Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Haász Gabriella: Történeti emlékhelyek felmérése Keszthely környékén
264 Haász Gabriella bennük emlékmű vagy kopjafa adja a helyszínt. Az ötvenéves jubileumra állították fel a régió két reprezentatív emlékművét, hasonló elrendezéssel és szimbolikával; Cserszegtomajon és Balatongyörökön. A Szent István-emlékhelyeknek-fa, bronz szobrokZalavár és Zalaapáti kivételével (bencés monostor) nincs direkt történelmi hátterük, de felállításuk mindig jubileumokon történt. Az első zalavári Szt. Istvánemlékoszlopot 1938-ban, az uralkodó halálának 900. évfordulóján avatták, a többi pedig 1999-2001-ből való. A 2000-es millenniumi ünnepségek (kihúzva 2001-ig) az utóbbi évek legnagyobb emlékmű-állítási mozgalmával jártak együtt, mely még a kis falvakat is érintette, és az egyik tipikus emlékműforma éppen Szent István alakja volt. A gyűjtések során 14 millenniumi és Szent István-emlékhelyet találtunk, felavatásuk többnyire augusztus 20-án történt, és az évenkénti megemlékezések azóta is ezeknél zajlanak. 1990-re a felszabadulási emlékmüvek, a néhány, kommunista ideológiai hátterű emlékjellel együtt, csaknem teljesen eltűntek a falvakból. A felirattáblát levették, majd az alapjául szolgáló, funkcióját vesztett építményt lebontották. Néhány ilyen emlékmű helyén, a folytonosság jegyében, valamely más történelmi esemény emlékhelye létesült (pl. 1848-as emlékkő, Kossuth-szobor). Ha nagyobb vagy nehezen mozdítható tárgyról volt szó (terméskő tömbök, a cserszegtomaji november 7-i emlékmű magas fala, lefektetett kőlapok a sármelléki hősi pilótáknak), akkor a helyükön maradtak tovább is, egy alaposabb tereprendezésig. Máig látható még 2-3 ilyen torzó, parkosított környezetbe rejtve. Karmacson a kivésett oldalú, vöröskő piramis, ötágú csillag és tábla nélkül, az 1848-as és a hangsúlyos világháborús emlékmüvek hátterébe veszik. Egyedül a türjei emlékmű maradt fenn máig, sértetlen felirattal és zászlótartóval együtt, áthelyezés nélkül (igaz, ez nem a falu központjában található). 2 Személyek emlékjelei. Az egyetemes vagy nemzeti történelem, kultúra, tudomány nagyjai, akik egy adott településhez kötődtek. Deák Ferenc lakóháza, szobra, emléktáblája, kútja (Kehida). Virág Benedek emléktáblája (Dióskál). Csány László szülőháza, emléktáblája, szobra (Zalacsány, Zalaszentgrót). Eötvös Károly dombonnűve (mint iskola névadója, Vonyarcvashegy). Cirill-Metód-emlékmű (Zalavár). II. szint 1. A faluban történt esemény felidézése, mely legfeljebb a régióban, megyében ismert: Építési, alapítási feliratok, emlékmüvek. 40 halász-emlékmű (Vonyarcvashegy). 1849-es megyegyűlés színhelye (Zalaapáti). Kőkereszt, 1849-ben ide elásott fegyverekkel (Sármellék). 1855-ös kolerajárvány emlékkeresztje (Kehida). Faluegyesülés emlékszobra (Cserszegtomaj). 2. Személyek, testületek emlékhelyei, melyek regionális, megyei szinten ismertek, vagy a közélet, kultúra, tudomány, adott szakma terén voltak nevezetesek, és kötődtek a településhez. Ezek egy része tábla, emlékkő, emlékfa, szobor, a települések közterületein. Másrészt síremlék, melyekből néhány már 1982-ben is ismert volt, a többit csak az újabb temetöbejárásokkor fedeztük fel. Soroltam ide országgyűlési képviselőket, megyei alispánokat, táblabírókat, szolgabírót. A tudomány képviselői közül pl. megemlíthető Szántó Imre és Iványi Béla történész, Domyay Béla és Vajkai Aurél muzeológus, a művészvilágból Simándy József, Kenessey Jenő zeneszerző, Szabó István író. A vonyarcvashegyi Balatoni halászok emlékparkját, egy fából készült, tematikus szoborkompozícióval, a Balatoni Halászati Rt. 100 éves jubileumára létesítették. III. szint 1. Helyi nevezetességű személyek, események emlékjelei és sírjai. Az adott közösség, önkonnányzat a fontos személyeknek külön emléktáblát, emlékfát, emlékkövet szentelhet. Az 1982-es gyűjtéskor még csak egy rezi partizán képviselte ezt a csoportot, később viszont plébánosok, körzeti orvosok, tanító, jegyző, bencés apát kaptak köztéri objektumot (tehát nem síremléket). Itt említendő meg a szűkebb régióban egyedülálló kivándorlási kereszt, Zalaszántón. A 19-20. század fordulóján Amerikába kivándoroltakat ugyan megőrizte a családok emlékezete és a dokumentumok is, ám a hazaküldött pénzből állított emlékkereszt tárgyiasította ezt a csoportot, egyben a történelmi jelenséget is. A keresztre felvésett adományozói névsor a külső szemlélő: az odalátogató és a kutató számára kiemeli az egykori közösségtől elszakadtakat. A sírfeliratokból kaptunk képet arról, hogy a faluközösség, vagy szűkebben egy-egy család milyen rangot, foglalkozást tart kiemelendönek. Közülük néhány ilyen sír ismert volt korábban is, de most rendszeresen figyeltük és számbavettük őket. Felkerültek a listára jelöletlenek is, ilyenkor a falubeliek adták meg szóban a kiegészítést. Az 1848-as veterán honvédek kiemelten kezelt, általában jól karbantartott síremlékeiből nem találtunk újabbakat 1982-höz képest. Szinte minden településen megvoltak a plébánosok és a tanítók sírjai. A többi
