Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)
NÉMETH JÓZSEF: A Göcseji Falumúzeum létrehozása
szeptember 27: III. Szüreti Vigadalom november 8: III. Márton-napi vigasságok november 29: III. Zalai Disznótoros Pajtakiállítások: április 25: Népi fazekasság június 6-tól: Szlovéniai népművészek augusztus 21-tól: Illés Gyula szövő és Balogh Mihály fafaragó népi iparművészek. Fotókiállítás a foglalkoztató házban: április 4-től: Kockaháztól a családi házig augusztus 20-tól: A Göcseji Falumúzeum képekben és történetekben. 7. Amit másként is lehetett volna E sorok írója nem néprajzos, de több, mint négy évtizedes tanúként megkockáztathat néhány megjegyzést. A/ Talán célszerűbb lenne, ha a falumúzeum nem a 19. század végi falu statikus képének bemutatására törekedne, hanem a változás érzékeltetésére is (Kéményes, döngölt és téglafalu, cseréppel fedett házak is.) B/ Nagyobb bátorsággal lehetett volna újra cserélni a korhadt faelemeket. Akkortájt a magyar muzeológia is jobban bízott az újdonságnak számító műanyagokban, a korszerű vegyszerekben: „A mai konzerválási technika nemcsak a további korhadást szünteti meg, hanem a már korhadt részeket is nagymértékben szilárdítja" - írta Balassa M. Iván. 18 Még a zalaegerszegi intézmény megnyitása után is az országos múzeum építői közt tudományos folyóiratban vita folyt arról, hogy hány százalék új elemet használtak fel az első tájegység valamelyik épületéhez. Hogy mennyire megváltozott a gyakorlat, annak igazolásául érdemes belelapoznunk a minket jobban érdeklő Nyugat-Dunántúli tájegység építési beszámolójába: Iklódbördöcei torkospajta: „... szinte teljesen új anyagokból kellett újjáépítenünk. A rekonstrukciót az elkorhadt, illetve beépítésre már egyáltalán nem használható épületelemek, a felmérési és bontási dokumentáció alapján készítettük el. ..." Vöcköndi lakóház: „... eredeti faanyaga szintén igen rossz állapotban érte meg az újjáépítést, így minden egyes épületelemét új anyagból kellett elkészíteni. Az eredeti anyagból csupán egyet tudtunk megmenteni és beépíteni: a tornác kitaposott gerendáját." Rédicsi lakóház: „Az épület egyharmad részét tudtuk csak eredeti anyagból felépíteni." Kondorfai lakóház: „Az 1826-ban épült lakóházat szinte teljesen új anyagból építettük fel." 19 Célszerűbb lett volna Zalaegerszegen is a nagyon korhadtak helyett bátrabban beépíteni az új gerendákat is. A nagy gonddal elvégzett restaurálás ellenére egy részük 20-30 év múlva tönkrement, azokat újakkal kellett pótolni. (Pléhkrisztus a keresztfával, az idézett jegyzőkönyvben is sokat vitatott gémeskút, a pálinkafőző kunyhó talpgerendája stb.) C/Szentendre gyakorlata igazolja, hogy az épületek berendezését is újra kell gondolni. Nemcsak a szegény és a gazdagabb paraszti lakáskultúrát lehet bemutatni, hanem arra is törekedni kell, hogy az intézmény az emberi élet fordulóit, a különböző munkákat, ünnepeket is jobban érzékeltesse. D/ Ami négy évtizede jelen volt, mára már múlttá öregedett. Mind gyakrabban vetődik fel, hogy ez a szabadtéri múzeum sem adja a régi falu teljes képét. Nemcsak a már említett vert- vagy téglafalú, kéményes, 19. század végi épületek hiányát érezzük. Nemcsak a régóta tervezett falusi kocsmát, boltot, iskolát látnánk szívesen. A következő nemzedéknek az 1950-1970 között épült sátortetős családi házak is a múltat jelentik. Ezeknek nemcsak a berendezését cserélték ki, hanem többségüket át is építették: megtoldották, emelettel növelték, válaszfalait áthelyezték stb. Ma már ez is a múlt, ez is múzeumi témává vált. Ezt igazolja, hogy a foglalkoztató házban 2008. április 4én nyílt meg a nagyatádi múzeum A kocaháztól a lakásig című vendégkiállítása, s a Göcseji Múzeum is arra készül, hogy nagyobb kiállításon mutassa be az 1960-as évek lakáskultúráját, életmódját.
