Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Horváth Sándor: A zalai horvátok néphitéből
A zalai horvátok néphitéhői 135 valami ruháját. Az asszony viaszt melegített, amit porcelántányérba kellett kiönteni. Közben imádkozott és neki adta, hogy ő öntse, nehogy azt gondolja, hogy ő csinálta olyanra, amilyen majd lesz. Aztán mikor kihűlt, megfordította, s mondta, hogy nézze meg, mit lát. Hát ott sok sörösüveg volt, meg két nagy darab kirántott. Mondta az asszony, hogy már minden késő, mert ezek tettek valamit a sörbe, meg a két nagyon szép darab rántotthúsba is volt valami. Azzal fogták meg. Hát, egybe is keltek. De csak olyan vacsora volt, nem volt lagzi. Aztán rá két hétre meg is jött a baba. A fiú anyósa meg akarta verni, tárgyalás is lesz, mert a múltkor egyszer fejbe csapta. (Proszenyák Rémusnénál mesélték. Tótszerdahely, 1980. július 1.) Koje sto fmrl, valami (sic) dvajseti let, je nie nisto ne verje to svetost vej se to nikaj tako prepeca, nigda se pripetilo, da je frml, da je dimu znal dojti. Ako je v pekel dospel, ako je satani bil.-Tessék most ezt magyarul is!-No! Igen. Ez történt valamikor ezelőtt harminc éve. Mer én is hallottam. Igaz, hogy nem láttam, de hallottam. Hogy meghalt és eljött haza zörögni. Persze, köllött segícség. Misére kölötött volna adni. Három misére attunk is és csönd vót. ... Hát, látni nem láttam én sem, csak hallottam. Valaki meghalt valami húsz éve, s nem hitte azokat a szent dolgokat, hogy ezek így történnek. Néha megtörtént, hogy meghalt, s hazajárt. Ha a pokolra került, ha a sátáné lett.- Tessék most ezt magyarul is!-No! Igen. Ezt történt valamikor harminc éve. Mer én is hallottam. Igaz, nem láttam, de hallottam. Hogy meghalt és eljött haza zörögni. Persze, köllött segíccség. Misére kölötött volna adni. Három misére attunk is és csönd vót. ... Hát, látni nem láttam én sem, csak hallottam. (Proszenyák Rémusné, Tótszerdahely, 1980. július 1.) Ha ronda felhő érkezett, akkor harangoztak, hogy a „grabancijost" elzavarják. (...) garanbonciást (...) (Hans Vincéné, Tótszerdahely, 1980. július 1.) Je bila ena deklica kurase joke po ruki. Pak ena stara zena juj e rekla naj dojde k noj zaran rano, pred nig sunce gor ide. Pak e isla k noj deklica. Stari zeni. Pak e stara zena pretegla ruke pak je potegla svoje ruke po nenje ruke. Pak je rekla „Z nistara si doslo, v nistara idi!" Pak su kurece joke prosle za tjeden ili za dva tjena. No na trscek je gori stala. Je. Na drvocepu je to bilo. ... To je bilo tridesetdevetoga ili ceterdesetoga leta. Kak su rekli, kaj je ona zena coprnica bila. Volt egy leány, szemölcsei voltak a karján. És egy idős nő azt mondta neki, hogy menjen hozzá korán reggel, mielőtt a nap felkel. És elment hozzá a leány, az idős nőhöz. Az idős nő kinyújtotta a leány karját és végighúzta a saját kezét rajta. És azt mondta: „A semmiből jöttél, a semmibe menj!" És a szemölcsei elmentek a kezéről egy vagy két hét alatt. Na, ráállt a tuskóra. Igen. A favágó helyen volt ez. Ahogy mondták, a nő boszorkány volt. (Megyimorecz Józsefné, Tótszerdahely, 1980. július 3.) Adatközlők Glogovecz József: szül. 1896. szept. 19. Molnári, rk.; Hans Vincéné Hans Mária: szül. 1900. Tótszerdahely; Jankovics Györgyné Andrásek Mária: szül. 1910. Tótszerdahely; Kobra György: szül 1902. Tótszerdahely, rk., a falu bognára volt; Kovacsics Mártonné Kuzma Mária: szül. 1904. Molnári; Kuzma Józsefné Cafár Ibolya: szül. 1959. Nagykanizsa; Tótszentmártonban élt, 2 éve ment férjhez Tótszerdahelyre; Megyimorecz Józsefné Proszenyák Anna: szül. 1933. Tótszerdahely; Proszenyák Mártonné Tislér Mária: szül. 1914. Tótszerdahely; Proszenyák Rémusné Visnyics Katalin: ?; Szabó Vilmosné Proszenyák Borbála: szül. 1903. Zalaszentmihályfa, 1923-ban Molnáriba ment férjhez; Vlasics Mártonné Horváth Anna: szül. 1930. Molnári, 1952-ben ment férjhez Szerdahelyre.
