Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Kardos Ferenc: A Kis-Balaton a nép emlékezetében - A láp világának népköltészetéből
160 Kardos Ferenc A Kis-Balaton nyugati felén, a Hidvégi-tó (Balatonhidvég, ma Zalavár része) nyugati oldalán zalai falvak sorakoznak. Északról Sármellék, Esztergályhorváti, Zalaszabar, Nagyrada, Kisrada, Garabonc, Zalamerenye, Zalakaros, Galambok, Zalakaros, Zalakomár, a Fenékiés a Hidvégi-tó között Zalavár és Balatonmagyaród tartozik ide-kicsit tágabban értelmezve, gazdasági és közigazgatási kapcsolatok miatt Csapi, Nagybakónak és Zalaújlak is. A Kis-Balaton keleti oldalán Balatonszentgyörgy, Batthyánypuszta, Vörs, Szőkedencs, Fönyed, Tikos, Szegerdő, Hollád, Sávoly, Somogysámson, Somogyzsitva, Szőkedencs, Ormánd sorolható ide. A Kis-Balaton mint néprajzi táj A Kis-Balaton kultúrtörténeti táj, amely Somogy és Zala megyék határain húzódik. Nem önálló néprajzi tájegység, hanem a Balatonmellék déli része. 7 Kerecsényi Edit a zalai néprajzi tájakat bemutató kiadványában próbálkozott meg a Balatonmellék történeti-néprajzi meghatározásával. „A Zalához nemrég visszacsatolt keszthelyi járás a régebbi és újabb tudományos és ismeretterjesztő könyvekben többnyire a Balatonmellék vagy a Balaton-felvidék részeként szerepel. Mindkét meghatározás pusztán földrajzi gyűjtőnév. A Balaton északi és déli partja ugyanis eltérő felépítésű és történeti fejlődésű terület, így a tó két partjának falvait csak a víz léte fogta és fogja ma is egy fogalomkörbe. De helytelen néprajzi szempontból az utóbbi (Balaton-felvidék) meghatározás is. A bennünket érintő területből ugyanis Zalavár, Sármellék s talán még Alsópáhok is Zalakomár vonzáskörébe tartozik." 8 Zalakomár és vidéke nem kis-balatoni régió része, hanem önálló néprajzi kistáj. „Zalakomár és környéke napjainkban is jól körülhatárolható táji csoport. Kiskomárom, Komárváros, Zalakaros, Galambok, Balatonmagyaród, Garabonc tartozik hozzá. Kisugárzó hatása azonban érződik Nagyradán, Csapin, Zalaujlakon, Zalamerenyén, Sárszegen, Zalaváron és más helységeken is. ... Gazdálkodását, életmódját a Kis-Balaton nyílt vizes és lápos közelsége évszázadokon át befolyásolta. A jobbágyfelszabadítás és a nagy mocsarak lecsapolása után a települések erőteljes fejlődésnek indultak. Addig is híres szarvasmarhatenyésztésük óriási mértékben fellendült, s megnőtt a gabonatermelés jelentősége is. Szőlőtermelésük változatlanul jövedelmező maradt. Kiskomárom-mint 1713-ban alapított jezsuita uradalmi központ, majd vásároshely, illetve főútvonalon fekvő mezővárosközponti szerepet játszott a települések között. A 18. sz. második felétől itt és Komárvárosban népes takács céh jött létre, amelybe sok „külső mester" 9 is tartozott. Céhbe tömörültek a szűcsök is. A céhek megszűnése után a takácsipar mellé felzárkózott a cipész- és csizmadia-, valamint az asztalosipar is. Lakosai gazdasági felemelkedését elősegítette Nagykanizsa és Keszthely közelsége, amely jelentős szerepet játszott abban, hogy e vidék gyors polgárosodásnak indult. Ennek egyik tüneteként tartjuk számon a sokszoknyás, gyöngyös-necces népviselet kialakulását. ... A régi fatalpas népi építkezés emlékeit azonban már csak a szegényebb Galambokon 1 0 találhatjuk meg ... A gazdák nagy része már a századforduló idején is eklektikus stílusú, végoromfalas téglaházakban lakott, a házak beosztása azonban változatlanul a régi előképet követte: háromosztatú volt, a telek pedig fésűs beépítésű..." 1 1 Sok változást élt meg a táj, és az ember a KisBalaton vidékén. Petánovics Katalin a berki pásztorokról emlékező írásában így foglalja össze a legfőbb KisBalatont érintő történeti változásokat, érzékeltetve a változások társadalmi vonatkozásait is: „A 18. századtól kezdve rohamosan összeszűkült, s a hajdan jelentős tóból alig maradt szabad vízterület. Feltöltődését elősegítette, hogy a Zala-folyó vízgyűjtő területén nagyarányú erdőirtások kezdődtek. Ennek oka részben az volt, hogy a török megszállás miatt elpusztult, s újratelepített lakosságnak termőföldre volt szüksége, részben pedig a mértéktelen hamuzsírfőzés, faszénégetés miatt egész erdőrészeket taroltak le. Az így lekopasztott domboldalakról az eső a föllazított talajt egyenesen a patakokba mosta, s azok fölgyülemlett hordalékukat a mélyebben fekvő Kis-Balaton területén rakták le. ... A 18. század második felében Európaszerte és nálunk is országos rendelkezések születtek az erdő védelmében -1791-ben pedig az első erdőtörvény -, de egyes földesurak még külön szabályozást is bevezettek. Megszüntették a parasztok szabad favágási jogát, és arra serkentették őket, hogy házaikat ne fából, hanem „tömésből vagy fetske rakásból tsinálják... födeleiket zsupp födél alá vegyék..", mert az uraságjelen esetben Széchenyi Ferenc-csak kivételesen és pénzért adott fát. De kitiltották a falvak marhacsordáit a közös legelőkről, a disznókat az erdőből, pedig a kukoricatermesztés meghonosodásáig a sertéshízlalás legfontosabb kelléke a makk volt. Ezentúl csak fizetség fejében vehették mindezt igénybe. ... (a) szintén csak fizetségért használható Kis-Balaton-a berek-bokros, fás részei és a kiemelkedő szigetek jelentették a megszorult jobbágyok számára a kiutat. Ez a kiút korántsem volt egyszerű, mert a láp ugyan romantikus világ volt a romantikus képzelet számára, de küzdésre késztető, nehezen kiismerhető, örökké változó valóság a partján élö embereknek. Folyton birkóztak egymással: hol az egyik győzött, hol a másik. Néha az ember dézsmálta meg a lápot, elvette halát, madarát, szénáját, gyékényét, hol a láp tréfálta meg az
