Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

NÉMETH JÓZSEF: A Göcseji Falumúzeum létrehozása

Hadnagy utóda Kiss Gyula, a művelődési osztály korábbi vezetője lett. Rendkívül ambiciózus, de felületes műveltségű, ellentmondásos, szertelen, kisebbrendűségi érzéseit nem egyszer agresszív kirohanásokkal leplező egyéniség volt. Képtelen volt átgondoltabb, nagyobb távú munkára, de elemében volt, ha egy-egy akcióba vehetett részt. Szerette a látványos kampányokat. Szerencsérc hiúsága is arra sarkallta, hogy az elődje által megkezdett munkákat sikerre vigye. A falumúzeum létrehozását is ennek tekintette. Rengeteg energiát áldozott rá, általában az apró részletekbe is beavatkozva, de hivatali hatalmával nagyon gyakran intézményesen megoldhatatlannak tűnő ügyeket is sikerre vezényelve. Négy évtized távolából ma már megítélhető: nélküle a falumúzeum akkor biztosan nem, lehet, hogy később sem jöhetett volna létre. Tóth János, a falumúzeum szellemi atyja Zalaegerszegen született 1899-ben. Épp Hadnagy születési évében, 1921-ben szerzett építészmérnöki diplomát, majd három évtizeden át Szombathely főmérnöke. Az 1930-as években Zalai Tóth néven már ismert költő, festő, a népi építészet becsült kutatója, 1942-től a szegedi egyetemen magántanár. 1945-től különböző beosztásokban dolgozott, 1957-65 között az Építési Minisztérium Műemléki Osztályának munkatársa. Az így épít a vasi nép (1938), A magyar falu építőművészete (1954) című köteteit 1961-ben követte a Népi építészetünk hagyományai. Már a Falumúzeum építésével egy időben, 1965-ben jelent meg a Göcsej népi építészete, hat évvel később, a Vasi Múzeumfalu megnyitása előtt Az Őrségek népi építészete. Az Építési Minisztériumban dolgozva már nemcsak szakmai rangjára, hanem főnöke, Perczel Károly főosztályvezető segítségére is támaszkodhatott. A mára kialakult gyakorlatra gondolva szokatlannak tűnhet, hogy a szabadtéri néprajzi múzeum előkészítésében milyen kis szerep jutott a múzeumnak.(Később, más okokból, hasonlóan történt Somogy megyében is.) Az akkori körülmények azonban ezt érthetővé teszik. A Göcseji Múzeum mögött akkor még egy évtizedes múlt sem állt: 1950-ben jött létre. Igazgatója Dr. Szentmihályi Imre néprajzos volt.

14 Fiatal, tettre kész szakember, akinek munkába állásakor nemcsak a gyűjtemény hiányzott, hanem a múzeumi hagyomány is rendkívül erőtlen volt. Szentmihályi nagy érdemeket szerzett a néprajzi értékek mentésében, a gyűjtemény létrehozásában, az akkor már gyorsan pusztuló népi építészet értékeinek dokumentálásában. Munkáját azonban több tényező is nehezítette. A városban alig volt érdemi művelődési intézmény, csak ekkor szervezték a könyvtárat, a művelődési házat. Kevés volt az értelmiség, a korábbi vezető tisztviselők többségét megfosztották hivatalától, a város 1918-1935 között sok érdemet szerzett polgármestere 75 éves korában egy Jánka-hegyi présházba húzhatta meg magát. Az igazgatót is sokan bizalmatlanul fogadták. Városkörnyéki földbirtokos családból származott, osztályidegennek tartották. Előfordult, hogy olyan vezetővel kellett tárgyalnia, aki egy évtizeddel korábban Szentmihályiék földjén volt részes arató. Mindezen túl az igazgatóból is hiányzott a kapcsolatteremtő készség, bizalmatlan, nehezen oldódó, még szakmai berkekben is társtalan ember volt. E tulajdonsága főleg a falumúzeum építése során sok kemény összeütközés forrásává vált. A kölcsönös tartózkodást erősítette, így a gondot fokozta, a hogy a múzeum 1962-ig kissé idegen test volt Egerszegen, hiszen nem városi vagy megyei intézmény volt, hanem a többször változó nevü művelődési minisztérium közvetlen fennhatósága alá tartozott. III. Az első kísérlet (1958-1962) 1958-ban az Építésügyi Minisztérium számba vette az ország népi építészeti értékeit. E felmérés során került újra a figyelem előterébe a Zalaegerszeg-közeli Káváson lévő Dömök-féle ház. 1871-ben épült, szép boronafalú épület, faragott-festett oromzattal. Szentmihályi Imre már diákkorában felvételt készített róla. 1954-ben kiderítette, hogy eredetileg füstöskonyhás volt, 1918-ban alakították kéménycsre. 1958ban tulajdonosa le akarta bontani, hogy helyén téglából építsen új otthont. A néprajzi-esztétikai értékekre hivatkozva Tóth János elérte, hogy gazdája nem kapta meg a bontási engedélyt. A műemlékvédő szakemberek először azt tervezték, hogy az épületet Káváson, egy szabad telekre helyezik át. Mivel a faluban erre alkalmas hely nem kínálkozott, felmerült, hogy Zalaegerszegen kellene újjáépíteni, s ez legyen egy jövendő szabadtéri múzeum épülete. A bontással, átépítéssel párhuzamosan Tóth János kidolgozta egy, a Május ligetben felépítendő göcseji építészeti gyűjtemény terveit is. A hely kiválasztásában szerepet játszhatott, hogy e terület a város központjához is, a vasútállomáshoz is közel fekszik, egy barokk kápolnát körbefogó, 19. század eleji sírköveket is őrző műemléki védettségű temető mellett. E kis parkba tervezték a város vezetői a szabadtéri színpadot, s tőle nem messze egy fedett uszoda létesítése is szóba jött. Ennek érdekében melegvíz után is kutattak a Kálváriától nyugatra lévő, akkor még beépítetlen területen. A szabadtéri színpad itt nem épült meg, a fedett uszoda - meleg víz hiányában is - a Göcseji út északi oldalán, a strandfürdő nyugati oldalán 1969-ben készült el. A Pénzügyminisztérium a kávási ház kártalanítási fedezetét biztosította, Zalaegerszeg Város Tanácsa az Építésügyi és a Művelődési Minisztérium hozzájáru-