Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Kunics Zsuzsa: Gabona piacz-Főtér-Erzsébet királyné tér-A nagykanizsai Erzsébet tér kiépülése, története a dualizmus időszakában

Gabona piacz - Főtér-Erzsébet királyné tér 275 kereskedők ládáikkal, ölfával, sokszor szeméttel torlaszolják el az utcákat, s a főtéren átmenő állami utat. Sok gondot jelentett az utakon felhalmozódott sár, s a hónapokon keresztül a főutca mentén „halomban heverő" „sárdombok" is.

11

4 1872-ben a képviselőtestület határozott a keleti oldalon futó klinkerút bécsi utcai folytatásáról s a „gabonapiac és két mellékútja" következő évben történő kiépítéséről is. A főtéri munkálatok azonbanHencz Antal építész vezetésével-csak 1879-ben fejeződtek be. „A főtér városunk díszére valahára ki lett klinkerezve, igaz, hogy a szépítés, javítás és befásítás tekintetében az elöljáróságnak még sok tennivalója van, de reméljük, hogy ezen teendők néhány év alatt teljesíttetni fognak."-írta a Zalai Közlöny újságírója 1879 szeptemberében.

11

5 A tér déli oldalán átvonuló út állami kezelésben volt, ezért a városi tanács 1872-ben kérvényben kérte a közlekedési minisztériumot ennek burkolására. Hosszan elhúzódó tárgyalások után végül 1883-ban készült el a Fő út-Király utca klinkerezése.

116 Az utak burkolása, klinkertéglával történő kirakása az 1870-es évek legnagyobb szabású, a városiasodás szempontjából valóban döntö fontosságú vállalkozása volt. 1872-ben tárgyalásokat kezdtek az utcai világítás modernizálásáról is. Kanizsa utcáit 1821-ben világították ki először, mikor a Piactéren 34 kereskedő a saját költségén lámpákkal ellátott éjjeliőröket fogadott. Az 1839-ben megalakult Lámpa- Egyesület 35 állandó lámpát állított fel a fontosabb középületek és üzletek előtt. Az első néhány lámpást Tribel szombathelyi bádogos, majd a többit Jack Frigyes kanizsai iparos készítette. Az első olajszállító Strasser Lázár volt, ki egy lámpást a piactéren álló háza előtt saját költségén készíttetett el. 1840-ben ezen kívül még 4 lámpa világított a téren, ill. egy a tér sarkán, a Chinorany- ház előtt, s még két lámpát rendeltek a Zöldfa vendéglő elé. Az egyesület a „mutatkozó részvétlenség és számos városi lakosoknak kárhozatos fukarkodása" miatt 1850-ben végül megszűnt. 1868-tól vállalkozóra bízták az utcai világítást, ekkor 85 lámpa világított már.

11

7 1871-72-ben új világítási módról kezdett tárgyalásokat a városvezetés, több vállalkozó a gázvilágításra tett ajánlatot. A képviselőtestület 1872 áprilisában elvi döntést hozott a „gázvilágítás behozatala" mellett, a városi tanácsot megbízták, hogy az ügyet „behatólag" tanulmányozza, más városok tapasztalatait vizsgálja meg.

11

8 1876-ban légszesz világítási ajánlattal jelentkezett egy manchesteri cég, de döntés az új világítás bevezetéséről ekkor még nem született.

11

9 A tér külső képe fokozatosan megváltozott. Egyre nagyobb volt az igény az utcák tisztántartására is, 1874-ben e célra Badenben öntözőkocsit vásárolt a város. Öntöző kutakat állítottak fel: elsőként 1875-ben a vásártéren és a Magyar utcában. Az öntözőkocsik állomása a főtérre került. A szépítő törekvések jeleként fasorokat ültettek az új klinkerutak mellé. 1875-ben már a főteret is fasor szegélyezte, a piactéren 98 gesztenyefa csemete díszlett. Az utcai ültetvények ápolására városi kertészt fogadtak fel 1875-től.

12

0 Hetivásárok és nagyvásárok alkalmával az árusok és a vásárlók elözönlötték a teret s a teljes belvárost. Egy-egy vásárra több száz, az őszi hónapokban több ezer kocsi is érkezett. (10. kép) Az 1870-es években a nyüzsgő, zsúfolt piac is megváltozott. Tersánczky József orvos, városi képviselő a helyi lap hasábjain, majd a képviselőtestületi ülésen is a piackérdés rendezését sürgette. „Piaczunk szűk, a túltelepedés miatt rendetlen, a piaci szigorú rendőrszabály hiánya miatt piszkos, tehát egészség és életbiztonság elleni." —írta a Zala-Somogyi Közlönyben 1870-ben.

12

1 Belus József polgármestersége idején, 1872 júliusában, „miután a piac rendezése elodázhatlan szükséges", Tersánczky javaslatára végre megszületett a városi rendelet.

12

2 Az árusokat letiltották a járdákról, a kereskedőknek hetivásárok alkalmával csak a gyalogjárón kívül szabadott l-l áruládát elhelyezniük, délután 2 óra után tilos volt az árusítás. Pontosan szabályozták a különböző áruk vásárának helyét a belvárosban. A főtéren, eredeti helyén hagyták a gabonapiacot, a tér déli oldalán és a Fő úton a „Brunner-féle kávéháztól fölfelé" (Főtér 2.) üthették fel sátraikat a mézes bábosok, kefekötők, kötelesek, fésűsök és bádogosok. „ A zöldség piacz, úgy a baromfi-, marha-, birka-, borjú-, disznóhús és halárulók, úgy szintén a kenyér árulók a nagypiaczból kihasítandó 15 öl szélességű területen helyeztetnek el."-írta elő a rendelet 3. pontja. Ugyanezen a képviselőtestületi ülésen rendelték el Eperjesy Sándor képviselő (a Délzalai Takarékpénztár elnöke) indítványára a „kellő rend" és a könnyebb tájékozódás érdekében a házak „újbóli s utcánként újra kezdődő" számozását, egységes számtáblák elhelyezését a házakon.

12

3 (Az épületeket korábban folyamatosan sorszámozták, a keleti oldal házait pl. 796802, a déli oldalt 514-518. sorszámmal jelölték.) Belus József polgármester városrendezési intézkedései közé tartozott, hogy 1873-ban a terek, utcák az addigi köznapi elnevezéseik helyett új neveket kaptak. Az 1873. október 21-én kiadott városi rendelet szerint néhányat az ott álló középületről neveztek el, többségük azonban a magyar történelem kiemelkedő személyiségeiről nyerte elnevezését (mint pl. a Deák, Eötvös, Széchenyi tér, Zrínyi, Petőfi, Csengery, Kazinczy utca stb.). Az addig használatos régi elnevezés helyett a „gabona piacz és magyar utca előrésze" hivatalosan is a Főtér nevet kapta.

12

4 A ren-