Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
P. Barna Judit: A Sopot kultúra házai és települése Sormás-Mántai dűlő lelőhelyen
18 P. Barna Judit hely ÉNy-i sarkához közel fekvő gödör nem tartozik a házhelyhez, mivel a DVK leleteit tartalmazta. H = min. 9,88 m; Sz = 4,44 m (3. kép 7). A településszerkezet áttekintése Sormás-Mántai dűlő lelőhelyen a harmincnál is több, valószínűsíthető házalapból, ill. házhelyből több házsor rajzolódik ki. A házhelyek, házalapok gyakran nem egyértelműek, aminek nem csak a más korszakok (DVK, kelta) házaival való szuperpozíció az oka, hanem az is, hogy magának a Sopot-telepnek szintén több fázisa volt, az egyes fázisok azonban nem különíthetők el egymástól. A lelőhely egy É-D-i kiterjedésű domb DNy-i és D-i lejtőjén fekszik, Ny-on egészen a lelőhelyet határoló Mántai-patak völgyéig ereszkedően. Tengerszint feletti magasság: 184,5 m. Jellegzetes sík, egyrétegű telep, a terjeszkedésre K felé szinte korlátlanul rendelkezésre álló szabad területnek köszönhetően a házak ritkásan állnak egymás mellett, nem olyan sűrűn, mint ahogyan azt pl. a kultúra névadó telijén megfigyelték (KRZNARIC-SKRIVANKOBALEN 2006: 60.). Ugyanakkor itt is jól látszik, hogy a telep Ny-i részén, ahol a Mántai-patak természetes határt alkot,jóval sűrűbben helyezkednek el a házak és többször szuperpozíció is kialakult köztük. Az egymásra ásott objektumok közt feltehetőleg voltak még házhelyek, melyek nem rekonstruálhatók. A telep hosszabb élettartamával lehet számolni: erre utal, hogy pl. a leégett házak omladékát gondosan és nyom nélkül eltávolították, ami jelzi, hogy az élet tovább folyt a telepen, továbbá ugyanezt bizonyítják az egymással szuperpozícióban lévő Sopot-objektumok is (pl. a 3. sz. házat keresztülvágó árok). A házak nem mind egy időben léteztek. A település magja idővel többször elmozdulhatott; valószínűleg Ny-ról, a patakvölgy felől K-re, a lankás domboldalon felfelé. A rekonstruált épületek mindegyike lakóépület, melyek közt hierarchikus különbség nem mutatkozott. Kivételt képezhetnek esetleg a Il/d variánsba tartozó, 3x3 cölöpsorból álló, kis méretű házhelyek, melyek mind az árkon kívül, a kaputól D-re helyezkednek el. Térbeli elkülönülésük oka kronológiai és/vagy funkcionális lehet. Feltűnő a legzártabban körülárkolt (9, 10, 11. és 19. sz.) házak egymáshoz való közelsége; a telep K-i felén, egymástól nagyjából egyforma távolságra helyezkednek el, s az általuk közrefogott terület üres. Mindebből arra következtethetünk, hogy ezeket a házakat a telepnek egy korábban lakatlan területén, egy időben vagy megközelítőleg egy időben építették. Ugyancsak kiválik a többi közül a telep K-i szélén három, a IV/a variánsba sorolt (24, 25, 26. sz.) házhely. E variáns egy további példája (36. sz. házhely) a telep Ny-i széléhez közel, az árkon kívül található. A házhelyek periférikus helyzetéből ítélve ezek már az árok használati idejénél későbbi települési fázishoz tartozhattak. Az árok (44. objektum) ovális alaprajzúnak rekonstruálható, amely egyértelműen a Sopot-települést övezte (1. kép 1.). V- metszetű (6. kép 1), Ny-i részét egy kapu (földhíd) szakítja meg. Az árok sosem volt teljes, a lelőhely K-i részén nem folytatódott. A telepet kerítette, de nem valószínű, hogy gyakorlati értelemben vett védelmi funkciót látott volna el, hiszen pont a természetesen védett, patak felőli oldalt kerítette, a másik oldal teljesen nyitva maradt. Kialakítása feltehetőleg félbe maradt, a telep tehát sosem volt erődítés-szerűen körülárkolva. Az árok méretei (Sz = 2-3 m; M= 1,0-1,2 m) sem utalnak védelmi funkcióra. Ez az árok, noha több szempontból is (köríves alaprajz, földhíd, V-metszet) egyezést mutat a lengyeli körárkok szerkezetével, nem tekinthető szorosan vett értelemben körároknak, más néven rondellának. Leginkább a településhez való viszonya különbözteti meg a lengyeli körárkoktól. A kapu Ny felé tájolt, a pontos iránytól való eltérés: 13°. Ez feltűnően megközelíti a Sormás-Török-foldek II. körárkának 8. kapujánál mért 15°-os értéket. A II. körároknak-noha a lengyeli kultúrába datálódik-, volt a Sopot kultúra idején létesített előzménye. A két árokrendszer Ny-i kapujának közel azonos tájolása talán közös hagyományra nyúlik vissza. A Törökföldeken részben feltárt I. és II. körárkok kapuinak csillagászati vizsgálata azt az eredményt hozta, hogy a körárkok létesítésében, a kapuk tájolásában közös alapelvek érvényesültek, melyek kialakításánál figyelembe vették a Nap mozgását ( PÁSZTOR-P. BARNAROSLUND 2008.). A Mántai dűlői adat azt sugallja, hogy ezen alapelvek egy része talán már a Sopot kultúrában is ismert lehetett, anélkül, hogy a kanonizált körárok-forma megjelent volna. Az árok esetleges szakrális jellegére utalhat egy építési áldozat, mely a kapu közvetlen közelében került elö: az árok alján, egy 1,5 éves sertés állkapcsa, ill. egy szarvasmarha koponya feküdt, törött szarvcsappal (LICHTECHSTEIN-TUGYA 2007.). A leletek elökerülési körülménye, vagyis az a tény, hogy pontosan az árok legaljára fektetve, további állatcsontleletek nélkül kerültek elő, megengedi a feltételezést, hogy nem szokványos konyhai hulladékként kerültek az árokba, hanem építési áldozatnak szánt trófeaként (6. kép 2). A már említett bicskei házban feltárt építési áldozat 2 db egymásra helyezett, majdnem teljes szarvasmarha koponyát tartalmazott. 7 A lengyeli kultúra körárkaiban szintén gyakran találunk nagy kérődzők (bika, bölény, őstulok) koponya-, szarv- és állkapocs leleteit, pl.: Ficbritz 1. lelőhelyen ( PUCHER 2005.).
