Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

NÉMETH JÓZSEF: A Göcseji Falumúzeum létrehozása

tálható hasonló berendezésekkel nehezen rokonítható, ráadásul sem a falumúzeum rendszerébe nem sikerült megfelelően beilleszteni, sem a befogadó épület nem szerencsés. Mindvégig kissé idegen testként van jelen az intézmény peremén. 3. Az áttelepített jelentősebb épületek és utolsó tulajdonosaik 1. Kávási ház - a Május 1 ligetből került ide, immár harmadik helyére. A Dömök családé volt. 2. Nagykutasi pajta (Fő u. 29.) Zsuppán Pál, Bazita, Petőfi u. 1. 3. Szenterzsébethegyi kamra (Béke u. 33.) Boronyák János és társai. 4. Hottói istálló (Dózsa György u. 5.) Nagy Pál. 5. Hottói kovácsműhely (Fő u. 21.) Soós Antal. 6. Budafai harangláb (közterület). 7. Zalalövői ház (III. Petőfi u. 78.) Herczeg Imre, lakója Herceg Rozália. 8. Zalalövői ház (I. Petőfi u. 39.) Kovács Lajosné. 9. Csődéi pálinkafőző (Alsócsöde 9.) Fekete Vendel. 10. Csődéi lakóház (Alsócsöde 2.) Ruisz Ferenc és társai. 11. Csödei harangláb (közterület). 12. Gombosszegi kamra (Petőfi u. 36.) Matus Teréz. 13. Náprádfai pajta (Fő u. 94.) Salamon Józsefné és társai. 14. Bárszentmihályfai pajta (Fő u. 95.) Bencze Lajos és társai. 15. Felsőszenterzsébeti ház (Petőfi u. 14.) Józsa Sándorné Kerkakutas. 16. Kálócfai ház (Petőfi u. 11.) Csóbor Pál. 17. Zalatárnoki pince, Kósa Sándor Zalatárnok. 18. Nemeshetési pince, Horváth Antal Nemeshctés. Az épületeket általában meg kellett vásárolni. Sok gondot okozott az egyezkedés: egyik háznak 12 tulajdonosa volt, egy pajta 7 birtokosa szívesen beleegyezett az eladásba, de a nyolcadik azért ellenezte, mert egyik résztulajdonos rokona haragosa volt, s inkább lemondott volna a neki jutó 2.000 forintról, csakhogy haragosa se kapjon. A vásárlásokat dr. Sáfár Árpád intézte. Néhány esetben az építmény helyett újat kellett emelni: a budafai harang részére egyik vállalat társadalmi munkában fém állványzatot készített, a zalalövői Herceg Rozália részére az építőipari szakközépiskola tanulói termelési gyakorlatként új hajlékot építettek. Fentieken kívül több kisebb építményt is meg kellett vásárolni (méhes, gémeskút, bodonkút), ezek megoldása általában nem jelentett gondot. 4. Az építés A szabadtéri néprajzi múzeum létrehozásának elhatározásával együtt nem sikerült a zalaegerszegi múzeumot úgy megerősíteni, hogy egyedül képes lett volna a bonyolult munka elvégzésére. Egyetlen néprajzos igazgató vezetésével működött, munkáját egy adminisztrátor segítette. Restaurátor nem volt. Az időszak alatt került a múzeumba egy régész, de fizetését még a gimnázium biztosította. 1967-ben a megye egy ösztöndíjasa került a helyére, ő már múzeumi létszámban. Az első időszakban az építők is, az őrök is csak határozatlan idejű, állandóan meghosszabbított munkaviszonyban dolgoztak, nem voltak kinevezettek. Érthető, hogy a tanácsi határozat megismerése után a múzeum vezetője megrettent a feladattól. A szabadtéri gyűjtemény létesítése helyett a szegek vidékének kutatási tervét dolgozta ki és terjesztette a minisztérium múzeumi osztálya elé. Szentmihályi Imre aggodalma érthető volt, hiszen a lehetőség is, a teendő is váratlan kihívást jelentett az intézmény számára. Az akkor érvényes, 1961. május 8-án kelt ötéves terv még nem is említette nemcsak a falumúzeumot, de még a kávási házat sem. Az 1963. április 9-11 között tartott minisztériumi vizsgálat is csak azt állapította meg, hogy „komoly problémát jelent a múlt évben (még 1960-ban! - NJ) leégett göcseji ház újbóli rendbehozatala és a közönség rendelkezésére bocsátása." A tennivalók közt is csak azt jelölte meg, hogy „szükségesnek tartanánk a Május 1 ligetben lévő göcseji ház újbóli berendezését (soha nem volt berendezve - NJ), valamint a hozzátartozó gazdasági stb. melléképületekkel való kiegészítését." Nemcsak a szervezeti keret, hanem a tanácsi határozatban kilátásba helyezett pénz sem volt elegendő a megvalósításra. Az előterv a szükséges összeget 2,020.000 forintra becsülte, ez magában foglalta a gondnoki lakás és a kiállító terem építését is. (Nem számolt a vízimalom helyreállításával, mivel azt az Országos Műemléki Felügyelőség saját keretéből végezte.) Ez is 770.000 forinttal több volt, mint amire a határozat fedezetet nyújtott. A sok társadalmi munka, másutt elszámolt költség ellenére, kiállítóterem és gondnoki lakás nélkül is a felhasznált összeg végül a következő volt: Zala Megyei Tanácstól: 1,209.000 Ft Zalaegerszeg Városi Tanácstól: 1,032.000 Ft Országos Műemléki Felügyelőségtől: 814.000 Ft Országos Tervhivataltól: 500.000 Ft Művelődésügyi Minisztériumtól: 500.000 Ft Országos Idegenforgalmi Tanácstól: 500.000 Ft SZÖVOSZ-tól: 40.000 Ft. Együtt: 4,545.000 Ft.