztóként határoztam meg ( MÜLLER 1978: 26. és 10. kép 18-19.). Az egyiken kalapácsnyomok láthatók, ez bizonyára tényleg lyukasztó volt, de a másik, a karcsúbb darab lehetett akár guzsaly is. A tokodi tábor területén is került elő ilyen eszköz (LÁNYI 1972: 83.). 2 6 És minden bizonnyal a múzeumok régi gyűjteményeiben is lapulnak még ilyen egyszerű, hegyesedő vastárgyak. 2 7 De a Pannónián kívüli területekről is számolhatunk vasguzsalyokkal, csak az ilyen formájú tárgyakat többnyire hegyes vésőnek (pl. PIETSCH 1983: 37-38.) 2 8 vagy lyukasztónak (pl. KOCH 1984: 133.) 29 tartották. A kézi guzsalyok, mint már említettük a római korban is többnyire fából vagy vastag nádpálcából készülhettek, de a most bemutatott vas példányok is valóságos, a mindennapi életben is használható darabok lehettek. Keresztmetszetűk többnyire kerek, de előfordult, hogy lekerekített négyszög volt, mint pl. a Mözs-kakasdombi darab (GAÁL 1979: 18. kép 1.). Általában erősen korrodáltak, ezért csak a jobb állapotúakon fordul elő, hogy a tő díszített, mint pl. a Keszthely-halászréti cella memoriae-nál talált darab, amelyen két körbefutó vonal között rácsminta látható, vagy a Keszthely-Vásártéren előkerült hat példány egyike, amelynek nyélrészét bordák díszítik (SÁGI 1960: Abb. 3. 16. és Abb. 15. 6.). A guzsalyok szára többnyire tömör, de előfordul, hogy üreges, mint pl. Keszthely-Halászrét 1. sír és Keszthely-Dobogó 5. sír (SÁGI 1960: 190. és 208.), vagy szinte köpüs kiképzésű, mint pl. a zengővárkonyi II. temető 12. és 14. sírjában talált darabok (DOMBAY 1957: 289.). Ezekbe nyilván egy fanyelet illesztettek, és ez lehetett akár olyan hosszú is, hogy az övükbe tűzve használták az asszonyok. Mindig csak az egyik végük hegyes, kivételt képez a balatonberényi 28.8 cm hosszú, mindkét végén hegyes darab, amit nem is guzsalynak, hanem orsószárnak határozott meg az ásató (SÁGI 1973: 290. és LXIX. T. 9.). 3 0 Véleményünk szerint tehát nem valószínű, hogy ez a darab orsószár volt, inkább guzsaly lehetett. Ebben az esetben azért lehet mindkét vége hegyes, mert az egyik a nyéltüske, és a fa hosszabbítás rögzítését nem köpüvel, hanem nyéltüskével oldották meg. Gyüjtésünk szerint Pannónia területén 28 temetőből ismerünk vasból készült kézi guzsalyt. (1. térkép és 1. lelőhely lista). 3 1 A tárgyak száma temetőnként változó, előfordul, hogy csak egy vagy két példány került elő, de a keszthelyi Vásártérről 6, a dobogói temetőből 12 (SÁGI 1981.), 3 2 a Bátaszék-kövesdpusztai temetőből 18, 3 3 a somogyszili temetőből pedig 25 sírból ismert (Sz. BURGER 1979.). 3 4 A sírok, amelyekből előkerülnek általában más mellékletet is tartalmaztak, de távolról sem voltak olyan gazdagok, mint a jelképes guzsalyt tartalmazó sírok. Pl. a Keszthely-dobogói temető 12 guzsalyos sirjából csak egyetlen-az 5. sírvolt téglasír. Ezért feltételezhetjük, hogy azok a nők, akiknek a sírjában vasguzsaly volt, nemcsak ismerték ezt az eszközt, hanem mindennapi életük során használták is azt. Nehéz pontosan meghatározni, hogy miért, milyen céllal, és miért csak ezen a területen kerültek sírba ezek az eszközök. Nem valószínű, hogy kizárólag a hegyes vas rontást elhárító szerepéért, hisz akkor több férfisírban is előfordulhattak volna. Az sem valószínű, hogy a 4. századi, nyilvánvalóan döntően már keresztény vallású köznép körében még olyan élénken élt volna a párkákkal kapcsolatos
