Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Kriza Ildikó: A fekete holló - A Hunyadi ballada-kör Arany János költészetében
176 Kriza Ildikó gás általános emberi érzésén túl, a ballada mindenkit érintő felelősségteljes gondolatot fogalmaz meg. A költő feltételezi, hogy közismert az ifjú Mátyás tragédiája, aki az apai tilalom ellenére bátyjával együtt megjelent Budán a király hívó szavára. Ott testvérének fejét vették, őt meg rabságba vitték. Hogyne aggódna az édesanya, ha férje elvesztése után, második fia élete az egyetlen remény. De a költő bíztat: „Gyermekem! / Ne mozdulj / Prága városából; / Kiveszlek, / Kiváltlak / A nehéz rabságból." Az utókor, és így mi, olvasók, hallgatók is tudjuk, mi történt, éppen ezért együttérzést, közös aggódást vált ki a ballada a hallgatókból. Ez a rokonszenv lehetett az alapja annak, hogy Arany János szövegét még életében megzenésítették. Háromféle változatról szólnak a hírek. Népszerűségét bizonnyal a szabadságharcosok iránti aggódás erősítette, és azok éltették, akik hittek abban, hogy „visszajő a rab". Egy évszázaddal később Sebő Ferenc 1987-ben Csorba Jánostól hallotta Széken, és feljegyezte a közismert lassú táncdallamra énekelt, népivé vált Arany-balladát. Később több népdalénekes továbbhagyományozta, és a felvételekről ma is hallható ez az alkotás. A folklorizálódott szöveg tanúsítja, hogy Csorba János, az énekes ismerte az eredetit, itt-ott kissé megkurtította, és ha a szótagok nem illeszkedtek a dallamhoz, bátran kiigazította, míg végül az egész történetet előadta. A Mátyás anyja ballada esetében nincs szükség a történeti tények részletezésére, hiszen közismertek az események. A zsarnokság éveiben, a nehéz időben kell a remény, a bizakodás egy lehetséges kibontakozáshoz. Ehhez ad példát a költő. Szükség van egy igazi hősre és békességet ígérő uralkodóba vetett hitre. Ez a gondolatkör sejlik a teljessé nem vált Hunyadi-balladaciklus darabjaiból. A zsarnokság különös lélekrajzát mutatja be V. László félelmén keresztül 1853ban. Hirdeti, nem lehet örökké zsarnokságban élni, és nem lehet biztonságban soha egy zsarnok. A kibontakozás lehetősége ott van a női kezekben, és a zsarnoktól távol élő, a messzeségben tevékenykedő anyai szeretet megoldást hozhat. Bár az anyai szeretet áll a Mátyás anyja ballada középpontjában, de ez párosul a nemzetféltéssel. A nagy cél, a szabadulás vágya, a megszabadítás lehetősége is benne foglaltatik. A zsarnokságellenes üzenet, a bűn és bűnhődés feloldhatatlan élménye mindkét ballada fő gondolata, ami az önkényuralom éveiben a fájdalom kifejezésének eszköze lehetett. Feszült optimizmust sugall a Mátyás anyja, amelynek szerkezete egyszerű, inkább elégia, mint ballada, és így lényegesen eltér a korábban született balladától, a királyhalált és új királyt hirdető V. Lászlótól. Nem kell híres vagy bonyolult történet -hirdeti Arany-, a mindennapok valósága adja a témát. így van ez a Mátyás anyja esetében is. Az alkotás nehézségről többször tesz említést Arany. Addig hallgat, amíg meg nem érik benne a feszítő kérdésekre a megfelelő válasz. „Ha írod a verset, nem öntőd azt, / Össze nem áll, hiába fúrsz, faragsz". 2 4 Valóban nem „ömlöttek" a balladák és hiányoljuk, hogy a Hunyadi-ciklus nem teljesedett ki. Az igen gazdag szakirodalom sohasem állította megfelelő mértékben az érdeklődés előterébe a Hunyadi-ciklust. „Rögtönzött" versekről szólnak a szakemberek, de én ezt kétlem. A balladák mindegyike hosszú érlelődés után született. Nagy versek, bonyolult témák megírása hosszas lelki felkészülést igényelt. Az alkotáshoz belső felkészültség kell, mint ahogy Vörösmarty halálával kapcsolatban maga is vallja. Igaz, nagy megrendüléssel fogadja a szomorú hírt, de illő költeményt mégsem írt. „Engem V. halála nagyon meghatott, de azért nem állok elő verssel, bár a közönség közül némelyek hihetően várnák. A fájdalom nem mondható ki egészen a mostani körülmények között, félig kimondva mitsem ér. Hallgassunk: nagyobb a fájdalom, mintsem cifra szavakba önthetnők." 2 5 A kialakult elképzelés, az elvárás nem elég az alkotás létrejöttéhez. Mátyás király, akiről prózájában több szót ejt, mint a Hunyadi-balladakörben, csupán a Mátyás dalünnepe című eposzi kísérletben jelenik meg 1855-ben. A 12 stanza 8 soros alexandrinusokban verselése miatt érdemel különös figyelmet. Arany így méltatta: „Az a néhány stanza, mely Mátyás bevonulását ecseteli bizonyos látványosság által gerjesztve, egy nagy király udvarában játszó sajátságos béke-eposz lett volna. Csak a tervezések nyomták háttérbe; itt leginkább a stanzák alakja végett áll." Valóban nem tartozik az ismert Arany-költemények közé, pedig verselése, szóalkotása, változatos rímei miatt külön figyelmet érdemelne. A 12 strófa 12 különböző szempont szerint dicsőíti a királyt. A dalnokok, a dal fejedelmei összegyűltek Visegrádon dicsérni az uralkodót, hogy zengjék győzelmes csatáit, próbálják megállítani az idő könyörtelen elmúlását. A vers lényegében Mátyás király életének legfényesebb eseményét, a bécsi bevonulást énekli meg, amikor „száz harang némult el az ágyudörgésbe, ... síp, dob, tárogató zenge s diadal dagasztá a kürtök szavát." Kilenc stanza szól a bevonulás látványosságairól. Az ünneplő tömeg a társadalom minden rétegét képviseli, a katonák és szüzek, bécsi polgárok és külhoniak mind ott vannak. A vitézek után pompázik a királyné: jön „a királyné vert arany hintóban országot ér, ami rajta ragyogó van." A pompát ellensúlyozza a király, aki egyszerű köntösben lovagol, de az ország címere jelzi érdemeit, és
