Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Kardos Ferenc: A Kis-Balaton a nép emlékezetében - A láp világának népköltészetéből

A Kis-balaton a nép emlékezetében 163 hagyni a bátorsága, mert a rosszellemek barlangjának hitte. Sorban állította meg a járókelőket... Találgatni kezdték, vajon Istentől valók e az üregek? Végül kisütötte valaki, ez nem lehet más, mint a föld alatti pince, ami tele van kinccsel. Már-már akadtak vállalkozók is, akik fogadkoztak, hogy bemennek és kikutatják a pince belsejét. A félősebbek pedig riasztották őket, hogy vigyázzanak, ott ne hagyják fogukat, mert azt a kincset szellemek őrzik és aki hozzá nyúl, annak vége " A történet hosszú befejezése szerint az emberek álmodozásának az útkopró főnöke vetett véget, szétoszlatva a tömeget, de a nép ajkán „...nem sziint meg a suttogás. Különösen megerősödött a néphit, amikor az utána épülő kő úton az átszelő hidat is e helyen építették, amit ma Kolon-hídnak neveznek." A települések emlékezetében nemcsak nagy történelmi eseményhez, hanem a település mindennapjaihoz kötődő emlékek is élénken élnek. Ezek többsége elsősorban súlyos, hosszabb ideig élő tragikus eseményekhez kapcsolódik (tűzvész, gyilkosság, öngyilkosság). Erre példa a zalaszabari hamuházi-híd, melyet a régi leégett malom faanyagából emeltek. Nagyradán a Huzd-gödör kapcsán egy Huszt nevű ember meggyilkolására, a Vendel-kút esetében egy Vendel nevü ember halálára (talán öngyilkosság volt) emlékeznek.

3

6 A szomszédos Galambokon a Vandérlics (vagy Vendelics)-fenyvesrö\ emlékeznek úgy, hogy itt akasztotta fel magát Vanderlics.

3

7 Lehetséges, hogy Vendel és Vendelics ugyanaz a személy. Nem tragikus eseményre, hanem érdekes, a paraszti névetimológiára és az erre épülő helyi mondára lehet példa a nagyradai Pogácsa-völgy földrajzi név „eredettörténete", mely szerint „Egyszer egy bolondos uraság 'nagy pogácsát' süttetett, és azt erről a dombról gurította le."

3

8 Nem helyi monda, hanem egy átoküző népszokás emléke a zalamerenyei Boszorkány-domb névetimológiai magyarázata, mely szerint „...valamikor nyírfák borították, és innen hozták a nyírfaágat, amivel a boszorkányokat elriasztották."

3

9 Az 1960-as években gyűjtött néphit adatok szerint a településen található Halastó

4

0 valamikor lapos terület volt, innen szokott előjönni a tüzesember, akitől féltek a falusiak. Zalamerenyei gyűjtéseim során e két adathoz kapcsolódó további hiedelemre még nem bukkantam, de más lápvidékeken is föltűnnek ezek a hiedelemalakok. A nyírfa mágikus és gyógyító erejébe vetett hit elevenen élt a magyar parasztságnál országszerte. „Felhasználásának alapja feltehetően korai tavaszi zöldbeborulása és gyakorlati haszna miatti megbecsültsége."

4

1 „A tüzesember ember alakú, tüztestü kísértet, akit tűz kísér, szórja a tüzet, lámpát visz stb. Általában mérnök, aki életében rosszul mérte a földet. Éjszakánként a határban bolyong, gyakran láncot húz maga után; ill. a földet méri, míg le nem vezekelte bűnét. Zalában minden fajta rendkívüli életű vagy halálú kísértet tüzes alakja, vagy ember alakú kísértet égő ujja. Egyéb tulajdonságaiban a lidércfénnyel egyezik. Hasonló a Hanság egykori mocsárvilágában ismert ördög gyertyája "-olvashatjuk a Néprajzi Lexikonban.

4

2 „Dunaszegen a kisgyerekeket régen azzal ijesztgették, ha rossz volt, hogy: 'Elvisz a tüzesember!' Ember alakú kísértet, aki tűzből van, vagy szórja a tüzet, tűz kíséri, lámpást visz. Éjszakánként a határban vagy a gáton bolyong, a kintjárókat követi, ránehezedik a kocsira, a gyalogosok vállára, megégeti a közelébe kerülőt."

4

3 A lidérc alakja is ismert a Kis-Balatonon, így emlékeztek róla Zalavárott: „ Valaha ludvércet is láttak, nagy csillag formája van és hosszú üstöke. "

4

4 Nem csak földrajzi helyekhez hanem konkrét épületekhez is kapcsolódhatnak mondák, anekdoták. A balatonmagyaródi Szarkavári szigeten valamikor egy kis lak állt, mely a „grófoknak tivornyázó főfészke volt" a 87 éves Horváth János szerint. O mesélte el az alábbi történetet:

4

5 „Itt lakott a híres Lischmistein

4

6 grófnak a felesége, egész környezetével ... ezen a szigeten történt meg, ... hogy az említett grófné egyszer kint nézgelődött a ház előtt a parkban, és feltűnt neki, hogy az egész kertben nincs egy nagy fa, melynek árnyéka kellemes pihenőhelyet szolgáltasson a vendégeknek. Hogy ezt a bajt orvosolja, ... ültetett erre a célra szolgáló tölgyfát, de olyan nagyot, amelyre már nem kell várni, hogy lassú növésével majd évek múltán alkalmas legyen a nemes és szerinte nélkülözhetetlen szolgálatra. Nyomban ki is adták a parancsot egy olyan szekér készítésére, mellyel gyökerestől, törzsököstől, egész koronájával együtt ide lehet szállítani egy évszázados tölgyet. Munkába lett állítva az összes fúró, faragó embere és el is készült hamarosan az irdatlan batár. Most már csak az volt a kérdés, hogy lesz a fa föltéve és átszállítva. Háromszáz bérest rendeltek oda fejszékkel, ásókkal, kötelekkel, egyéb szerszámokkal. ... El is végezték a munkát ...jó pár métermázsa földdel fel is pakolták az irdatlan alkotmányra, átszállították a grófné kertjébe, el is ültették. A nagy gonddal kiválasztott helyen csodák csodája, meg is éledt a fa. Még utána három tavaszon hozott levelet és élt beteg sorvadással, három év után teljesen elszáradt, így pusztult el lassan az erdei lak is, és vele együtt a mértéktelen gróf hatalma is. " A történet bevezetéseként az adatközlő kiemelte, hogy ezt arra példaként meséli, hogy milyen mértéktelen hatalma is volt a grófoknak a parasztokkal szemben akkoriban. Ugyancsak Balatonmagyaródról való a következő történet, amely a Sanyari major

4

7 névadásának tör-