Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

NÉMETH JÓZSEF: A Göcseji Falumúzeum létrehozása

daiak is jönnek, akkor kérném, hogy nekem szóljanak. Szilágyi János: Kéri, hogy az éjjeliőrnek engedje a bizottság lekaszálni a füvet ... Kiss Gyula: Kaczor László kaszálja le a füvet. Megígéri, hogy a két pincének szerez gazdát. A kiállítási épületből az idén nem lesz semmi, nincs rá fedezet, de a Beruházási Iroda rendelje meg a terveket. (Ezután még hosszabb vitát rögzít a jegyzőkönyv a néprajzos felelősségéről, a jogkörökről, a kocsi beosztásáról, hogy ki menjen Hahótra a gémeskutat megnézni, a Mesterházi ingatlanon a fák kivágásáról stb.) Kiss Gyula az ülés végén több intézménnyel beszélt telefonon, az olajosok adnak ácsot. A szentgyörgyvölgyi tanács holnap ad választ, hogy hol van a keresett harang. K. m. f. Sümeghy Valéria jkv." 1967. február 20-án a következők vettek részt a bizottság ülésén: Kiss Gyula, a Megyei Tanács elnökhelyettese, Erdélyi Zoltán, a Néprajzi Múzeum munkatársa, Füzes Endre, a Művelődési Minisztérium főelőadója, Igaz Mária, a TIT Országos Központjának munkatársa (ő Ortutay Gyula, a TIT akkori elnöke képviseletében), Baranyai Sándor, a MT Művelődési Osztályának vezetője, Németh József osztályvezető helyettes, Dr. Sáfár Árpád főelőadó. Gombos Vilmosné, a MT. Pénzügyi Osztályának munkatársa, Simon Géza, a MT. Tervosztályának főelőadója. Kustos Lajos, a Városi Tanács elnökhelyettese, Varró Sándor, a beruházási iroda főmérnöke, Csiszár Lajos műszaki ellenőr, Dr. Szentmihályi Imre múzeumigazgató, Temesvári Andor restaurátor és Sümeghy Valéria gazdasági előadó, egyúttal a jegyzőkönyv vezetője. Csak ilyen részletekbe menő, sok embert, számos intézményt megmozgató munkával és szervezéssel lehetett elérni, hogy a Falumúzeum kevés pénzből és másutt nem tapasztalt rövid idő alatt felépüljön. Négy évtized után már könnyű megítélni, hogy jó néhány akkori, sok érvet felsorakoztató, sok ütközést kiváltó szakmainak tűnő ügy lényegében jelentéktelenné vált. Például a vitatott gémeskút végül nem került be (egyébként is Hahót Göcsejen kívül volt, mint ahogy a bodonkút is Baktól keletre, a soholári erdőben), a helyette beszállított kút elemei költséges pótlásokkal és restaurálással is rég elpusztultak, helyettük már a harmadik másolat látható. Az elvégzett nagyobb munkák: 1963: Érdemi, látványos tevékenységre nem kerülhetett sor, az előkészítés fél esztendeje volt. Megkezdődött a vízimalom helyreállítása. 1964: Megtörtént a terület kisajátítása, bekerítése, elkészült a Zala ágon a szigetre vezető híd. Barabás Jenő, Szentmihályi Imre és Tóth János befejezték az előtervet, megalakult a Skanzen Bizottság. 1965: Június végére elkészült a tudományos programterv, ennek birtokában megkezdődtek az épületvásárlások. Őszre befejeződött a malom helyreállítása. 1966: Megkezdődött a terület feltöltése, a tereprendezés, elkészült a felvonulási épület. Felépült három lakóház, egy pajta, két kamra, a pálinkafőző kunyhó. A DÉDÁSZ áthelyezte a magasfeszültségű villanyvezetéket. 1967: 8 nagyobb és 4 kisebb épület bontása, beszállítása történt meg, elkészült összesen 13 építmény. Augusztusban a még be nem rendezett épületek egy hétig látogathatók voltak. Ennek az előzetes, részleges nyitásnak két oka volt. Egyrészt alkalmat, lehetőséget kívánt teremteni arra, hogy a meghívott szakemberek megtekinthessék az eddig végzett munkákat, hogy tanácsaik, javaslataik hasznosításával lehessen folytatni a munkát. Másrészt a közvélemény, sőt a vezetők egy része számára is igazolni kellett a készülő múzeum létét, ezzel további támogatást elősegíteni. 1968: Öt nagyobb és kilenc kisebb építmény készült el, nagyobb részük immár berendezetten. A berendezés részletes tervét 1968. június 28-án alakították ki Zalaegerszegen, K. Csilléry Klára, Kerecsényi Edit és Szentmihályi Imre. Ugyanők abban állapodtak meg, hogy a kerámia anyag kiválogatására Kresz Máriát kérik fel. A megbeszélésen a megállapodást jegyzőkönyvbe is foglalták, az ott meghatározott terv szerint történt a bútorozás, s lényegében ez az állapot maradt fenn majd négy évtizedig. (Minimális változtatásokkal, amely általában némi szegényedést jelentett a tárgyak romlása, néha elveszése miatt.) Az év nyarán az iskolák, más művelődési intézmények bevonásával nagyobb arányú gyűjtési akció indult az elegendő berendezési tárgy, bútor stb. biztosítására. A tárgyak kiválasztásában, a berendezésben nagy segítséget nyújtott Kerecsényi Edit nagykanizsai múzeumigazgató és néhány frissen végzett néprajzos, köztük Bíró Friderika. A Falumúzeum 1968. augusztus 19-én nyílt meg. A Ruhagyártól indult közel 200 népi táncos menettánca vezette a közönség egy részét a helyszínre, ahol megjelent Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke. Megnyitót Molnár János művelődési miniszterhelyettes mondott. Utána Balassa Iván avatta fel a három jeles zalai néprajzkutató: Plánder Ferenc, Bellosics Bálint és Gönczi Ferenc emlékét megörökítő táblát a malom falán. A megnyitót fonási, szövési, hímző, faragó, valamint cséplési bemutató, folklór műsor tette látványosabbá.