Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

S. Lackovits Emőke: Keresztelő Szent János a bakonyi és a Balaton-felvidéki néphagyományban

182 S. Lackovits Emőke és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia." (Ján. 1;32 és 34.) O volt az, aki elsőként nevezte Krisztust Agnus Dei-nek: „...amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! veszi el a világ bűneit." (Ján. 1;29.) Valamennyi evangélium hírt ad róla, a pap Zakariásnak és Erzsébetnek fiáról, akit Izajás próféta is megjövendölt. Máté Evangéliumának 3. része, valamint a 11 ; 1 -19, Márk Evangéliuma 1 ;211., Lukács Evangéliuma l;5-25 és 39-66., 3;l-22., 7; 18-35., János Evangéliuma l;6-36 és 3;22-36.versei egyaránt foglalkoznak személyével és tevékenységével. O rendeltetett arra, hogy az Úr útját előkészítse. „Föllépett egy ember, az Isten küldte s János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról." (Ján. l;6-8.) A próféták közül ő volt az egyetlen, Aki rámutathatott az Isten Bárányára, Majd megkeresztelte keresztségünk Szerzőjét És vére ontásával tanúskodhatott róla. ..." (Keresztelő János prefációja)

9 Ünnepén valójában lezáródik az üdvtörténet egyik ünnepi ciklusa és kezdetét veszi a másiknak előkészítése. A Szent Iván napjáig növekvő fény csökkenővé lesz. A keresztény naptári esztendőnek két Jánosa, az apostol és evangélista Szent János, továbbá Keresztelő Szent János az esztendő napfordulóinak közelében találhatók, mintha mindketten vigyáznának, őrködnének a szent időben. Nevük összecseng az ókori Rómának az év kapuit őrző Janus nevével-állítja róluk Jankovics Marcell.

1

0 Ugyanakkor az ünnep ideje az antik római Vestaünnep közelében található. Vesta istennőnek, a tűz, a házi tűzhely, a családi boldogság védelmezőjének ünnepe-a vestalia vagy vestaliák-június 9-től egy héten át tartott, amikor tisztes asszonyok, családanyák mezítláb zarándokoltak el templomához, ételáldozatot vittek oltárához áldásért és békességért könyörögve hozzá.

1

1 A nap egyfajta tüzünnep is volt, vele valószínűleg a nyári napfordulót ünnepelhették.

12 Nyilvánvalóan ez az antik hagyomány, ahogy más keresztény ünnepek esetében is, beleolvadt Szent Iván ünnepébe. Talán az sem véletlen, hogy június hónapot Szent Iván havának nevezték, ami feltételezi, hogy ünnepe nem korlátozódott egyetlen napra vagy estére, hanem hosszabb ideig tarthatott. Dömötör Tekla szerint a ciklikus ünnepsorozatok közé tartozott.

13 Mindezek ismeretében nem lehet meglepő, hogy a keresztény naptár szerint az Űrnapját követő, ünnepekben és ünnepi szokásokban szegényes időszakban Keresztelő Szent János napja kitüntetett szerepet kapott és ez a hozzá kapcsolódó szokásokban ugyancsak megfigyelhető. A jelenlegi Római Katolikus Veszprémi Egyházmegyében öt falu templomának (Bakonyoszlop, Bakonyszentiván, Pápasalamon, Gógánfa, Balatonederics) és egy szőlőhegyi kápolnának (Ábrahámhegy) a patrónusa.

1

4 Vidékünkön a paraszti vallásos ábrázolásokban Keresztelő Szent János alakja úgy jelenik meg, hogy a Jordánban áll és kezében kagylót tartva önti a keresztségre szolgáló vizet, megkeresztelve az Úr Jézust. A másik ábrázolás típuson gyermekként egy bárányt ölel át, amely az Agnus Dei jelképe. Sok esetben keresztes bot is látható a kezében, rajta szalag, azon pedig a felirat: „Ecce Agnus Dei". Ritkábban lehet találkozni a harmadik típussal, de előfordul, hogy a gyennek Keresztelő Szent Jánost az Istengyermekkel és a Szüzanyával ábrázolják, amint egy kisbáránnyal játszanak.

1

5 Keresztelő Szent János napjának a néphagyományban, jelesen a népszokásokban való jelentőségét mindezeken túl vidékünkön is a nyári napfordulóval, a nap-éj egyenlőséggel való közeli egybeesése adta meg. Ismert, hogy mind a magyar, mind az európai szokáskincsben az évnegyed kezdethez gonoszűző, termékenységvarázsló mágikus tevékenységben gazdag szokáscselekmények kapcsolódnak. Ez megtalálható a kereszténység felvételét megelőző szokáskincsben, amely krisztianizálódva élt azután tovább, de megtalálhatók ehhez hasonló rítusok az Európán kívüli népek hagyományvilágában is. Ezen a napon mind a magyar, jelesen a Közép-dunántúli, ezen belül pedig a bakonyi és a Balaton-felvidéki, mind pedig az európai szokásrendben megkülönböztetett szerepet kapott a tűz, a virág és a gyümölcs. Utóbbiak közül különösen kiemelkedik fontosságával az alma. Az ünnep középpontjában azonban a tűz állott. A Marcal-menti falucsoport szélén helyet foglaló Kiscsőszön még a 20. század elején is tüzet raktak a falu végén, amit a lányok átugráltak, hogy egészségesek legyenek. A bakonyi Ugodon kb. ugyanezekben az esztendőkben a legények a faluban összegyűjtöttek minden elégethető tárgyat, amelyekből a falu végén tüzet raktak, amit azután körbe táncoltak, miközben a még kimaradt, de tűzre való tárgyakat folyamatosan beledobolták. Azt tartották, hogy ezzel a tűzzel megégetik az ártó, gonosz erőket és vele a közösséget minden rossztól megszabadítják. Sajnos, az 1980-as években a szokásra részleteiben már a legöregebbek sem emlékeztek. A Pápa melletti Nyárádon Szent Ivánkor a gyöp szélén, vagyis a falu végén legények gyújtották meg a tüzet, amit Szent Iványi tűznek mondtak. Ezt azután legények és lányok vették körül énekelve, majd a végén átugrálták. Mielőtt azonban erre a záró mozzanatra sort kerítettek, különféle játékokat is játszottak a tűz körül, azonban ezekre és menetükre szintén nem