Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

NÉMETH JÓZSEF: Köszöntő

munka, ezt követően az autópálya, az elkerülő utak, a vasút nyomvonalán folyó kutatások. Utóbbiak már a következő régész-generáció számára is esélyt jelentettek, velük is gyarapodott a zalai létszám. Hogy többnyire szerencsésen, azt igazolja: Kvassay Juditot régóta zalai archeológusként tartja számon a szakma. Néhány éve kezdte meg régész pályafutását Tokai Zita Mária, Mészáros Melinda, Straub Péter, Kreiter Attila, Eke István, Basticz Zoltán és Fullár Zoltán. Száraz Csilla a kanizsai, Havasi Bálint a keszthelyi intézményt vezeti. Az állandóságot jelzi, hogy periodikánk gondozója, a jelen kötetet is szerkesztő Frankovics Tibor közel három évtizede Vándor László közvetlen munkatársa. Bondár Mária, Bánffy Eszter is több mint negyedszázada járnak Zalába kutatni. Az említettek mindegyike közreműködője, tanulmány-szerzője kötetünknek. Vándor László már szakdolgozatát is zalai témából írta, 1972 őszétől ismét az itteni terepen jár. Saját munkája elsősorban a megye középkorának kutatásával kapcsolatos. Tiszteletre méltó, hogy Zala milyen sok területén vallatta a földben rejtőző múltat. Csak emlékezetemre támaszkodva sorolom a településeket, ahol láttam Laci ásatásait: Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Tűrje, Lenti, Zalaszabar, Zalaszentgrót, Zalakomár, Pókaszepetk, Kehida, Kallósd, Pusztaszentlászló, Zalaszentgyörgy, Karmacs, Keszthely, Zalaszántó-Tátika, Rczi, Vaspör-Csatár, Bajcsa, Egervár, Szécsisziget-Mároki kápolna, Hahót, Nagykapornak, Csatár, Miklósfa, Újudvar, Balatonmagyaród stb. A megyén kívül Sümegre, Szentpéterfára, a határon túl Alsólendvára és egy NDK-ban végzett ásatására emlékezem. Tudományos-feldolgozó termését a következő publikációs jegyzék pontosan foglalja össze. Magam annak idején nagy örömmel olvastam Szőke Bélával közösen írt monográfiájukat a pusztaszentlászlói temető feltárásáról, Szentgrót, Lenti vára ásatásáról, a csácsbozsoki templomról, a ferencesek zalai építészeti emlékeiről. O dolgozta fel mindmáig legalaposabban a kanizsai vár históriáját, amely a Kanizsa-monográfia terjedelemre nézve is jelentős része. Több művelődéstörténeti tanulmányomhoz, előadásomhoz ma is gyakran lapozom hasznos forrásul. A Zala Megyei Múzeumi Szervezet története jó szakaszának élén áll Vándor László. Nemcsak a sokszorosára nőtt régészeti tevékenység jellemzi a másfél évtizedes időszakot. 1997-ben megvalósult 15 éve dédelgetett álmom, a Göcseji Múzeum tetőterének beépítése, az épület részleges felújítása. 2000-ben megnyílt a Központok a Zala mentén című állandó kiállítás, nagyon alapos katalógussal kisérve. A Göcseji Falumúzeum fogadóépülettel, foglalkoztató házzal gyarapodott, a zalacsébi fatemplom másolatával gazdagodott. 1995 óta pályázati pénzekből lehetővé Zalaegerszeg, 2008. november 5. váltak a nagyobb érdeklődést kiváltó rendezvények is. (Egerszegi Búcsú, Országos Fazekas Találkozó, Kenyérfesztivál, Márton-napi Vigasságok, Zalai Disznótoros stb.) Az általa irányított munkatársi gárda kezenyomát viseli többek közt a zalavári történelmi emlékhely, a kehidai és a söjtöri Deák kiállítás, a Salla múltját felidéző zalalövői kis múzeum is. A nagykanizsai kollégák is sokkal jobb körülmények közé költözhettek. Az intézmény számottevő nemzetközi kapcsolatokat is ápol osztrák, szlovén, horvát, lengyel társintézményekkel, újabban Zalaegerszeg testvérvárosainak hasonló szervezeteivel. Ez az összefogás térben is távolra nyúlik: az ázsiai Szurgutig. Utóbbi a Finnugor Néprajzi Park létrehozásában testesül meg. A feszített munka, a gyakran változó körülmények persze itt is borzolják a kedélyeket. Szerencsére, a disputa nem a munka helyett, hanem dologtevés közben zajlik. A hazai szakmai vélekedés gárdánkat az alkotóbb, nyugalmasabb műhelyek közt emlegeti. A szívós, összehangolt igyekezet méltánylását jelezte, hogy a Göcseji Múzeum 2003-ban „Az év múzeuma'

1 szövegű táblát erősíthette falára. Nem kevés szerepe van ebben Kostyál László művészettörténész-igazgatóhelyettesnek, Béres Katalin és Megyeri Anna történészeknek, Marx Mária etnográfusnak is. Néhány éve került múzeumunkba Kovács Zsuzsa etnográfus, immáron ő is a zalai muzeológiát erősíti. Mind az öten szerzői jelen kötetnek, ugyanúgy, mint a hajdani kollégák és barátok. Molnár László és Srágli Lajos történészek. Vándor László ma a magyar tudományos élet aktív résztvevője. Elnöke a Megyei Múzeumok Igazgatóságai Szövetségének és a Pécsi Akadémiai Bizottság Régészeti Munkabizottságának. Fiókjában őrizheti egyebek mellett a Kulturális Minisztérium Nívódíját, a Műemlékvédelemért Emlékérmet, Zala Megye Alkotói Díját, a Schönvisner István Emlékérmet. Hivatali kapcsolatunk többször változott. A hierarchiában előbb helyet cseréltünk, majd azon kívülre öregedtem. Úgy érzem, emberi kapcsolatunkat mindez nem módosította. Neki is, volt kollégáimnak is köszönöm, hogy máig otthon érezhetem magam a régi épületben. Zalaiként örülök, hogy Laci ellenállt a más városba, talán nagyobb rangúnak tartott teendőkre invitáló felkéréseknek, s hűséges maradt szülőmegyéjéhez. Szükség van rá. 35 évnyi kutató munkája eredményéből sokat feldolgozott, még több közzétételére eddig nem volt módja, ideje. Szerencsére dolga is, terve is van bőven. Megvalósításukra ideje is, hiszen dr. Vándor László még csak 60 éves. Ad multos annos! Németh József