Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

SRÁGLI LAJOS: Az olajipar Zalában az ötvenes évek első felében 1950-1954

lengyeli olajmező - tervének nagyarányú megemelését. A szakemberek írásba foglalták ellenvetéseiket, aggályaikat: I. Az olajmező még fel sincs térképezve, körül sincs határolva, senki sem tudja, mennyi olajat rejt magában. 2. Feltehető, hogy a mező 10-15 esztendőre fedezné az ország olajszükségletét; az is lehet, hogy kevesebb, vagy még hosszabb időre, de csak egyenletes termelés, a kutatás és fúrás egyidejű, állandó technikai fejlesztése mellett! 3. Az erőltetett termelés következtében viszont a mező elvizesedhet, az olaj egy része bentmaradhat a föld mélyében, a mező az esetleges 15 esztendő helyett néhány éven belül kimerülhet. Szakembereink véleményével azonosítottéul magukat az itt tartózkodó szovjet olajszakértők is. Mindezek ellenére a felső vezetés nem változtatott követelődző álláspontján. " Kövendi Judit c sorokat tartalmazó cikke

50 csak 1956. október 16-án jelenhetett meg, s mint írja, a véleményüket hangoztatókat azzal fenyegették meg, hogy az ilyenek „már jól ismertek a MAORT-szabotázsbór, s ez elvette mindenki kedvét a tiltakozástól. A terv végrehajtása során elkövetett hibákat az olajbányászat egészére vonatkozóan helyesen tárta fel a „MASZOLAJ" Ásványolaj kutató és Mélyfúró Vállalat 1954-55. évi kollektív szerződésében foglalt vállalások II. negyedévi (1954. július-szeptember) teljesítésének értékelése. Ebből érdemes kiemelnünk a következőket: „Fokozottan kell biztosítani az állóalapok felújítását, a termelő eszközök jobb karbantartását, az önköltségcsökkentés fontos forrásának kell tekinteni. Gondoskodni kell a megfelelő egyenletes anyagellátásról és szilárd fegyelmet kell tartani az anyagjel használás terén. " Ezek ugyan nem újszerű elképzelések voltak, de a termelés fenntartásában igen lényeges felújításokkal a terv nem számolt. Hasonlóan helyes következtetések voltak, hogy harcot kell folytatni a takarékosságért, a pazarlás, a nemzeti vagyon elherdálása ellen, vagy: ,,A vezetés módszerét tovább kell javítani, harcot kell folytatni a bürokrácia és a fegyelmezetlenség ellen. A gazdasági vezetőknek saját területükön önállóan kell rendelkezni, teljes felelősséggel. Kevés határozatra és utasításra van szükség, de ezek pontos végrehajtáséit szigorúan ellenőrizzük. "

51 Az idézett dokumentum kritikus hangvétele indokolt volt, hiszen épp ezen tényezőket nem vették kellően figyelembe. A hibákból tanulni kellett volna, de nem így történt: a második ötéves terv - minden reális lehetőség ismerete nélkül - a kőolajtermelésnek két és félszeresére való növelését írta elő. S amikor kérdésessé és nyilvánvaló képtelenséggé vált a tervek teljesíthetősége, elővette a párt és állami vezetés a „régi" érveit: valaki vagy valakik szabotálják a termelést, a tervek teljesíthetőségét. Az MDP Politikai Bizottságának 1956 májusában a kőolajbányászat helyzetével kapcsolatban hozott határozata az iparág vezetőinek felelősségéről szól.

52 1956 nyarán vizsgálat indult egy újabb szabotázs per megszervezése céljából az ipar több vezető szakembere ellen. A vizsgálattal az Állami Ellenőrzési Központot (ÁEK) bízták meg. A vizsgálat - amelyet Gyulay Zoltán egyik feljegyzésében

53 szégyenletesnek nevezett - azonban még be sem fejeződött, amikor már készen volt a koncepció, s kijelölték a „bűnösöket". Az ÁEK vizsgálatának egyik revizora, Turkovich György olajmérnök, bányaipari gazdasági mérnök emlékei alapján rekonstruálható a perindítási kísérlet előkészítése:

54 „Még 1956 nyarán bíztak meg a nagylengyeli elvizesedési vizsgálattal, és annak vége felé érzékeltem azt, hogy ennek politikai célja van. Az elején nem. Az elején szabályosan megkaptam rá a felkészülési időt, hogy nézzek utána szakmailag, irodalomban, hogy felkészülten mehessek bele a témába. Azután, amikor már néhány közbenső jelentést, híranyagot, szakanyagot elkészítettünk, észrevettem azt, hogy nagy nyomás nehezedik ránk a Minisztertanács, illetve a Párt felsőbb szervei részéről. " A vizsgálat nem annyira az elvizesedést volt hivatott kutatni, sokkal inkább a kőolajkészletek helyes vagy helytelen felbecslését és a termelés növelésének lehetőségét vizsgálták. A szakemberek kifejtették, hogy a termelés beruházások, felújítások nélküli növelése veszélyezteti az olajmezőt.

55 A nagylengyeli kőolajmező felfedezésének közvetlen gazdasági szerepe - az ország kőolajellátásának biztosítása - mellett az eredmény nem pusztán egy nagy hozamú olajmező felfedezése, hanem annak a társadalmi környezetre történő kihatásai is. Mindenek előtt: munkaalkalmat teremtett. Bár a létszám a régi üzemeknél is valamelyest emelkedett, mégis elsősorban a nagylengyeli kutatás és termelés felfutásának köszönhető, hogy a megyében az olajiparban dolgozók létszáma az 1950. évi 4058 főről 1955-re 5892 főre emelkedett.

56 Nagylengyel, s ahol az olajmező központja kialakult, Gellénháza, Zala megye fejletlen, kis települései közé tartozott. A termelés megindulásával, az üzemi épületek után a dolgozók elhelyezésére szükséges épületek épültek. Előbb a munkásszállók készültek el, majd lakóépületek, később már lakótelep méretű beruházások történtek. A járható utakkal alig rendelkező vidékből - mint az 1930-1940-es években Bázakerettye és Lovászi környékén lezajlott - virágzásnak indult, jó infrastruktúrával megáldott térség alakult ki. A termelés megindulása után pár évvel a korábbi kis faluból, Gellénházából virágzó, növekvő lélekszámú, jól ellátott település lett.

57 Hasonlóképpen nem elhanyagolható az a hatás sem, amit a közeli megyeszékhely. Zalaegerszeg életére gyakorolt.