Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Kriza Ildikó: A fekete holló - A Hunyadi ballada-kör Arany János költészetében

172 Kriza Ildikó nemzeti balladáknak egy kis részét, a Hunyadi-balladaköri szeretném előtérbe állítani. Az epikus Arany, a lírikus Arany, az értekező Arany többféleképpen tett hitet az emberi értékek mellett, és vallott a történelem példaértékű erejéről. Az emlékezet felélesztése az elhivatottak feladata.

1 Célul tűzte a nemzet tájékoztatását, sorsának igaz megismertetését a maga ellentmondásosságában, művészien, a magyar költészet értékeinek felhasználásával, a magyar ritmusban, a magyar versidom vállalásával.

2 E célkitűzésnek módjait, formáit keresve írja, hogy a nehéz helyzetben a történelem eseményei adhatnak vigaszt a jelen gondjainak elviseléséhez, hitet a jövőhöz. Úgy vélte, hogy a naiv eposz lett volna erre alkalmas, de az eltűnt. így más utakat keresett. Arany szerint a műköltő által írt népeposz valami képtelen természetellenes, önellentmondásos monstrum lenne. Ezért kereste azt a formát, amellyel a történelemről leginkább méltó szólni. „A társadalom által gerjesztett legtermészetesebb hang ódai, vagy ha tetszik elégiából felemelkedő ódai volna, s mit kapunk? Dalt, örökké minden viszonyban dalt, tömve a szokott csillaghullással, bárányfelhővel, s mit én tudom, mivel. Ha Mátyást akarjuk dicsőítni, édeskés dal, ha Hunyadit zengjük ismét dal, melyben lehet, hogy van némi tapsarató frázis, de az óda szigorú fönnsége az merőben hiányzik. Tehát-és ide akartam érni-(írj a Arany) a lyrában nincs meg az érzelmek és előadás azon különfélesége melyet a lyrai nem megenged, hanem az összes lyrával jól rosszúl az egy dal formái vannak megkövesedve."

3 Meggyőződése, hogy a történelem nagy és válságos pillanatai egyaránt méltók arra, hogy abból a jelenben erőt meríthessenek. A példaadás a jelent erősíti a jövő érdekében. A téma adott, az igény sürgető, feszítő, de a formát keresi: óda, elégia, eposz, dal, elbeszélés, mind-mind felvetődik, sőt próbálkozik is majd mindegyikkel, amíg végül megtalálja a balladát. A nagykőrösi években született balladák láttán úgy gondolnánk, egy teoretikus állásfoglalás hozta közelebb a műfajhoz. Ekkor fordított néhány skót balladát, és ma úgy tűnik, hogy a formai elemek tudatosítása befolyásolta a műalkotási módot. Kétségtelen, hogy Arany feltűnő tartózkodással szól a balladáról esztétikájában, pedig a dán és skót balladák stílusát ismerve bizonyára voltak meglátásai és következtetései. Mégis, amit leír, az jobbára a románc műfajtól való elválasztással függ össze. Az Aranyballadák elméletének megismerését csupán az egyes művekhez fűzött megjegyzései segíthetik. A sajátos belső strukturális törvényeket summáz másokat bírálva: „Nem olcsó hatásvadászat az ilyen, mikor ti. az egymás mellett történő s mintegy versenyt futó eseményekről lerántjuk a leplet, hogy a néző tisztán lássa: a remény s kétely között hányódjék, melyik lesz a győztes."

4 Ez különösen elmondható a Hunyadi-balladakör kapcsán. A nemzeti tematikájú balladák mindegyike a szájhagyományhoz közel álló témát elevenít fel, és mindezt úgy, hogy a csupasz történés új megvilágítás révén, korának emberéhez szóljon, a hősök példaképekké váljanak, a tragédiák a jövőben elkerülhetők legyenek, vagy legalább gondolkodásra késztessenek. A tudatosan alkotó költő az egész nemzethez kívánt szólni, tudva, hogy az önkény éveiben még a magyar kultúra folytonosságát is kétségbe vonták. A történelmi múlt iránti megbecsüléssel tartotta ébren az emlékezetet, és mindezt úgy, hogy minél közelebb legyen a természetes beszédhez és a magyar ritmushoz, stílushoz. O maga írta: „Természete a balladának (s annál inkább, mennél népiesb), hogy nem a tényeket, hanem a tények hatását az érzelemvilágra, nem a szomorú történetet, hanem annak tragikumát fejezi ki, minél erősebben. Magukból a tényekből s járulékaikból, mint idő, hely, környület, csupán annyit visz fel, amennyi múlhatatlanúl szükséges, csupán annyi a testből amennyi a lélek feltüntetésére okvetlenül megkívántatik... e szükségletre nézve nagy a különbség oly ballada közt, mely eredetileg csak egy falu határára szól, s olyan közt, mely szélesebb, mégpedig már olvasó körre számít. A falu apraja nagyja ismeri az eseményt, melynek alkalmából egy uj ballada terem, neki nem kell történet csak egy-egy szó, hogy kövesse érzelmek fordulatait."

5 Nem a cselekmény a lényeges, hanem az előadás - mondja másutt. A balladában ugyanaz a végzetszerűség uralkodik, mint az eposzban, míg a románc hőse önállóan cselekszik. Balladában a lelkiállapot rajza „fönséges" kell legyen, vagyis nagyszerű, titokzatos és ünnepélyes. Arany tudatosan fordul a népballadákhoz. Petőfinek írja: „nem megy nekem a líra, az ömlengések kora elmúlt tőlem ... Fejér László-forma balladákban kellene próbát tennem."

6 Amikor népiességgel vádolják, élesen válaszol: „Én paraszt esztétikámmal a szépet, sem a népiest mívelem sem a nem-népiest nem kötöm kizárólag. Hogy inkább népiest mívelem: oka hajlam, ismerése saját erőmnek, s talán némi princípium is, mert azt hiszem, hogy amely népnek nem volt, nincsen gazdag népköltészete; annak nem lesz önálló nemzeti költészete."

7 A nagykőrösi évek tekinthetők az igazi balladatermő időnek. Ebben a sok gonddal terhelt időszakban valóban aránylag több ballada született. De-tudjuknem új keletű a balladához fordulása, hiszen már korábban, 1848-ban, próbálkozott ezzel a műfajjal. Nagykörösön azonban a dán, skót balladák mívességét akarta minél jobban, belülről megismerni. Valóban rátalált arra a műfajra, amely gondolatainak akkor 1854-55-ben a legméltóbb kerete lett. Ezt az össz-