Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Kriza Ildikó: A fekete holló - A Hunyadi ballada-kör Arany János költészetében
A fekete holló 179 a hódítását igazolják a jelképeket vivők. Erényeit nem a külsőség, hanem az eszesség, kegyesség mutatják, gazdagságának bizonyságául pedig az „arany pénzt jobbra-balra hányja". Mátyás mellett lovagol Korvin János, kinek születése nem ismert egyebet csak a szeretet törvényét. Sem a választott téma, sem az alexandrinusok nem illeszkednek a Hunyadi-balladakör többi darabjához, viszont jól mutatják, hogy Mátyás e tettével kapcsolatban nincs balladai mondandója Aranynak. így érthető, miért írta: „Ha Mátyást akarjuk dicsőitni: édeskés dal" (lesz), „amelyben van némi taps-arató frázis". Mátyás rabságáról, a királlyá választásról, aztán a királyi udvar embereiről, Vitéz János árulásáról, Cezinge (Csezmicei János) hűtlenségéről, Podjebrád ármánykodásáról mind-mind akart írni. Csatái közül kiemelte a moldvai ütközetet, az egyetlent, ahol megsebesült a legyőzhetetlennek mondott hadvezér. De ez a gazdag terv sosem valósult meg. Nagykőrösi irodalomtanárként az irodalomtörténet felvázolásakor tudatosította a téma időszerűségét, szükségességét. Időrendben haladva a magyar történelem és irodalom összefonódását látva megállapította: ha „Mátyás fénykorában polgári élete legdicsőbb szakát élte is: a sok háborúskodás miatt nem fordithata kellő figyelmet a béke müveire, az iparra, a kereskedésre és a szellemi dolgokra." 2 6 Sem előtte, sem Mátyás halála után nem volt erre lehetőség. De mégis a Hunyadiak kora tele volt példamutató eseményekkel, amelyet egykorú források és saját korának jeles tudósai által készített munkák továbbvittek „A Hunyadiak korának fényes hadi tettei számos történeti ének tárgyául szolgáltak:-írta Arany-nagyon hihető. De föl is jegyezte Galeotti nevű író, hogy Mátyás király asztala felett efféle énekek napirenden voltak. Magyarországon-úgymond-zenészek és hegedősök vannak, kik a bajnokok tettét hazai nyelven lakoma felett, hegedűszó mellett éneklik. Szerelmi dalok ritkán énekeltetnek, hanem többnyire a török elleni viselt dolgok adatnak ékesen elő, Oculi metis vidi regem (Mathiam) aure cannini maxima attentione prebentem. Azaz szemeimmel látom-írja-hogy Mátyás király legnagyobb figyelemmel hallgatta a dalokat." Tehát a történeti népköltészet a királyi asztalnál is otthonos volt, de ezenkívül regényes tartalmú énekek is divatoztak. Különösen fel van jegyezve, hogy Mátyás az atyja asztalánál gyermekkorában mily nagy figyelemmel hallgatta az Óriás Lotántról való éneket: úgy, hogy magáról megfeledkezve, midőn valamely hazai esemény leírása fordult elő, kézzellábbal úgy tett, mintha viaskodnék (Galeotti)." 2 7 Mátyás iránti elkötelezettsége nem új keletű, hiszen Arany az 1840-es évek közepén, a Toldi megírása előtt fontolgatja a Mátyás királyról szóló eposz, hősi költemény írását. Akkor, Petőfi intelmére elfordult a témától, mert a királyellenesség gondolatkörében Petőfi eltávolította tőle, mondván, bármilyen jó király lett légyen Mátyás, mégiscsak király volt, s nekünk a népet kell dicsőíteni, mert ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék. 1846-ban a Toldi született meg, róla sem úgy emlékezett meg, mintha Mátyás katonája lett volna, pedig a szájhagyomány ezt akkor így tudta. 28 Aztán egy évtizeddel később újra Mátyáshoz fordul figyelme. A népmondákon kívül Fessier Ignác népszerű Mátyás-könyve, Teleki József tanulmánya Bonfini újra kiadott krónikája és más források megalapozták elkötelezettségét. Ezt növelte Galeotto azon megjegyzése is, miszerint Mátyás udvarában ugyanazt a magyar beszédet használták, mint amit a parasztok, katonák használtak. Az egy nép, egy nyelv gondolat a nemzetállam kialakulása idején Arany számára is alapvető eszme volt, a közérthetőséget mindennél fontosabbnak tartotta. Erről így írt: Az olasz Galeotti egy helye világosít. „Vannak- úgymond-zenészek és hegedősök, kik a vitézek tetteit honi nyelven és asztalnál lant mellett éneklik. Mindig valamely jeles tett énekeltetik, nem is hiányzik az anyag" ... „Mert a magyarok, akár nemesek, akár parasztok majdnem ugyanazon szavakkal élnek s minden különbség nélkül szólanak: ugyanazon kiejtés, ugyanazon szavak, ugyanazon hangsúly mindenütt" ... „Innen van, hogy a magyar nyelven szerzett ének parasztnak és polgárnak, közép- s alrendűnek egyformán érthető." 2 9 Töredékként maradt fenn a Hunyadi-ciklus, 30 miként sok más tervét sem tudta Arany teljességre vinni, de a legszebb balladák ide tartoznak. Megtanított a történelem-láttatásra. Arany balladaköltészetében a történeti balladák egy nagy egységet jelentenek, jelentőségük a gondolatformáló, nemzettudatformáló képességükben van. A történeti balladák éppen akkor keletkeztek, amikor a nyugat európai költészetben is ez a szemlélet és műfaj élt, és ebben a tekintetben is méltó társa a Goethe utáni balladaköltészetnek, de hatásában felülmúlja azét. A magyar történelem ismeretében tudjuk, hogy az önkényuralom éveiben írt történeti tematikájú balladák a nemzeti múlt egyes eseményeinek megismerésében szerepet kaptak. A reformkorban a költészet emberközelivé tette a nehéz és dicsőséges múlt pillanatait, felnagyította azokat, és tanulságként a jövő nemzedéke elé tárta, ehhez tért vissza Arany a balladáiban. Az ígéretes kezdet célkitűzéseként jelent meg a Hunyadi-balladakör elkészítése. A mélyponton lévő társadalom elé egy dicsőséges, de csöppet sem problémamentes kort akart állítani. A Hunyadi-ciklusból a költő műveinek sajtó alá rendezésekor mindössze három balladát tartott érdemesnek megemlíteni,
