Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

MOLNÁR LÁSZLÓ: Hazatér(het)tek

Ferenczy Izabella Hortobágyon írt verses naplója 1950—1953^ Meghurcoltatásunk eseményei 1950. június 25. Tiszafüred-Kócs Lovassy-t[anya] Tiszaigar - szeptember ... Piroska-t[anya]. október ... A mi holnapunk Édes volt az otthon, ringató selyem ággyal Édes volt a kert, nyíló rózsákkal Június éjszakán zörgették ablakunk Tövises ébredés lett a mi holnapunk Elhangzottak a durva szavak Csomagolj ! ! ... nincs többé otthonod Reszkető kézzel szórtunk széljel mindent S a régi ház búcsút intett. Könnyfátylas szemmel hagytunk el mindent Hogy prédája legyen a népnek Június éjszakán zörgették ablakunk Tövises ébredés lett a mi holnapunk Fehér zsebkendő megtelt könnycseppel Mert a zalai vonat utolsót füttyentett Egy szörnyű vasárnap hajnalán Kócs-pusztán háromszázhatvan ember sírdogál Mert elhangzottak a durva szavak S a mi jövőnk birka ólban hervad Azóta hány sóhaj szállt fel az égbe Hányszor kulcsoltuk imára kezünket Miért dobott a sors mostohán minket Vissza vár-e az otthon, ringató selyem ággyal? Vissza vár-e a kert, nyíló rózsákkal? Zörgethetjük-e a régi ház ablakát, Visszatértünk legszebb napján? Rá van írva Zima Jóska arcára S a szorgalmas zalai népet ő hajtja munkára Mert minden reggel hajnalban Ébresztőt kiabál a birka hodályban Légy irgalmas Isten a szenvedőkkel Otthonukból kiűzött emberekkel Ne teremts számukra új Zimákat Kik minket a halálba kívánnak Add vissza otthonunkat, hol nem ébresztenek Isten káromló szavakkal Minden reggel hajnalban. Pusztai szél Az idő őszre jár Sárguló falevél hulldogál Szívünk az otthonért mindjobban fáj Mert csendes őszi este Felsír a pusztai szél, vészes hangja Otthonukból kiűzött zalaiakat siratja Miért fáj, hogy felettünk süvítesz Hisz lelkünkben fájó illúziók ülnek Te a pusztát szereted Könnyes arcú emberek ablakát zörgeted Felsír a vészes hangod Otthonukból kiűzött zalaiakat siratod Otthon is fúj az őszi szél Lengeti az őszirózsa levelét Másé a kert a ház ... Avar lepi lábunk nyomát Fújj csak te kegyetlen őszi szél Még Kócs-puszta számunkra él. 3 órakor ébresztő Csendes a nyári éjszaka Mindenki alszik a birka hodályban Rövid az éjjel s a hajnali fényben Zima Jóska Isten káromló szavakkal ébreszt Flajnali három óra s a hodály minden lakója Almos szemekkel kivonul az udvarra Nézünk... nézünk... mit vétettünk az életnek Hogy hányavetett emberek minket rémítenek Eszünkbe jut az otthon édes emléke Hol nyugodtan hajtottuk álomra fejünket Hol nem ébresztett Isten káromló szavakkal Zima Jóska minden reggel hajnalban. A föld porából teremtett Isten Korbáccsal sose hajtottak munkára minket Munkánk gyümölcse szép otthont termett Amiért a „természet" pusztába kergetett A pusztai nép gyűlölködve néz ránk Zima Jóska hatszáz forintért kiabál Tépett a ruhája, kopott a sapkája Lusta emberek minden vonása Kispó - november ... T. Igar - december Az igari kettes-tanya Az igari kettes tanya Rács ablakán ki-ki sír egy nóta Egy deportált a bánatát Temetgeti cl egy nótaszóba Fel-fel sóhajt szóbájának Búval fedett rácsos ablakára Elmerengve gondol vissza Az elmúlott régi szabadságra Ne sírjatok kedveseim Ne epessze szívetek a bánat Visszajövök majd tavasszal Leszedni a nyíló ibolyákat Hogy ha kérdik, merre jövök Ne mondjátok, hogy rab vagyok régen Mondjátok, hogy boldog vagyok Mondjátok, hogy víg napokat élek.