Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Illés Péter: Tendenciák és hatások a délnyugat-dunántúli paraszti szőlőhegyek hagyományos (1960 előtti) táj szerkezetének fejlődésében - különös tekintettel a Vasi-Hegyhátra
146 Illés Péter dékmarhát, tenyészbikát és teheneket a környező vásárokra, de még a szombathelyi és országos tenyészkiállitásokra is eljutnak. Sajnos más a helyzet a gyümölcstermeléssel. Itt nincs ősi örökölt faszeretet, itt nincs gondosság és itt a legkevesebb a szakértelem. A Hegyhát szülőanyja a gyümölcsnek, de ebben a tekintetben Ázsia van nálunk. Mert mi a helyzet ma? A gazda hallva, látva és tapasztalva azt, hogy gyümölcstermelés nemzeti érdek, a gyümölcsöt drága pénzért lehet értékesíteni, gondol egyet és ő is ültet gyümölcsfát jól-rosszul. Inkább rosszul mint jól! És itt a bajok kezdete, aminek orvoslását 1938. évben tervezzük. A hegyháti gazdák 95 %-a nem tud gyümölcsöt termelni, pedig minden egyéb kellék adva van neki." 45 Még 1938-ban a Gyümölcstermelők Vasvári Körzeti Egyesülete is megalakult a nagyobb szakértelmet kívánó értékesebb gyümölcsök, 4 6 az intenzív piacra termelés elterjesztése céljával, mely magába tömörítette a járás valamennyi őstermelőjét. Ennek eredményeképpen 1941-ben Vasváron gyümölcsválogató és -csomagoló létesült, illetve 1942-ben egy aszalóüzem is működésbe lépett. 4 7 A gyümölcstermelők egyesülete mellett a fejlesztések érdekében a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara és a Kertészeti Felügyelőség szervezett szakmai tanfolyamokat, bemutatókat, faiskolát létesített, biztosította a feldolgozó és értékesítési lehetőségeket. 4 8 A megyében a két világháború közötti időben a gyümölcskultúra kiteljesedéséhez igyekezett hozzájárulni az 1936-ban megalakult Gyümölcstermelők Vasvármegyei Tagegyesülete is, mely a növényvédelem népszerűsítésével, általánossá és olcsóbbá tételével, illetve a termelési, értékesítési és feldolgozó szövetkezetek felállításával, ugyanakkor a fogyasztókkal és kereskedőkkel való kapcsolatok megteremtésével kívánta a gyümölcstermesztést fejleszteni. 4 9 Az őstermelők összefogására, szakmai támogatására és védelmezése céljából működött szintén az 1842-ben alapított Gazdasági Egylet is, ami 1875-től a Vas Megyei Gazdasági Egyesület nevet viselte. Alapszabályát 1875-ben és 1931-ben módosították, egészen 1949-ig folyamatosan tevékenykedett, amikor is a belügyminiszter az 543.177/1949. sz. rendeletével feloszlatta. 50 Az egyesület raktárt is működtetett Szombathelyen, ahol például az 1890-es években a szölőragya (Peronospora viticola) elleni védekezésül kékgálieot és kettős porlasztóval ellátott vörösréz permetezőgépeket is árusítottak. 5 1 A szőlő- és gyümölcstermelőket együttesen támogatni kívánó, 1940-ben megalakult Vas- és Sopronvármegyei Hegyközségi Tanács a hegybirtokosok segítésére különféle akciók (pl. védekező anyag, gyümölcsfa- és szőlőoltvány, műtrágya, hordóabroncs, permetezőgép és fatisztító eszközök stb.) szervezését bonyolította. 5 2 1942-ben még szőlőoltványtelep és gyümölcsfaiskola felállítását is tervezték azért, hogy a termelők kedvezményes áron jussanak megbízható szőlő- és gyümölcsfaoltványokhoz. 5 3 Ugyanis a vasi gazdák közül sokan rendszerint az Alföldről és Gyöngyös környékéről szerezték be szükségleteiket, ami a nagy távolság miatt egyrészt megdrágította a beszerzést, másrészt az alföldi homoktalajról hozott csemeték nem mindig bírták a nyugatdunántúli hűvös talajt. 5 4 A hegyközségi tanács Szombathelyen már közel járt a saját szőlőoltványtelep és gyümölcsfaiskola megvalósításhoz, de a második világháború megakadályozta annak kivitelezését. 5 5 Paraszti szőlőhegyek földhasználata a két világháború között-mikroelemzés (1929) A Vasi-Hegyháton a fdoxéravész után, de már a két világháború között működő szőlőhegyek tulajdonosi és művelési állapota az 1929-ben összeírt szőlőbirtokosok adatai alapján vázolható. 5 6 A külső hatások eredőjeként a kistáj kisparcellás művelésű szőlőhegyeinek földhasználatában bekövetkezett változásokat mikrotérségi szinten három község, a már említett Baltavár, Felső-Oszkó és Petőmihályfa szőlőhegyeinek példái karakteresen megmutatják. A 19. század közepétől a két világháború közötti időszakra a baltavári hegyek birtokosainak száma 176-ról 139-re csökkent, akik hagyományosan a falu és a környező települések, elsősorban Mikosszéplak (Vas) lakóiból tevődtek össze. Mellettük 1857-ben még Nagytilajon (Vas) és Mindszenten (ma Csehimindszent, Vas) kívül a szomszédos zalai peremtérség falvai közül Türjéről (Zala), Salomvárról (Zala), Végedről (ma Zalavég, Zala) jártak ide művelni a szőlőhegyi parcellákat. Ugyan 1929-ben ezek a települések már nem szerepeltek a hegybirtokosok lakóhelyének összeírásában, egyes tulajdonosok azonban már néhány olyan magyarországi nagyvároshoz kötődtek, mint Budapest, Győr vagy Nagykanizsa, vélhetően a kor társadalmi mobilizációja, illetve a házasodási kapcsolatok hatására (11. ábra). Felső-Oszkó szőlőhegyei esetében a hegybirtokosok számának egyharmadnyi, vagyis 194-ről 136-ra történő visszaesésével együtt, térkapcsolati értelemben szinte kizárólagosan lokálisra szűkülő szőlőkultúra alakult ki (12. ábra). Ennek értelmében a Felső- és Alsó-Oszkóhoz kötődő birtokosokon túl 1857-ben még volt itt néhány hegybirtokos a távolabbi Szombathelyről (Vas) és Lipártból (ma Vasszécseny, Vas), mások a környező Csehiből (Vas), Újlakról (ma Alsóújlak Vas) és Péterfáról (ma Hegyhátszenpéter, Vas) érkeztek. A három falu szőlőhegyeinek viszonylatában mindkét jelen esetben az 1858-as és 1929-es-időmetszetekben a petőmihályfai hegyek rendelkeztek a legszélesebb
