Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Gráfik Imre: A kézműipar és a népművészet hatásterülete - Műfajok, mesterségek rendszere

A kézműipar és a népművészet hatásterülete 115 iparágak összesített magyar-német és német-magyar szótárát.

8 A fentiek ismeretében nem meglepő, hogy-valamely összefüggésben, ám nem feltétlenül népművészeti, illetve korabeli fogalomhasználattal díszítőművészeti vonatkozásban-különböző fejezetekben tárgyalva ugyan, de tartalmilag lényegében csaknem a kézművesség, mesterségek, háziipar, stb. teljes köre említésre kerül a két világháború között megszületett néprajzi összefoglalásban.

9 A kézműipari/kézműves mesterségek és emlékanyaguk áttekintésének második világháború utáni legnagyobb vállalkozása a Kézmüvesipartörténeti Munkabizottság úgynevezett kataszteri felmérése, mely alapján megközelítő pontosságú képet kaphatunk egyrészt a mesterségek körére, másrészt ezen tevékenységek-főként tárgyi-emlékanyagának a magyarországi közgyűjteményekben őrzött mennyiségére nézve. Az elérhető források felhasználásával elkészített háromnyelvű mesterségnév-szótár: -356 magyar mesterségelnevezést (ezeknek 150 változatát, tehát összesen 506 magyar nevet), -316 német mesterségelnevezést (127 változatot, összesen 443 német nevet), -281 latin mesterségelnevezést (302 változatot, összesen 583 latin nevet) tartalmaz a 19. század közepéig a gyáripar nagyobb méretű elterjedése előtti időkig Magyarországon előforduló kézműves mesterségekről. „A Kézművesipari Mesterségnév Szótárba belekerült azonban néhány nem kézművesipari mesterségnév, foglalkozás megjelölése is. Ezt a céhkataszter szempontjai tették szükségessé. A céhkataszter ugyanis nemcsak a kézműves céheket vette számba, hanem általában a céhes szervezettel (kiváltságlevéllel) rendelkező más szakmákat, foglalkozásokat is, mint például juhász, pásztor, vendéglős, a kereskedők különböző fajtái, zenész, szépíró, vőfély. A szótár összeállítása során természetesen nemcsak a céhes szervezetekkel rendelkező mesterségeket vettünk figyelembe, hanem minden olyan kézművesipari mesterséget, amelyre az említett forrásokban a 19. század közepéig adatot találtunk."

1

0 A munkabizottság jóvoltából rendelkezésünkre áll Magyarország kézművesipar történetének válogatott bibliográfiája,

1

1 és a magyar kézművesipar összefoglaló monográfiája.

1

2 A hivatkozott bibliográfia az iparfőcsoportok szerinti, azaz az úgynevezett szakmánkénti része nagyjából az Országos Céhkataszter szerinti csoportosításban tárgyalja az egyes kézművesipari szakágakat, az alábbiak szerint: Élelmiszer és vegyipar (33) Fém- fémfeldolgozó és fegyveripar (50) Bőr- és bőrfeldolgozóipar ( 18) Textil- és textilfeldolgozóipar (45) Fa- és fafeldolgozóipar (27) Építő- és építőanyagipar (20) Egyéb kézműves- és szolgáltatóipar (22) A kézművesipar történetén, szervezetein, intézményein túl, az egyes szakmákon belüli specializációkat is tekintve, összességében mintegy 216 kézműves mesterségre vonatkozóan 5631 tételt tartalmazó bibliográfia teszi könnyebbé a kutatást és a tájékozódást. Lényegében a mesterségek fentebb ismertetett rendszerében tárgyalja a Magyar néprajz III. Kézművesség című kötete is a faluk, mezővárosok anyagi kultúrájának alakításában fontos szerepet játszó kézműves tevékenységeket.

1

3 A különbség annyi, hogy az építő- és építőanyagipar helyébe a kibővített Agyag-, föld-, kője/dolgozó ipar kerül, s elmarad az egyéb kategória. A mesterségek számbavétele során, a kézművesség és a népművészet hatásterületeinek vizsgálata kapcsán természetesen nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt, hogy nem minden kézműves tevékenység, szakma gyakorlása eredményez népművészeti szempontból figyelmet érdemlő, illetve népművészeti értékkel rendelkező tárgyat. Ebben a vonatkozásban két tényre, illetve jelenségre kell utalnunk. Az egyik, hogy a kézműves mesterségek egy része olyan típusú szolgáltató jelleggel bír, amely eleve nélkülözi a művészi jelleget, az esztétikai igényt (például molnár, tímár, fonalkészítő stb.). A másik pedig az, hogy gyakran nemcsak a késztermékek, hanem a mesterség művelésével kapcsolatos tárgyak (például céhemlékek) is figyelmet érdemelnek népművészeti vonatkozásaik okán, akár mint tényleges népművészeti tárgyak (pl. mesterremekek). Egyes mesterségeknél pedig a szerszámok, illetve a munkaeszközök egy része lehet különös igénnyel formált, s ilyenformán önmagában is népművészeti tárgyként értelmezhető.

1

4 Azaz a művészi, esztétikai érték szűkebb vagy tágabb értelmezése ebben a vonatkozásban egyes kutatók szemléletében bizonyos tárgyakat beemel/het, más tárgyakat kirekeszt/het ebből a körből. Eltekintve az egykori és mai szó-, illetve fogalomhasználat következetlenségein, továbbá felülemelkedve az egyes kifejezések, jelzős szerkezetek jelentésbeli pontatlanságain, átfedésein, az mindenesetre megállapítható, hogy az ember tárgyalkotó tevékenységének van egy meglehetősen nagy tartománya, amelyre a kézműves technológia és a népi/paraszti felhasználás egyaránt jellemző. Értelmezésem szerint ez lehet az a hatásterület, ahol a kézműipar és a népművészet találkozik. Az ide sorolható tárgyak-bármilyen alap-, illetve járulékos funkció/ka/t látnak el-képezik (többségükben) a tágabb értelemben vett néprajzi gyűjtemények anyagát, s ezen belül a szűkebb érte-