Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

KOVÁCS ZSUZSA: A Göcseji Falumúzeum és a magyarországi skanzen mozgalom

modelljeit az eredetivel megegyező, hiteles építési technikákat használva készítsék el. A berendezéseknél pedig törekedtek arra, hogy azok használhatók legyenek, mivel a felépített házakban kézműves bemutatókat tartottak.

5 Az eddig felsorolt kiállításokat követően, a magyarországi skanzenek legnagyobb hatású előzményének az Ezredéves Országos Kiállításon felépített Néprajzi Falu tekinthető, amely Jankó János tudományos- és szervező munkájának volt köszönhető. A Millenniumra felépített Néprajzi Faluban az előző kiállítások sikeréből és tapasztalataiból táplálkozva összesen 22 vármegyéből 24 portán mutatták be a magyarság és a nemzetiségek paraszti kultúráját. Az elkészült portákkal, a berendezett enteriőrökkel és a felöltöztetett bábukkal az adott területre jellemző típust akarták ábrázolni. Jankó János a típusok megállapításához kitartó néprajzi terepmunkát végzett. A hatalmas munkával megépített Néprajzi Falu a korábbi világkiállítások épületeihez és enteriőrjeihez hasonlóan a tárlat végén lebontásra volt ítélve. A szabadtéri tárlat szerencsére mégsem tünt cl nyomok nélkül, hiszen az összegyűjtött tárgyak a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi gyűjteményébe kerültek, Jankó pedig a Néprajzi Faluról írott könyvében dokumentálta munkáját. Ebben a műben részletesen nyilatkozik néprajzi alapvetéseiről, majd a kiállítás minden portáját aprólékosan mutatja be. A Néprajzi Falu szakmai célja a magyar ház típusainak bemutatása volt, amelyhez szükség volt az adott területen tipikusnak vélt forma kiválasztására. A következőképpen nyilatkozik Jankó terepmunkájáról: „Ha egy faluba megérkeztem, feladatom három volt: a ház részleteit, a berendezés tervét és tárgyait s a ruházatot külön-külön megállapítanom. A háztypust természetesen igen ritkán találhatjuk meg egyetlen házban; ha a falak régiek, a tető új, ha a régi kémény leég, újat, más formát építenek helyette, ha a család gyarapodik, toldalék épületekkel egészítik ki a házat, ha a kapu elkorhad és kidül, az új már nem áll olyan hatalmas gerendából, mert kipusztul az erdő és így tovább. Eg)

!

enkint kellett tehát vizsgálnom a typust alkotó jellegeket s azokból összeállítani az ősi typust, a melyik abban a faluban egykor kizárólagosan uralkodott. Olykor a régi typus egészen eltűnt mén; csak egyes részletei maradtak fenn, olykor egészen új typusok kifejlődésével találkoztam, s mindez együtt arra kény szeritett, hogy ne csak azt jegyezzem, rajzoljam fel, a mire szükségem van, hanem, hogy az egyes jellegek változásainak teljes sorozatát állítsam össze falunkint; a mint aztán faluról-falura haladtam, mindinkább kitűnt, hogy a sorozatok melyik tagja volt egykor a typikus, melyik tagja typikus ma. Így kellett kihüvelyeznünk minden háznál az alaprajzot, az utczai és az udvari homlokzatot, az ajtókat, ablakok, kemenczék formáit, a tető és a kémény alakját, a telekberendezést, a melléképületeket, a kerítést, a kaput, stb. Nem ritkán kellett megküzdeni a megye hiúságával is, a kéménytelen házat egyik sem akarta magára vállalni, az ősi, a régi ellen, ha az ósdinak látszott, igen sok protestált; és így ezeknek a tényezőknek sokszor kellett egyet más feláldozni; az áldozatot ugyan meg kellett hozni, de azért hamisitársra sor nem került, a mint hogy erről szó sem lehet akkor, mikor tudjuk és megmondjuk, mit mi helyett kellett tennünk, s mikor a helyettesítésre felhasznált elem tényleg megvolt az illető községekben és vármegyékben. A házak belső berendezésével és bútoraival kevesebb bajunk volt: az vagy régi, vagy új, az utóbbit, a hol lehetett, kerültük s a mennyiben ezen utak alatt a berendezési tárgyaknak csak általános összeírásáról volt szó ez idő szerint csak röviden végeztünk velők. A costume maradandóbb lévén, csak a bemutatandó alakokat kellett megállapítani s igy ezzel is röviden végezhettünk, a mennyiben a fényképfelvételek mindent magukba foglaltak. Ezt a felvételt magam csináltam végig 23 vármegye közül 20ban; háromban, névleg Brassó-, Né)grád és KrassoSzörényben a kiállítási igazgatóság közege eg\-e elül járt s a helyi szakértők és érdekléklök bevonásával állapította meg a házak typusát, berendezését és alakját\

6 A berendezésekhez szükséges tárgyakat ezt követően, végül csak 7 esetben gyűjtötte be maga Jankó közöttük volt a zalai, Zebeckéről - máskor a megyei adminisztrációra volt bízva ez a munka. Szakértők és a gyűjtéssel megbízott alkalmazottak sokszor kellő lelkesedésének hiánya miatt a Milleniumi falu egyik leggyengébb pontjai maguk az enteriőrök és az ott bemutatott hitelesnek beállított berendezések voltak. A berendezések mellett a háztípusok gyűjtésére vonatkozó fent idézett hosszú leírásból jól kirajzolódnak azok a szakmai hibák, amelyeket a kritikákban később élesen bíráltak a néprajzosok. Az első és talán legnagyobb hiba magában a szakmai alapvetésben volt, amelyben Jankó azt állított, hogy vannak miden részletében megragadható típusok, amelyek saját leírása szerint, a gyűjtés idejében már nem voltak megtalálhatók a maguk teljes valóságában. A második hiba az volt, hogy erősen hitt abban, a mai szemmel már nagyon is esetleges módszerben, hogy a falvakban akkor fennálló épülettípusokból visszarekonstruálható egy valaha volt általános típus.

7 Jelen írás eredeti célkitűzéseitől erőteljesen eltérnék, ha tovább folytatnám a Millenniumi falu épületeinek elemzését, másrészt szükség sincsen rá, hiszen gazdag szakirodalom tárgyalja ezt a témát. Szándékom csupán az volt, hogy röviden vázoljam azokat az alapvető szakmai hiányokat, amelyek később tanulságul szolgáltak a szabadtéri néprajzi múzeumok néprajzi koncepciójánál, majd építésénél is.