Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Gráfik Imre: A kézműipar és a népművészet hatásterülete - Műfajok, mesterségek rendszere

A kézműipar és a népművészet hatásterülete 113 A házi ipar áttekintése során bizonyos rendszerezés már a hivatkozott Pallas lexikon címszavában is megfigyelhető: „A H.-nak különböző nemei vannak hazánkban is. A főbb H.-ágak nálunk következők: 1. Fonás és Szövés. Ez kiterjed a len-, kender-, gyapjú- s pamutiparra, előbbiekben úgy a fonásra, mint a szövésre, utóbbinál ellenben csakis a szövésre. El van terjedve az országnak csaknem minden részében, de leginkább Erdélyben s a Felvidéken, hol kizárólag kereset céljából, egyes vállalkozók részére 2712 egyén (nagyobbára nők) foglalkozik ezzel. Csaknem meghaladja azonban a 20 ezret azon nők száma, kik szintén piacra dolgoznak, de maguk viszik vásárra készítményeiket. Finomabb lenvásznat a Szepességben készítenek, hol egész községek (Podolin, Lubló) foglalkoznak azzal. Figyelemre méltó H.-ág a szövészetben a szerb vászonszövés, melyet különösen Torontál vm. szerb s román nölakossága készít, s melyet ma már külföldi gyárak is utánoznak. A kalotaszegi varrottas a legszebb magyar H.i termék, mellyel Kolozs vmegye Bánffy-Hunyad vidékén 10-12 magyar község női lakossága foglalkozik, száma meghaladja az ezret. Ezen H.-ágban ma már igen tekintélyes kivitelünk van. Jellemző erre nézve, hogy a mintákat maguk a háziiparosnők rajzolják maguknak. Igen szép H.-ág a nagyselyki aranyezüstszőttes, mellyel Nagy-Küküllő vmegye NagySelyk és Mihályfalva községeinek román nőlakossága foglalkozik, különösen kötényeket, függönyöket s bútorszöveteket készítve; továbbá a csángó szőttes, melyet Brassó vm. hétfalusi községeinek csángómagyar női készítenek; a torockói, disznajói és békéscsabai vaiTottasok, melyek ma már szép elterjedtségnek örvendenek. A kalotaszegi varrottassal versenyez ujabban a felvidéki himző-háziipar, mely Pozsony, Trencsén s Nyitra vmegyékben van elterjedve; ezek közül házalás utján kerülnek forgalomba a pöstyéni tarka hímzések, az ottani tótajku nők készítményei. A fonó- és szövő-háziiparban megemlítendők még a csipkeverés, mely különösen Bars és Zólyom vm.-ben űzetik nagy mértékben, melynek fejlesztésében igen nagy érdeme van a «körmöcbányai állami csipkeverő tanmühely»-nek. Kisebb mértékben űzik a csipkeverést Segesvár vidékén is; továbbá megemlítendő a torontáli, csiki és mármarosi szőnyegszövés, végül az erdélyi csergekészítés és a halinaszövés. Ezek közül különösen a torontáli szőnyegszövés öltött már nagy mérveket, sőt ott most ennek nagyobb iizésére külön nagy szőnyegszövőgyár is létesült. Igen nagy része van ezen háziiparág fejlesztésében a nagybecskereki szőnyegipari tanműhelynek, mely ott meghonosította ma már a szmirna-szőnyegkészítést is. Különösen a szerb lakosság foglalkozik vele. A csiki szőnyegeket Csik vm. 3 falujában készítik Csíkszereda mellett, kizárólag székely nők, de ezeknek termelése ma már csak igen csekély. Annál nagyobb cikk az ún. csergekészítés, mely tulajdonkép lompos pokróc, tiszta gyapjúból készítve. Ezt igen szép kivitelben készítik Brassó s Fogaras vm.-ben román nők, kiktől kereskedők vásárolják össze, exportálva azt K-re s Nyra, különösen Romániába s Németországba. Kevésbbé szép kivitelben készülnek ezek Udvarhely vm.-ben is (1. Halina). 2. A fa-H.-t szintén Erdélyben s a Felvidéken űzik különösen, még pedig szerszámnyelek, gazdasági eszközök, faedények, konyhaeszközök s facipők készítése által. Erdélyben különösen Háromszék, Udvarhely, Kolozs és Brassó vm.-ben, a Felvidéken Nyitra s Árva vm.-ben, hol helyenként egész községek csak ebből élnek. Facipőket nálunk különösen Apatin vidékén készítenek. A gazdasági eszközök készítése leginkább Szlavóniában van elterjedve, nagyobb ipartelepekkel kapcsolatban. 3. A szalma-, nád-, gyékény- és kosárfonás. Ezek következő alfajokra oszlanak: szalmafonás, különösen Hajdú, Maros-Torda, Udvarhely s Szeben vmegyékben, hol nagy szalmakalap-H. van; magában Hajdú vm.-ben (Nánás körül) csaknem 5-6000 ember foglalkozik ma már ezzel, hasonlóképen Maros-Torda vm. u. n. «Szentföld» községeiben, Udvarhely vm. Béta, Dobó, Vágás, Bözöd és Bözöd-Ujfalu, s Szeben vm. Kis-Disznód községeiben. A nád- és gyékényfonás (szatyor- s ponyvakészítés) különösen Szatmár vm.-ben űzetik finom táskák s díszműáruk készítésével, Maros-Torda vm. Fele, Szabéd, Csávás községekben, hol a durvább szatyrok készülnek, melyekből tekintélyes kivitel van Amerikába is, végül BeszterceNaszód s Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vm.-ben, mely utóbbiakban azonban inkább félgyártmányt képező fonatok készülnek. A kosárfonás az ország legtöbb vidékén űzetik. Nagyban azonban csupán a Felvidéken. Ide tartozik még a cirokseprü-készítés is, mely Békés, Csanád és Jász-Nagy-Kun-Szolnok vm.-ben kezd nagyobb lendületet venni. 4. A fazekas-H., mely szintén el van terjedve az országnak csaknem minden vidékén, de különösen Baranya, Csongrád, Gömör, Fejér, Brassó, Udvarhely, Maros-Torda s Csik vmegyékben. A fazekas-H. azonban az utóbbi években rohamosan hanyatlik s főzőedények helyett ma már inkább köhönségesebb dísztárgyak készítésére törekszik, melyekért jobb árak éretnek el."

6 A fentiekhez kapcsolódóan tanulságosak az 1890. évi népszámlálás adatai, melyek kizárólag a vállalatokkal kapcsolatos kereseti házi iparra vonatkoznak: „Van a szűkebb értelemben vett Magyarországon abroncsos 81, csipkeverő 676, donga- és talpfakészítő 23, faedény-, fakanál- s facipőkészítő 2456, faragó és