Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

BONDÁR MÁRIA: Késő rézkori település Nagyrécse határában

felületű. V. Nemejcová-Pavúková rendszerében ez a típus a Baden Ib-Ic-ben van meg (NÉMEJCOVÁPAVÚKOVÁ 1981, Obr. 2, NÉMEJCOVÁPAVÚKOVÁ 1984, Obr. 11, Obr. 33. KI-2. típus). Lelőhelyünkön 30 töredék (9 %) biztosan amforából származik. A töredékek alapján különböző méretű amforákat rekonstruálhatunk. Jellegzetes a vállon vízszintesen körbefutó két- vagy háromsoros

22 bordadísz. A bordadísz helyett előfordul, hogy az edény vállán körbefutó, benyomkodott kettős pontsordíszt alkalmaztak.

23 Az amforák egy részénél a vállon körbefutó, többsoros vízszintes árkolás figyelhető meg.

24 Gyakori az edény testén a bekarcolt vonalkázás vagy halszálkaminta.

2:> Az edények vállán általában két rövid hurkafül vagy függőlegesen átfúrt bütyök

26 van szimmetrikusan elhelyezve. Egy töredék a nyakán körbefutó, vízszintes árkolásokkal díszített, testén vékony függőleges bordákkal és bekarcolt zeg-zugvonalakkal díszített amforából származik.

27 Bögrék A bögrék, korsók és kancsók között általában csak a méret alapján lehet határvonalat húzni. V. Nemejcová-Pavúková nem is tünteti fel külön típusként (NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1981, Obr. 2-5). Az alaptípus rövid nyakú, kissé nyomott gömbtestű, egyfülü edény, nagyobbrészt díszítetlen. Lelőhelyünkön 16 db bögretöredéket leltároztunk be, ez a bolerázi anyag 5 %-a. A bögretöredékek döntő többsége díszítetlen, mindössze egy kannelúra díszes bögretöredéket találtunk.

28 A fülek és oldaltöredékek között még vannak, lehetnek bögréhez tartozó darabok, ezeket azonban most nem tudtuk figyelembe venni. Korsók A korsó alaptípusa rövid nyakú, lekerekített hasú, füles edény. Szája lehet kissé tölcséres, egyenes vagy összeszűkülő. Hasa lehet gömbölyded vagy nyomott gömbtestü. Minden esetben egyfülű edény, pereme és nyaka díszítetlen, a díszítés a hason és a fülön fordul elő. A korsó alsó, fenékhez közeli sávja szintén díszítetlen. A korsókon alkalmazott díszítés eléggé változatos. Jellegzetes díszítőelem a különböző irányú kannelúra és a vékony függőleges bordák valamint a korsók hasán elhelyezkedő, általában három, függőleges állású szubkutánfül. V. Nemejcová-Pavúková rendszerében a korsók különböző variánsaival találkozunk az I a- III fokozatig (NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1981, Obr. 1-5, NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1984, Obr. 11 és 33. G betűvel jelölve). A különböző fázisokban jellemző korsók között a lényeges különbség a fül kialakításánál figyelhető meg. A korai időszakban (V. Nemejcová-Pavúková Ia-c) a korsók füle a peremből indul, s nem emelkedik a perem fölé. A IIa fázisban már megjelenik a kissé a perem fölé emelkedő fül (NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1981, Obr. 3. G2-5). A Ilb-ben a jellemző fültípus a perem fölött kissé felcsúcsosodó fúl (NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1981, Obr. 4. G2-5), s megjelenik a badeni kultúrára jellemző, perem fölé ívelő, ún. magas szalagfül is (NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1981, Obr. 4. G6-7), amely a Baden Ill-ban is megvan még. Lelőhelyünkön mindössze 10 db korsótöredék volt az objektumokban, a bolerázi anyag 3 %-a. E korsók többsége vállán kannelúrával díszített volt, amelynek csak nyomai maradtak meg,

29 egy töredék olyan korsóból maradt meg, amelynek hasán függőleges, vékony bordák voltak. A fülek és oldaltörcdékek között még vannak, lehetnek korsókhoz tartozó darabok, ezeket azonban itt nem vettük figyelembe. A badeni időszak leletanyaga A badeni időszak edénykészlete - a korábbi periódushoz képest - újabb edényfajtákkal bővül: kétosztatú tálak, mericék, talpas serleg, kebles edény, tálfazék és füles fazék található még a leletanyagban. Nagyrécsén - elsősorban az ivóedényekből álló depók miatt - figyelemre méltó az ép vagy majdnem ép edények száma. Sok bögre és merice, valamint kiegészíthető tálak és fazekak (füles és fül nélküli) segítik a régészt a tipológiai kategóriák meghatározásában. Tálak V. Nemejcová-Pavúková rendszerében a Baden Hiba tartozó tálak két alapformában vannak meg: a tölcséresnyakú, fordított csonka kúpos testű különböző módon díszített tálak a J kategóriába tartoznak (NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1981, Obr. 5. Jl-4. típus), míg a kissé behúzott peremű, lekerekített hasú, ugyancsak különböző módon díszített tálak a H típusba lettek sorolva (NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1981, Obr. 5. H1-4. típus). E két alaptípusba sorolható tálak már a badeni kultúra korai időszakától (Baden Ia-tól) megvannak az edénykészletben, és kisebb-nagyobb módosulásokkal végigkísérik a badeni kultúra fejlődési fokozatait. Nemejcová-Pavúková több munkájában (NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1968, 396^08, NÉMEJCOVÁPAVÚKOVÁ 1974, 259-271, NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1984, 142) is részletesen foglalkozott a tálak tipológiai sajátosságaival, a díszítőelemekkel és a fonna változásaival, így ennek részletes bemutatásától eltekintünk. Nagyrécsén a legtöbb töredék tálakból származik, a leltározott anyagból 145 db (a badeni kerámiaanyag 15 %-a) sorolható biztosan ehhez az edényfajtához. A jelleg-